Felmentem a tetőre, rágyújtottam egy cigire, szétnéztem a lakótelepen, és arra gondoltam, hogy mennyi nyomor elfér ilyen kis helyen

– beszélt leginkább magának Madzag a lakótelepi lakásának konyhájában. Kezében egy üveg olcsó sörrel meredt ki az ablakon a szemben álló tízemeletesekre, miközben az egyik tetoválást néztem a nyakán: „BÉKÉT LELSZ, HA PENGÉT NYELSZ”.

Kevés hírhedtebb hely van Magyarországon, mint az avasi lakótelep, mégis – vagy éppen ezért – sok a tévhit, a legenda, a hirtelen ítélet az itteni emberekről, életről. Teljes képet ez a cikk sem ad az ország egyik legnagyobb lakótelepéről, ahol minden negyedik miskolci, körülbelül harmincezer ember lakik. De az Avason eltöltött idő és az ott lakókkal való hosszabb beszélgetések után kirajzolódott bennem egy kép a lakótelepről, és azon keresztül arról is, hogy a hasonló helyzetben élők – akik rengetegen vannak az országban – miért tűrik beletörődve a sorsukat, miközben maró gyűlölettel beszélnek Orbán Viktorról és a kormányáról.

Rabszolgamunka és rokkantnyugdíj

Kérdezd csak meg, mennyi a nyugdíjam!

Mennyi a nyugdíja?

Nem telik belőle kajára, annyi!

Persze öreg, piára bezzeg telik, ugye?

– szólt bele a beszélgetésbe Péter, azaz Poky, aki a Poky Büfé nevű avasi garázskocsma tulajdonosa és pultosa. A rokkantnyugdíjas volt vasgyári munkás csak legyintett rá, morgott valamit a soknapos borostája mögül, meghúzta az üvegjével 160 forintért árult sört, aztán a falhoz támasztott botja után nyúlt, hogy vizelni induljon.

Délután kettőkor az ország egy kocsmájában sem lehet sikertörténeteket hallani, főleg nem az avasi lakótelepen. Mondjuk itt bárkivel, bárhol beszéltünk, nem sikertörténeteket hallgattunk.  Lényegében mindenki azzal kezdte, hogy nehéz itt az élet, munka van, de kevés a pénz.

A szegény szó mégsem hagyta el senki száját úgy, hogy azt magára mondta volna, azt a kifejezést a miskolci nyomortanyákon élő, főleg cigányok jellemzésére tartják fenn.

Pedig sokan beszéltek arról, hogy hiába dolgoznak, ételre is alig jut a számlák befizetése után. Hogy a lakótelepről inkább ki sem mozdulnak, csak ülnek az 50 négyzetméter körüli „panellyukakban”, mert mit is csinálnának a forintra kiszámolt havi pénzükből? Hogy felkelnek tompán, és napról napra élik az életüket, valaki szavaival „létbizonytalanságban”, más szerint „apátiában”. Hiába mesélnek ezekről keserűséggel, mégis mintha ez lenne a norma: körülnéznek az Avason, Miskolcon, az országban, és úgy érzik, ez az átlag, legfeljebb picivel alatta.

Szar ez az ország. Szar volt negyven éve is, de nem ennyire

– mondja Tibor egy bénán falra fújt fekete EDDA-felirat előtt. 31 évig volt géplakatos Diósgyőrben, a rendszerváltás „kinyírta az acélipart, kinyírta Miskolcot”, Tibort pedig utcára tették, vagyis „nyugdíjazták”. Nincs ennél tipikusabb sztori, elhajítunk egy követ Miskolcon, és olyat talál el, aki ugyanezt meséli magáról, rokonáról, ismerőséről.

„Tudja mi fájt igazán?” – kérdezi Tibor, és nem lehet nem észrevenni beszéde közben, hogy egyetlen megsárgult foga maradt. Érezhetően nehezére esik visszatartani a könnyeket, de nem akar sírni egy idegen előtt: „Meg sem köszönték. 31 év, és meg sem köszönték. Bementem az utolsó napomon a művezetőhöz, és mondtam neki, hogy jólesett volna, ha legalább megköszönitek.” Azóta a rokkantnyugdíj mellett is eljár dolgozgatni, kisegít itt-ott.

Munka van. Rabszolgamunka a gyártósoron

– mondta a vállalkozóból kocsmárossá avanzsáló Poky („2008-ban jött a válság, vitte a bank a miskolctapolcai házat”), a garázsba zsúfolt kocsma törzsközönsége egy emberként helyesel, kivéve egy arcán részeg mosollyal ülő kortalan nőt, aki csak gépiesen simogatja az ölébe kucorodó kövér macskát. A Bosch és a Takata a környék két legnagyobb munkaadója, 70-80-90 ezer forintért keresik a melósokat az avasiak szerint: „Nem elég az semmire. Párizsi, kenyér, sajtkrém. Ez nem élet” – mondta a már idézett Madzag, polgári nevén György, aki saját bevallása szerint ennél sokkal jobban keres egy kkv-nál légtechnika-szerelőként. A fizetése nagy része mondjuk elmegy gyerektartásra, amit a tőle pár panelsorra élő volt feleségének fizet.

A fenti felsorolásból látszik, hogy túlzás a „marad a rabszolgamunka” szlogen, de mégis ez sokak tapasztalata.

Sokan emlegetik az Acélváros aranykorát, amikor még tízezernél többen dolgoztak a gyárakban, bár ez jellemzőbb a diósgyőri lakótelepen.

Előbb-utóbb előkerül az ismert magyar sláger: „Kádár alatt azért jobb volt.” Arról majd később, hogy sokak szerint Orbán alatt is kicsit olyan, mint Kádár alatt: gazdaságilag bizonytalanabb („rosszabb”), de politikailag ugyanolyan elnyomó („rendben, nem börtönöznek be senkit, de…”).

Olyan Svájcról álmodnak a magyarok, ahol Kádár a főnök

Felmérte egy kutatás, hogy miről álmodnak a magyarok. Elsősorban pénzről, aztán jöhet minden más.

A „fészekrakós probléma”: a lakótelepi alsó réteg

Nem csatolom ezt fajhoz, nem az a lényeg, hogy ki a cigány, meg ki a magyar, hanem hogy mindenki kurva szarul él

– magyarázta a társadalmi viszonyokat Madzag már saját lakásában. A hardcore-együttesben gitározó (innen az előszeretettel használt becenév) 37 éves férfi 2011-ben házasodott Miskolcra, elvált, a lakótelepi lakása megmaradt, de sokat zenél szülőhelyén, Budapesten, vagy dolgozik más településen, jelenleg légitechnika-szerelőként. Egyedül él, de egy csukott ajtóra mutat, hogy a Londonban dolgozó öccse amögött szokott aludni, amikor hazajön.

Az avasi lakótelepre 2005-től, főleg vidékről sokgyermekes, nagy arányban cigány családok költöztek be az úgynevezett Fészekrakó programban. Az avasiak sokszor őket kárhoztatják a lakótelep rossz megítéléséért, a rossz közbiztonságért, a szemétért, általában a problémákért.

Lényegében ők a legszegényebbek a környéken, általában ezt emelte ki mindenki. A többség szerint ugyanakkor mindegy, hogy ki cigány és ki nem: „Hülyeség lenne cigányproblémáról beszélni” – mondta egy férfi, egy másik pedig azt, hogy „dolgoztam cigókkal, semmi baj nem volt velük.”

Sajnos olyannal nem sikerült beszélni, aki ezzel a programmal jutott lakáshoz, így csak másodkézből hallottunk történeteket, ami nagy hiányosság. Olyan emberrel nem találkoztunk, aki ne hozta volna fel negatív kontextusban a „fészekrakókat”. Azt mondják róluk: lopnak, garázdák, hangoskodva félelmet keltenek, a lépcsőházban gyűjtik a szemetet, képtelenek az együttélésre, uzsoráznak, kábítószereznek, kurválkodnak, rabolnak.

Folyt már itt vér ötszáz forintért. Nem is kevés

– állította Madzag, aki szerint kamu, hogy javult volna a közbiztonság, polgárőrség ide, bővülő kamerarendszer oda. Sokan azt mondták, ugyanolyan rossz, mint a közelmúltban, és rosszabb, mint a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a lakótelep épült. De volt olyan is, aki szerint érezhető a fokozódó rendőri és polgárőri jelenlét.

Látod ott azt a négyemeletest? Annyi változott, hogy ott, mögötte állnak a kurvák, meg ott lehet megvenni a dizájner drogokat, nem a főutcán

– mondta Madzag, aki egyébként közmunkásokat is felügyelt, ott Tetkós Gyurinak hívták a cigányok, és mint mondta, már csak az akkori tapasztalatai miatt sincs baja velük, egyébként sem  volt sose „újfasiszta”. Látta évekkel korábban az ablakából, hogy a szerinte feleslegesen uszító jobbikosok a cigánybűnözés ellen tüntetnek az egyik bolt előtt, de őt ez nem mozgatta meg.

Az már inkább, hogy a nyolcadik emeletről látja a népkonyhán ingyen ételért sorban állókat is, és a télen is széldzsekiben és lyukas cipőben futkározó gyerekeket. „Sokan nem járnak iskolába, mert az apjuk sem járt” – mondja sajnálkozva.

Aluliskolázottak, ez van nekik: közmunka, rablás, jó napot kívánok!

És hogy mit gondol a korábban közmunkásokat felügyelő a közmunkáról? Ezt:

Közmunka? Kalap szar, semmit nem segít visszailleszkedni. Ugyanazok az emberek ugyanazért a semmiért csinálják ugyanazt a semmit. Ez csak egy rátát javít, hogy valaki éppen be van jelentve dolgozni. Ebből megélni? Nevetséges.

Korábban körülbelül tíz embert láttunk sárga mellényben avart gereblyézni egy iskola körül. Amikor én jártam suliba, a gondnok és a segédje ketten megcsinálták egy délelőtt alatt ugyanezt.

„Itt el se mennek már szavazni, annyira beletörődnek mindenbe”

Azt írtuk a Csatatér-projektet elindító cikkben, fontosnak gondoljuk, „hogy ez a cikksorozat (főleg) nem a pártokról szól majd. Hanem öt különböző térségről, azok mindennapjairól, gondjairól, és olyan országos problémákról, valós ügyekről, mint a munkaerőhiány, a rossz állapotban lévő egészségügy, a közmunkaprogramok sikere/kudarca vagy épp a korrupció.”

Az avasi lakótelep felé tartva nem is gondoltam, hogy három hónappal a választás előtt bele akarom keverni a pártpolitikát ebbe a riportba. De nem lehet kihagyni, mert mindenki szinte rögtön politizálni kezdett.

Itt dolgozó emberek gyerekei laknak, ez egy balos város volt, de már nem tudom, mi

– mondta a fentebb megszólaló Tibor. (A mi közvélemény-kutatásunk azt hozta ki, hogy simán nyerne most a Fidesz Borsod 2-es számú választókörzetében. Igaz, az avasi lakótelep az 1-es körzethez tartozik, ahol egyébként már 2014-ben is Csöbör Katalin nyert a Fidesz-KDNP színeiben, ugyanakkor annyira jellemző helyszín, hogy nem akartuk kihagyni a miskolci sorozatból, másrészt pedig több hasonló státuszú panelrengeteg is tartozik a 2-es körzethez.)

Már Acélváros is narancssárga: így ne lenne újabb kétharmad?

Toronymagasan vezet Miskolcon a Fidesz jelöltje, a Jobbik tartja magát, és feljött a második helyre, az MSZP zuhanórepülése viszont magával rántotta a 2014-ben itt nyerni tudó országgyűlési képviselőjük népszerűségét.

Olyan emberrel nem is igen találkoztunk, aki ne kezdett volna gyorsan vad orbánozásba, általában elég tájékozottan, többé-kevésbé aktuális ügyek miatt szapulták a kormányt: Mészáros Lőrinc dolgai, stadionépítés (ami a hamarosan átadandó diósgyőri stadion miatt helyben fontos téma), az Állami Számvevőszék büntetései, a mindent átszövő korrupció, egészségügyi horrortörténetek, elvándorlás, alacsony bérek – ezeket mind Orbánék nyakába varrták.

Ettől függetlenül a decemberben a lakótelepen migránsügyben fórumozó Bayer Zsolt előadására megtelt a terem, szóval hiba lenne azt gondolni, hogy ne lennének itt is sokan fideszesek. Az általunk megkérdezettek szerint ők főleg nyugdíjasok.

Ez egy faszszopó feudális rendszer

– foglalta össze véleményét Madzag hardcore zenészhez méltó tömörséggel. De szerinte „itt el se mennek már szavazni, annyira beletörődnek mindenbe”. Akikkel beszéltünk, hasonlókat mondtak: a reményvesztettség, az apátia a jellemző, a legtöbben úgy tartják, hogy egyik párt sem tud javítani a helyzetükön.

Gyurcsány mit csinált? Beköltözött, azt’ kész! Az MSZP? Iderakta a fészekrakókat. A többi párt meg meg sem alakul, és megszűnik

– mondta egy férfi Poky kocsmájában, amire bólogatott mindenki, pedig azt mondták, mindig balra szavaztak, mert ők „liberálisok.” Gyurcsány Ferenc 2012-es Avasra költözését sokan emlegetik cinikusan, azzal az éllel, hogy a politikusok tettei szerintük kimerülnek ilyen semmire sem elég gesztusokban.

A jó politikus az halott. Szerintem

– keménykedett még Madzag két cigislukk között.

Emlegették a kampányidőszakban megszokott krumpli-, hagyma-, és tartósélelmiszer-osztogatásokat, amire ugyan sokan sorban állnak, de kevesen hiszik, hogy ez szavazatokra váltódna. Voltak, akik szerint az már jellemzőbb, hogy egy-kétezer forintért megveszik a szegényebbek szavazatait, máskor viszont nem figyelnek az avasi lakótelepre a politikusok.

A mostani hatalom szerintem nagyon büdös, és nagyon tetű abból a szempontból, hogy itt senkinek nem segít. De akik itt élnek, azoknak közük nincs hozzá. Érzik, hogy szarabb, de hogy mitől, azt ők rohadtul nem tudják

– mondták Pokynál, majd itták tovább a 160 forintos söröket kísérőnek a keserűk mellé.