Vekerdy Tamás pszichológus nem először bírálta a magyar oktatási rendszert. Legutóbb a Magyar Narancsban fejtette ki a véleményét, most pedig a Népszavának adott interjút. Vekerdy szerint nem attól lesz jó egy iskola, hogy szigorúan ellenőrzik felülről. Hagyni kell kibontakozni az intézményt, és akkor jöhetnek az eredmények. Egy amerikai kutatásra hivatkozva mondta ki, hogy mennyire szükség van az önállóságra.
Volt olyan „gettóiskola”, ahol egyszerűen odadobták a gyeplőt a hatóságok, mondván csináljanak, amit bírnak, annyira nehéz volt a helyzet. Erre fantasztikusan jó eredményeket értek el. A szuverenitás, az autonómia csodákra képes. A kétezres évek legelején, amikor bombaszerűen kiderült, hogy mennyivel jobb a finnek oktatása Európában, mint a többieké, akkor mi magyarok azt mondtuk: rossz a mérés.
– nyilatkozta a neves pszichológus.
Hangsúlyozta, hogy nem akkor fog szárnyalni a magyar oktatás, ha szigorúbban fogják.
Nem igaz tehát a lenini mondás, hogy megbízni jó, ellenőrizni még jobb. Ezt egy német pedagógus barátom egyébként a világ leggonoszabb mondásának minősítette.
Vekerdy arra is kitért, hogy miért betetegebbek sokszor a fiúk, mint a lányok. A sírásban kell keresni a megoldás kulcsát, nem kéne elnyomni a fiúkban, mondván, hogy ettől kevésbé lesznek férfiasak.
Már születéskor kicsit több fiú hal meg, mindig többen vannak az orvosnál, kórházban, pszichológusnál, a nők tovább is élnek. Angol kutatások szerint azért, mert többet sírnak. Amikor mi, magyar macsók azzal jövünk: „te kis anyámasszony katonája ne sírj, mi vagy, egy kis pisis?” – tulajdonképpen azt mondjuk a fiúknak: ne sírj, dögölj meg 20 évvel előbb.
Az interjúban elmondta, hogy mi hiányzik a magyar iskolákból. A vidámság.
Ez a bizonyos szorongás van helyette, ami viszont visszafogja a teljesítményt. A mi oktatásunk egyik paradoxona: úgy akarunk teljesítményt kizsarolni, kifacsarni, hogy közben ugyanazt visszafogjuk. Öröm és élmény nélkül nincs világ- és önmegismerés.
(Borítókép: Kauffmann Balázs)
