Elemzők, közvélemény-kutatók is gyakran állítják, hogy a Fidesz valós támogatottsága alacsonyabb annál, mint amit a felmérések mutatnak. De mégis mennyivel, és honnan tudhatjuk ezt?
A közvélemény-kutatók számára mindig a választás az igazság pillanata: akkor és csak akkor derül ki, hogy valójában mennyire pontosan a mérések, ám a kutatásoknak kimondott céljuk is az, hogy ennek az eredményét becsüljék meg. Ha szisztematikusan áttekintjük a 2010-es és 2014-es választás előtti utolsó előrejelzéseket, akkor
Korábban magam is írtam arról, hogy a 2015-ös veszprémi és tapolcai időközi országgyűlési választás idején is jelentősen (3-7 százalékkal) felülbecsülhették a mérések a kormány támogatottságát.
Vajon változott-e ez a tendencia, még mindig túlmérik-e a kormánypártot? Ezt teljes bizonyossággal csak 2018 áprilisában tudhatjuk meg, ám talán hasznos támpontot nyújtanak az időközi önkormányzati választások is. Természetesen van igazság az elemzői közhelyben, miszerint ezekből nem lehet országos erőviszonyokra vonatkozó következtetéseket levonni, ám minél több időközi választást, minél több szavazót átfogó eredménysort nézünk, annál kisebb az esélye, hogy a helyi sajátosságok miatt hamis követeztetéseket vonjunk le.
Az alábbi elemzés abból a módszertani feltevésből indul ki, amelyből a mandátumbecslés is: a pártok népszerűségének földrajzi megoszlása hasonló szerkezetű most (az időközi pillanatában), mint volt 2014-ben. Tehát ha az országos felmérések szerint a 2014-es önkormányzati választás óta a Fidesz támogatottsága változatlan maradt, akkor arra számíthatunk, hogy a helyi időközi választáson is hasonló eredményt ér el, mint 2014-ben. Ha másfélszeresére nőtt az országos népszerűsége, akkor a helyi eredményének is a 2014-es másfélszeresének kellene lennie. A korábbi választások tapasztalatai szerint ez a területi mintázat változatlanságára utaló feltételezés közel áll a valósághoz, noha természetesen mindig lehetnek eltérések. Mivel a migránsválság alaposan felülírta az erőviszonyokat, ezért a 2016. január elseje utáni időközi választásokat vizsgáltuk meg.
A solymári időközi példájával: a kormánypárti jelölt 61,9%-ot kapott a 2014-es önkormányzati választáson. Ekkor a Fidesz országos támogatottsága 51,3% volt a felmérések szerint, jelenleg pedig 53,7%. Tehát ez alapján azt várhatnánk, hogy minimálisan Solymáron is megmutatkozik az országos erősödés: 64,7 % lett volna az országos tendenciával arányosan emelkedő eredmény. Azonban a kormánypárt „csak” 56,8%-ot ért el most december 10-én, ami 7,9%-kal alacsonyabb, mint amire számíthattunk volna (lásd a táblázat utolsó sorát). Ebben az esetben tehát a számításaink szerint ennyi a felülbecslés feltételezett mértéke. Ezt a számítást elvégeztük az összes politikailag értelmezhető 2016. január 1-je utáni időközi választásra, majd átlagoltuk a várható eredményektől vett eltéréseket.
Felvetődik a kérdés, hogy melyik időközi értelmezhető politikailag? A solymári példánál maradva: a Fidesznek most nehezebb dolga volt, mert egyetlen ellenfele volt csak, aki mögé jóval több párt sorakozott fel, mint ahány 2014-ben elindult ellene. És azt sem tudjuk, hogy a 2014-ben még a jobbikos jelöltre szavazó solymáriak most kit támogattak. Mégis, az összehasonlításnak volt értelme véleményem szerint: mindkét választáson megállapítható volt, hogy kik a kormánypárti és az ellenzéki jelöltek, így a kormány-ellenzék erőviszonyról megtudhattunk valamit. A függetlenként induló, ám a kormány vagy az ellenzék támogatását élvező jelöltek is besorolhatóak (ez sajtóértesülésből, az ellenjelöltek kilétéből és a jelölt esetleges korábbi pártkötődéséből állapítható meg).
A nem értelmezhető, nem releváns kategóriába azokat az időköziket soroltuk, amelyeken – vagy az időközi időpontjában, vagy az eredeti, 2014-es önkormányzati választáson – olyan függetlenek indultak (és értek el jelentős eredményeket), akik nem voltak elhelyezhetőek a kormány-ellenzék dichotómiában. Természetesen a besorolás mindig vitatható, másik korlátja az értelmezésnek az ellenfelek kiléte: Solymáron például a Fidesz több voksot kapott az időközin, mint az eredeti választáson, ami figyelemre méltó eredmény, ám az ellenzék sokkal jobban össze tudott zárni egy független jelölt mögött, mint a 2014-es MSZP–DK és Jobbik színeiben induló jelöltek mögött (ezt számszerűsíteni azonban nem lehet, ezért maradt ki a táblázatból).
Az alábbi táblázatban bőven van példa koncentrációra és szétaprózódásra is az ellenzék tekintetében, ahogy az is sokszor változott, hogy éppen a kormány vagy az ellenzéki jelölt(ek) indult(ak)-e függetlenként.
A 25 választásból álló listát böngészve azt láthatjuk, hogy nagyon különböző eredmények születtek az időköziken: bőven akadnak kormányzati kudarcok (Kislétán például nagyot esett a Fidesz támogatottsága, feltehetően a bíróság által elítélt korábbi polgármestere miatt), és sikertörténetek is (tatai választás), ahol jóval többet ért el a kormány, mint amit sejthettünk volna a felmérések és a 2014-es helyi választási eredmény alapján. Szintén megfigyelhető az erős inkumbenshatás: a hivatalban lévő polgármestert, képviselőt jelölő párt általában jól szerepel, a kihívó pedig rosszabbul. A 25 választásból mindössze négyben, Járokszentandráson, Kislétán, Orgoványon és Kunbaján sikerült leváltani a hivatalban lévő jelöltet.
Noha a választásokon részt vevők száma alapvetően eltér az egyes településekben, körzetekben, talán nem értelmetlen a Fidesz felül- és alulteljesítéseinek az átlagát venni: eszerint mind a 25 esetet egyenlő súllyal figyelembe véve
Ennek értéke változhat valamelyest, ha – némi jó- vagy rosszindulattal – egy-egy esetet elveszünk vagy hozzáadunk, és talán valamivel nagyobb lenne az alulteljesítés, ha az inkumbenshatás a települések többségében nem a Fideszt segítette volna (az országgyűlési választáson általában kisebb ez a hatás, mint az önkormányzatin).
Ugyanakkor az összesítésből az is kiviláglik, hogy a kormány fölényes vezetése a felmérésekben valós,
Néhány százalékos felülbecslés előfordulhat, ezt az országgyűlési választások után az időközik tapasztalata is megerősíti, ám ahhoz, hogy az ellenzék izgalmassá tudja tenni a választást, érdemi erősödésre, a jelenleginél jobb politikai teljesítményre lenne szüksége.
(Az eredmények kigyűjtésében Laki Gergely nyújtott értékes segítséget a szerzőnek.)
Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt
