Minimál tempó
Az elmúlt öt parlamenti ciklus utolsó hónapjait vizsgálva az derül ki, hogy szinte mindegyik kormány lejjebb vett a jogalkotás tempóján. Ha csak a törvényeket és a kormányrendeleteket nézzük, akkor korábbi teljesítményéhez képest a legnagyobb jogalkotási féket az első és a második Orbán-kormány teljesítménye mutatta: 42%-kal kevesebb törvényt, vagy kormányrendeletet fogadtak el, mint a „nem választási években”.
Amennyiben szélesebb értelemben nézzük a törvényhozás és a kormány munkáját, és a törvények, és rendeletek mellett a határozatokat is számításba vesszük, akkor a legaktívabb munkát 2014-ben a második Orbán-kormány végezte. Ez azonban kizárólag a sok kormányhatározatnak köszönhető, amelyeknek 33%-a erópai uniós források odaítéléséről, vagy azokkal kapcsolatos döntésekről szólt. Korábbi kormányzati ciklusokban vagy egyáltalán nem volt döntés az EU-s forrásokról, vagy az Európai Unió költségvetési időszaka miatt nem a magyar választások évében igényelt jelentősebb jogalkotási munkát.
Jogalkotási terv
Ugyanakkor ez az első alkalom, hogy választások előtt nem tudjuk még körül-belül sem tervezni, hogy a kormány milyen ügyekkel fog foglalkozni. A harmadik Orbán-kormány hivatalba lépése óta ugyanis megszűnt a kormánynak az a jogszabályi kötelezettsége, hogy nyilvánossá tegye munkatervét.
Ez a kötelezettség korábban – számon kérhető módon – tartalmazta, hogy mely minisztériumok, vagy tárca nélküli miniszterek milyen előterjesztéseket készítenek a kormány számára, és azokat mely hónapban tárgyalják majd meg. Ennek hiányában tehát nem tudjuk, hogy a kormány január és március vége között milyen jogalkotási munkát tervez saját maga számára.
Lehetnek még meglepetések?
A parlamenti jogalkotásnak csak egyik kiindulópontja a kormány tevékenysége. Éppen a Fidesz által meghonosított – igaz ebben a ciklusban már visszafogott – frakciókormányzás miatt, sok javalat a kormánypárti képviselőktől ered.
A parlament előtt jelenleg szereplő 31 törvényjavaslat közül hatot a kormány nyújtott be, tízet kormánypárti képviselők, hármat valamelyik parlamenti bizottság és a maradék tizenkettőt az ellenzéki képviselők. A kormány jogalkotási programja alapján ezek közül háromnak a zárószavazására kerülhet sor (területrendezési tervről szóló törvény és két nemzetközi szerződés). Természetesen kicsi annak a valószínűsége, hogy a Parlament egyetlen ellenzéki javaslatot is elfogadjon, és emellett vannak még olyan kormánypárti kezdeményezések is, amelyek akár évek óta hevernek a parlament előtt (például az egyháztörvény módosítása).
Az eddigi tapasztalatok alapján más, jelentősebb horderejű kezdeményezét nem terjesztenek a parlamenti képviselők elé, hiszen mindegyik Orbán-kormánynak a választások előtt az volt a célja, hogy kevés jogalkotással, minél kevesebb konfliktus-forrást nyisson.
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor