Cheplakus.

Ez az ódivatú felirat állt volna a 14. században az egyutcás zalai falu bejáratánál lévő táblán, ha divat lett volna akkoriban az ilyesmi. Csertalakost akkor se lakhatták sokkal többen, mint most, akár a Reznekiek, akár az Esterházyak birtoka volt. Bármi történt Zalában, az sose vált igazi előnyére a községnek: a törökök miatt kihaltak, a II. világháború is elvitt hét életet, az olajipar miatt pedig sokan elköltöztek. A falu így borzasztóan apró maradt, most cirka negyvenen lakják. Ahogy egy munkatársunk fogalmazott:

Ennyien laknak a házunkban.

Az egyutcás (Fő utca) falut nem véletlenül kerestük fel a Csatatér-sorozat részeként. Ugyanis a 2014-es adatok alapján ez a nagykanizsai választókörzet legkisebb lélekszámú települése, akkor épp 29 választókorú polgár lakta (összesen egyébként tizenegy, 100 fősnél kisebb falu van a körzetben).

Van utánpótlás

Jobbágyi Zoltán polgármester szerint a lakosság száma 41 fő, nemrég emelkedés volt, két borsodi roma család ideköltözött. Jelenleg három óvodás és két általános iskolás gyerek él a községben, szóval van (némi) utánpótlás. Az olcsó ingatlanokat már a 2008-as válság előtt kihasználták a külföldiek is: több német és osztrák vett házat itt. Jelenleg két házban laknak, nyolcat pedig üdülőnek használnak (egynek még kinti medencéje is van).

Ez adja a község fennmaradásának esélyét is, hogy üdülőfaluvá változik. Van egy kiadó vendégházuk, aki egy elképesztően csendes helyre vágyik a városról, annak ideális. Sokan jönnek Pestről ide pihenni, a turista el tud menni Lentibe a termálfürdőbe, a szentpéterföldi tóra, a bázakerettyei arborétumba. A nagy vadállomány pedig a vadászokat vonzza, ők is vettek már házat. Olajkutak itt is voltak, fúrtak párat, de nagy volumen nem volt, nem úgy, mint Bázakerettyén.

Szocialista kánaánból elöregedett ementáli lett a zalai olajfalu

Bázakerettyén kifogyóban az olaj, elmennek a fiatalok, már a focicsapat is feloszlott. Pedig egykor ez a vidék volt a magyar Texas, amire már csak a kókadozó olajkutak emlékeztetnek.

A tófeji iskolában tanít a polgármester főállásban mint történelem- és rajzszakos tanár. Ő a település második polgármestere a rendszerváltás óta, elődje az előző választáson már nem indult újra 87 évesen. Jobbágyi három cikluson át volt helyi képviselő, így nem a nulláról kezdte a szakmát. „Szerencsére a körjegyzőség gutorföldi hivatalában rutinosak” az ügyintézők, sokat segítenek neki a település ügyeiben.

Erzsike néni világa

Azonban nem feltétlen ő mozgatja a szálakat az ellentmondások kisközségében. A falu ugyan kihalófélben lévőnek tűnik, de mégsem az, a maga visszafogott traktorlassúságával zötyög az élet itt. Ha Csertalakos egy pohár víz lenne, a pezsgőtabletta benne egyértelműen Erzsike néni lenne. A faluról azt vallja:

Ez világváros, mert keresztül megy rajta az út.

Elég nehéz őt összefoglalni egy tőmondatban: Erzsike néni a falu polgármesterének édesanyja, a község élő lelkiismerete és ellátója, kecskeellető, kacsavágó, süteménysütő, tősgyökeres asszony. Nem véletlen írtam ezeket, sűrű napra értünk le a faluba: két kecske is megellett (a közelgő front miatt talán), és kacsát is vágott Erzsike. Itt kezdtünk mi is, a kecskeólban, miközben az asszony „nem kell félni, nem bánt” felkiáltással beterelte a fotós kollégát. Évente egyszer ellik a kecske, a most született kicsik egy év múlva már szintén ellenek. A tejet a gazdák elfogyasztják, sajt is készül belőle.

Erzsike mindkét fia művész, rajzolnak, festenek, egyikőjük néha képeket is elad, egy templom nagy oltárképét ő festette. Két unokája is van Győrben. Háromhetente találkoznak velük, de gyerekként sokat jártak erre. Az unokák (23 és 26 évesek) szeretnek itt lenni, de dolgoznak, nincs idejük utazni. Erzsike maga Bakonycsernyén született, az ottani erdészetnél dolgozott a férje, aki idevalósi volt. Szerinte „akárhová elmegy az ember azzal, akit szeret, nem számít, hol van”.

Amikor idekerült, azt hitte, a környező falvak egybe tartoznak, pedig nem, de közel fekszenek. Emiatt nem érezni, mennyire pici a falu.

Most azért vágott kacsát, mert vasárnap az unokákhoz megy, kacsát vagy nyulat kértek. Sok kacsát nevelt régen, de elosztogatta őket. Kenyeret is süt, vasárnap meg épp 100 fánkot csinált, azt is elosztogatta a falubelieknek. Egymásnak adnak mindenfélét, nagylelkű mindenki, „egyetértésben elvagyunk”. Mise is szokott lenni, jön pap Gutorföldéről ünnepekkor.

Erzsike a polgármester helyett is polgármester: ha pályáznak, megmondja, mire kell, mert „annyira nem látják meg a férfiemberek”. Kaptak például 500 ezer forintot, azt javasolta, cseréljék ki a kultúrház ajtaját, ablakait. A temető kerítését is abból újították fel. A közbiztonság mellesleg rendben van, jön mindig a rendőr, Erzsike nénitől kérdezi, mi a helyzet. Betörésre, lopásra nem emlékeznek, a biztonság kedvéért zárják csak a kaput.

Kati Erzsike néni másik fiának a barátnője, augusztus óta lakik itt. A szomszédos Gutorföldén élt előtte, de „sokkal jobb itt lenni” szerinte. Amúgy rádiházi születésű, 40 évet dolgozott kórházban ápolónőként, aztán belerokkant a munkába. A zalaegerszegi kórházban és a városmajori szívsebészeten dolgozott. 12-13 évet lakott Budapesten, de „az már zavaró volt, ez sokkal nyugodtabb”. Jelenleg főz, mos, takarít, a barátja a lenti termálfürdőben dolgozik.

Nem költöznek ide?

– tette fel a kérdést Kati nekünk. Sok pesti költözik a nyugodt környékre, és örülnének is a betelepülőknek, „de rendesek legyenek ám” – mondta Erzsike, aki az osztrákkal-némettel is elbeszél, más nem érti meg őket, de ő kitalálja a mondandót. A legszélső házban is laknak németek 14-15 éve, szoktak velük beszélgetni. Erzsike meséli, egyszer átjött a német, mutogatott kézzel púpokat, nem értették, mit beszél ez. Hozzátette a német nő, hogy fekete egér, mutatta a földet. Jóval később esett le, hogy azt magyarázta, sok a vakond és a túrás.

Leben im Mikrodorf

Hubertet és feleségét, Vilmát felszínes némettudásunk ellenére is alig értettük, mert a kerítés mögött három hiperaktív vizslájuk ugrált és ugatott össze-vissza. Annyi azért kiderült, a német párt épp az egyik, azóta elhunyt vizslájuk hozta Csertalakosra. Hosszú évekkel ezelőtt lakóautóval túrázott a környéken az Eifel-dombságból érkezett házaspár, amikor Lentiben meglátták az álomországot hirdető feliratot egy ingatlanirodán:

Traumland Ungarn.

Gondoltak egyet, és körüljárták a falvakat, eladó ingatlanokat kutatva. Épp Csertalakosnál voltak, amikor a kutyájuknak nagyon vizelni kellett, megálltak hát. A vizsla pedig odaszaladt a mostani házukhoz, felfedezte magának a nyitott pincét, ürített, ezzel meg is győzte a németeket. Beleszerettek a hullámos-erdős tájba és a tiszta levegőbe, de ami a legfontosabb: az időjárásba. Ugyanis észak-rajnai lakhelyükön folyton esik az eső vagy a hó, nyáron sincs 30 fok. Ez viszont nem jó Hubertnek, aki elvesztette egy balesetben az egyik lábát, és nyirkos hideg időben erősebbek a fantomfájásai.

Az időjárás mellett a fehér kenyeret emlegették, amit Németországban nem lehet kapni, pedig csoda jó dolog. Ellenben meghökkenve magyarázták, hogy drágább az élelmiszer itt, mint Németországban, ráadásul a választék is kisebb. Jó a viszonyuk a helyiekkel, valahogy elkommunikálnak velük, magyar szavakat keverve a beszédbe.

Roma <3 magyar?

A polgármester szerint nincsenek konfliktusok a kis közösségben, az újonnan betelepültek is igyekeznek beilleszkedni. Erzsike szerint páran jöttek Borsodból, nincs velük baj, csak „kezelni kell őket”. Erzsike múltkor beszólt, hogy rusnyán fest az udvar, úgy viszont nem jár segély. Mire két hét múlva ment, rend volt. Akármi bajuk van, jönnek hozzá, kérnek lisztet például. Beszélget is velük, „tudom minden bajukat, bánatukat”, ismeri a pletykákat. A borsodi családokból kerültek ki a közmunkások. Egy-két ember is elég erre, hisz nincs elég munka. A gyerekek tiszták, rendesek, bár egy családi viszály volt nemrég.

Attiláék nem Borsodból, hanem Budapestről költöztek le pár hónapja, a XVII. kerületből. A bank elvette a roma család házát: 1,6 millió forintot vett fel külső hőszigetelésre Attila, elmaradt hat hónappal, felbontották a szerződést, 11 milliót kértek utána. Emiatt eladták a húszmilliós házat. Attila keserűen mondja, „szinte újrakezdjük az életünket öt gyerekkel”, mert itt volt a legolcsóbb a lehetőség. Ha elmegy az ember észak, Heves felé, ott még rosszabb a helyzet.

Mikekarácsonyfán lakik rokon, beszélgetett velük, tőle tudták meg, hogy Csertalakoson olcsók a házak. Ezt 500 ezerért vette Attila a sógorától. Nem volt villany, azt visszaköttette, most kezdik majd felújítani. Attila kőműves, nem sok munkája van, mert már két infarktusa volt, emiatt kirúgták a szentgotthárdi Opel-gyárból két hónap után. Attila családja szerint a kis faluban „bekattannak az emberek”, nem lehet velük normálisan szót váltani, bezárkóznak önmagukba.

Az öregeknek jó csak ez a környék, „az osztrákoknak tökéletes”. Anyagilag Attiláék már nem javulnak meg, Pestre nem térnek vissza, de máshova sem, lehetetlen ez Attila szerint. A házat akarják megcsinálni, ez a fő terv. Hiányzik nekik a pesti jövés-menés, pláne hogy ott közvetlenebbek az emberek. „Aki idevalósi, itt született, az elvan magának”, de ők itt gyüttmentnek számítanak. „Egy ilyen magamfajta embert meglátnak, azt mondják, jaj” – mondta a megfáradt családfő.

Egy szomorú sztorija is volt az össze-nem-tartásról. Pár hete lázas volt a legkisebb lánya, megkérte a szomszédot, vigye le őket az orvoshoz, fizeti a tankolást. Erre az volt a válasz, hogy „figyelj ide, szálljál már le rólam.” Pedig korábban nem kért tőle még semmit. A szomszéd épp azért költözött el a másik faluból, mert nem bírta az ottani romákat. Erre megdöbbent, hogy kik lettek az új itteni szomszédai, bele is mondta az arcukba.

A boltnak kereke van

Akad itt más nehézség, például a bevásárlás, amit a mozgóbolttal oldanak meg, ami Kati szerint kicsit drága. Erzsi persze ezt is megoldja: múltkor szólt, hogy ne merészeljenek kolbászárat emelni, nem is tették. A mozgóbolt Attila szerint is drága, a közért meg öt kilométerre van. Nem mindegy, hogy 40 vagy 50 ezer forintot költenek el bevásárlásra.

Épp ottjártunkkor tűnt fel a mobilbolt is, egy kisteherautó, ami abc-nek lett kialakítva, onnan Ica szolgálja ki a vevőket. Csertalakos annyira pici, hogy tíz éve nincs boltja, csak a guruló közért. A furgonnal egy nap 250 kilométert lenyom Ica, 20-30 települést érint. Váltásban dolgoznak kollégájával. Azt már fejből tudják, mennyi áru kell a kocsiba, az árukészlet pedig fix, rendelni nem lehet.

Akadnak szezonálisan fogyó termékek, mint a gyújtós, de „holnaptól a só fogy majd, mert havat mondanak” – mondta Ica. Másnap jóslata bejött, közel 10 centi havat kapott a falu távozásunk után. Ica szereti a munkáját, a maga főnöke, amikor dolgozik, vezetni is szeret. Neki nehézség, hogy Lentiben él, onnan ingázik Zalaegerszegre dolgozni. Szereti a csertalakosiakat, de élni nem tudna itt, hisz nincs munkahely és rendes buszjárat sem.

„Eddig semmi se volt, beosztja magának a nép” – mondta Erzsike a másik problémára, a közlekedési nehézségekre. Akinek van kocsija, az elfuvarozza a másikat. Ez összefügg azzal a gonddal, hogy a környéken kevés a munkahely, van egy cserépgyár és a Zalakerámia üzeme, de van, aki a lenti fürdőbe vagy Zalaegerszegre ingázik (Flextronics, mi más). Ez azonban nem egyszerű: a falut napi két buszjárat érinti csak, reggel háromnegyed 8-kor és délután 3 körül jön menetrend szerinti busz, plusz az iskolabusz, ami a gyerekeket hordja a tófeji iskolába. Ahogy Attila fogalmazott:

Ha akarnál is valahova menni, nem tudnál.

Attila szerint „akinek jogosítványa, kocsija van, munkaszempontból nem jár rosszul”, még a szakma sem mérvadó. „Itt az nem dolgozik, aki nem akar” – teszi hozzá. Sok falu van itt közel egymáshoz, de azért vannak távolságok: Mikefa 2,5, Gutorfa 3 kilométer. Mehetnek kerékpárral, de nem minden időjárásban tud az ember biciklivel menni.

Plakátokon szivárog a nagypolitika

A 2014-es parlamenti választáson egész szorosan alakult itt a voksolás: a Fidesz és jelöltje is 7 szavazatot, a Jobbik és jelöltje 6-ot, a baloldal 4-et kapott (ebből listáson egyet lecsippentett az LMP). A májusi EP-választásra kicsit változott a helyzet: akkor a Jobbik nyert 5 szavazattal, a Fidesz 3, az Együtt-PM 2, az LMP 1 szavazatot kapott, az MSZP-re és a DK-ra senki sem szavazott.

A polgármester szerint hiába kicsi a falu, mindenkit érdekel a közelgő választás. Az öregeket a migránskérdés izgatja, ugyanis szeretik, ha nyugalom van a faluban. Mindenesetre nagy kampányra nem számítanak, legutóbb is csak pár plakát került ki, gyűlést nem tartottak, csak a szomszédos Gutorföldén. Cseresnyés Péter fideszes országgyűlési képviselő ellenben ellátogatott ide a választások után, Erzsike néni is megosztotta: „sütöttem neki perecet”, nagyon szimpatikus volt, „olyan volt, mint mi”. Ha már Fidesz, beszéltünk Erzsike nénivel a határkerítésről is. Azt mondta:

Jó, hogy van, azt becsülöm. Azóta nagyon értékelem a miniszterelnök urat, amióta ilyen jól kezeli a migránsválságot.

Őket persze elkerülték a migránsok, attól pedig nem is tartanak, hogy ide jönnek a jövőben, hiába csak 20 kilométerre a szlovén határ. Az unióban az nem tetszik az asszonynak, hogy bírálgatják, hogyan bánunk a migránsokkal, minden más rendben van. Azt nagyon meg kell fontolni, kilépjünk-e az EU-ból, ezen szerinte is gondolkodni kell. Megkérdeztük azt is: ki a népszerű a faluban? „Szerintem a Fidesz” – jött a csattanós válasz. Nyolc éve még Erzsike is hajlott a Jobbik felé, de aztán egyre kevéssé szerette őket, mert „elmentek másfelé”. Pedig ő színesen tájékozódik: Zalai Hírlapot, Nők Lapját, konyhai és kertészeti lapokat olvas, a fia több újságot is vesz Zalaegerszegen. A tévében is néz mindenfélét, de azt látja, nem tudnak semmit mondani, csak hogy le kell váltani a kormányt.

Attila Pesten roma kisebbségi képviselő volt, ott közösséget hoztak össze, de itt nem lehetne. Zala ezen részén széthúzó a cigány közösség, egyik része be akar illeszkedni, de nem tud. Hosszabb ideig itt nem lehet jóban lenni senkivel. A magyarok rosszabbak sokszor, de amelyik elfogad, az iszonyat rendes, rendesebb, mint a pestiek. Vannak fanatikus jobbikosok, akármilyen ember valaki, ők „kötik az ebet a karóhoz”. Csak családon belül van összetartás, a kis körben megvannak, de nem engednek be senkit, mondja.

Szavazni mennek majd, „az nem megy, aki hülye.” Attila mindenképpen a Fideszre szavaz, hisz csak „a hülyék kritizálják” őket. Épülnek a gyárak, visszaszorult a munkanélküliség, családtámogatás van, biztatják a népet, hogy csináljanak sok gyereket. „Nem hülye Orbán Viktor”, ezért enyhítettek a BAR listások helyzetén is. A migránsokról is megvan a véleménye. Nem tartja magát fajgyűlölőnek, de irtózik attól, amit a médiában lát. „Erőszakolják a lányokat, csoportosan csinálják”, mindezt látta a tévében, majd hozzátette: „a női nemet semmibe se nézik”. Azt szeretné, ha a migránsokra szánt pénzt inkább a romák oktatására fordítanák, hogy ne legyenek tanulatlanok. Megkérdeztük még, kire szavaz a család:

Én vagyok a családfő, hát mindenki arra fog, amire én.

Kiemelt kép: Karancsi Rudolf / 24.hu