Délelőtt fél 11 körül érkezünk meg a kilencedik kerületi Táblás utcában lévő átmeneti szállóra. A barátságtalan ipartelep közepén álló intézményt a főváros hajléktalan emberekkel foglalkozó szervezete, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) üzemelteti. Jóval takarosabb és barátságosabb, mint egy átlagos hajléktalanszálló – nem véletlenül, hiszen innen az éjszakai szállásokkal ellentétben nem kell naponta kicuccolniuk a lakóknak. Állandó helyük, saját ágyuk, szekrényük, használati tárgyaik vannak; ha akarják, akár az egész napjukat eltölthetik az intézmény falai között, esténként pedig nem kell sorba állniuk, hogy bejuthassanak. Különféle szolgáltatásokat is ingyenesen igénybe vehetnek, szűréseket, orvosi vizsgálatokat, pszichiátriai segítséget vagy éppen életmód-tanácsadást.
„Igyekszünk a törvényben meghatározottakon felül más szolgáltatásokat is nyújtani az itt lakóknak. Az egyik kolléganőnk például művészetterápiás foglalkozásokat tart az érdeklődőknek, és nemrég az ELTE-n egy hajléktalan művészek alkotásait bemutató kiállítást is szervezett” – mondja Bársony Zsolt szociális munkás.
A „Táblás” a jó hírű átmeneti szállók közé tartozik Budapesten. Egyszerre hetven-nyolcvan embert tudnak elszállásolni, de állandó a túljelentkezés. „A Dózsa György úti központunkban van a felvételi csoport, ahol a kollégák egy rövid beszélgetés keretében megpróbálják felmérni, mire van szükségük a jelentkezőknek” – magyarázza a szociális munkás.
Nehéz a visszakapaszkodás
A BMSZKI több hasonló szállót is üzemeltet a fővárosban. Az egyikben főleg dolgozó, munkába járó emberek laknak, a másikban fiatalok, a harmadikban egészségügyi problémákkal küzdőknek próbálnak segítséget nyújtani.
Itt, a Táblás utcai átmeneti szállón főleg idősebb, elesett, segítségre szoruló embereket fogadunk; vannak köztük pszichiátriai problémákkal, demenciával küzdők és alkoholbetegek is, de most épp egy terhes kismamánk is van. Megpróbálunk olyan, barátságos közeget kialakítani a számukra, ahonnan aztán, ha eljön az ideje, tovább léphetnek.
Az átmeneti szállókba, így a Táblásba is 1+1 évre kerülhetnek be a rászoruló emberek. „A törvény írja elő, hogy mennyi ideig láthatjuk vendégül a rászorulókat. Általában egy évig maradhatnak, de ezt indokolt esetben újabb egy évre meghosszabbíthatjuk: például akkor, ha valakinek az egészségi állapota úgy kívánja, esetleg idősek otthonába vagy pszichiátriai betegek otthonába készül. Az is fontos szempont, hogy milyen eredményeket tudunk együtt elérni. Van olyan lakónk, akinél már ugyan lejárt az egy év, de közben beiratkozott egy tanfolyamra, és azt kérte, hogy maradhasson, amíg befejezi. Ilyenkor örömmel mondunk igent” – fejtegeti a szociális munkás.
A szervezet más eszközökkel is igyekszik segíteni a lecsúszott embereknek a társadalomba való visszailleszkedésben, az átmeneti szállók mellett például munkásszállót is üzemeltetnek, hogy megkönnyítsék a továbblépést az albérlet – és ezzel egy stabilabb, kiegyensúlyozottabb, önálló élet – felé.
Sajnos, nagyon nehéz a visszakapaszkodás, nem igazán tudok sikersztorikról beszámolni. Időnként van ugyan egy-egy lakónk, akinek tényleg rendeződik az élete, de sajnos ma Budapesten olyan magasak az albérletárak, hogy ez csak a szerencsés keveseknek sikerülhet – mondja Bársony. – Laknak nálunk párok is; ők valamivel talán kedvezőbb helyzetben vannak: ha mindketten dolgoznak, az itt töltött idő alatt félretehetnek egy kis pénzt, amire alapozva némi szerencsével új életet kezdhetnek.
„Tudom, hogy fontos, amit csinálok”
A tornácon jó kedélyű, rendezett külsejű idős emberek beszélgetnek. Egy kiskutya a szálló macskájával ismerkedik az udvaron, fájdalmas, de minden bizonnyal hasznos tapasztalatokat szerezve arról, milyen elképesztően gyors reflexei és éles körmei vannak egy első látásra ártalmatlannak tűnő cirmosnak. A hangulat idillinek tűnik.
Bársony Zsolt tizenhárom éve dolgozik a Táblásban, azt mondja, szeret az elesett emberekkel foglalkozni.
Persze, komoly pszichés teherrel jár ez a munka, de én már húsz éve dolgozom a hajléktalanellátásban, mostanra teljesen az életem részévé vált.
Amikor arról kérdezem, hogyan lehet elviselni a munkájával járó stresszt, egyszerűen válaszol. „Meg kell tanulni kezelni ezeket a problémákat – mondja. – Ma reggel kilenckor kezdődött a műszakom, holnap reggel kilenckor hazamegyek, és amikor kilépek a kapun, magamban is megpróbálom lezárni a napot. Nem viszem magammal az itteni problémákat. És persze ott a »jutalom« is a nap végén: a tudat, hogy fontos munkát végzek, és van eredménye annak, amit csinálok.”
„Kimenő helyett inkább ide jöttek segíteni”
Közben az emeleti konyhában a Budapest Bike Maffia (BBM) önkéntesei a Caledonia skót pub üzletvezetőjével és néhány törzsvendégével együtt már javában dolgoznak az ebéden. Készül a hortobágyi palacsinta, a rántott hús a hozzá való krumplipürével és savanyúsággal, desszertként pedig forró csokoládét szolgálnak fel. Az ebédet friss, rengeteg citrommal és naranccsal készült házi limonádéval öblíthetik majd le a vendégek. A civil szervezet két évvel ezelőtt ebédeltette meg először a Táblás lakóit, tavaly pedig a kétszáz főt befogadó aszódi hajléktalanszállón főztek.
Csárdának rendezzük be a szálló ebédlőjét, és éttermi minőségű ételt szolgálunk fel az itt lakóknak. Ezek az emberek a hétköznapokban nem igazán tehetik meg, hogy étterembe menjenek – ezért úgy döntöttünk, hogy elhozzuk nekik ezt az élményt, ezt a hangulatot
– mondja Havasi Zoltán, a BBM alapítója.
A bringás ételosztó szervezet a lakók szórakoztatásáról is gondoskodott. „Déltől egy jó nevű prímás játszik majd az itt lakóknak. Reméljük, hogy a hegedűszó jó hangulatot teremt majd, és meghozza az étvágyukat – mondja Havasi. – Elvégre ez a legfontosabb: hogy a vendégeink és mi is jól érezzük magunkat. Igazi mulatós fílingre számítok; minőségi szórakozás lesz.”
Időközben befut az Age of Hope kisbusza is. A kocsiról Tóth Ákos, a gyerekvédelmi szervezet alapítója vezetésével nagy csapat gyerek kászálódik le; ők is segíteni jöttek: kókuszgolyót fognak készíteni a lakóknak és több szatyor friss gyümölcsöt is hoztak magukkal.
Ezek a gyerekek egy budapesti gyerekotthon lakói. Nagyon készültek erre a mai főzésre, még a nagylányaink is lelkesen csatlakoztak, kimenő helyett inkább ide jöttek segíteni.
A BBM-hez hasonlóan az Age of Hope is sokat dolgozik azért, hogy segíthessen: most épp egy nagy tavaszi kampányra készülnek, amelynek során tisztálkodó, tisztító- és fertőtlenítőszereket gyűjtenek majd a rászorulók számára. „A hosszú, hideg tél alatt nagyon sok helyen elfagytak a csapok, közkutak, ezért nagyon fontos, hogy a legeldugottabb falvakba is eljussanak ezek az alapvető higiénia biztosításához szükséges termékek – mondja Tóth. – A március közepétől április végéig tartó kampány keretében a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületével közös országjárást is tartunk majd, amelynek keretében a legfontosabb higiéniás ismeretekkel – helyes kézmosás, fogmosás és a többi – ismertetjük meg a gyerekeket.”
Rántott hús, cigányzene és közösségi élmény
Egy átmeneti szállóban ritkák a közös étkezések, az itt lakók inkább a szobájukban szokták elkölteni az ebédjüket. Talán ez az oka annak is, hogy eleinte félénken gyülekeznek az ebédlőben, de aztán – az önkéntesek kedvességének és a persze a remek hegedűmuzsikának köszönhetően – sorra elfoglalják a helyüket a szépen megterített asztaloknál.
„Ha valaki hajléktalanná válik, egy darabig megmaradnak a külső kapcsolatai – család, barátok, munkahely –, de aztán, ahogy egyre több időt tölt el ebben az élethelyzetben, egyre inkább leépülnek ezek a kapcsolatok – magyarázza Bársony Zsolt. – Vidéken marad a rokonság, egy idő után a volt kollégákkal, barátokkal is megszakad a kapcsolat – ez az élethelyzet egy idő után óhatatlanul magával hozza a bezárkózást. Kialakulnak a napi túléléshez szükséges rutinok: honnan lehet élelmet, ruhát, pénzt szerezni. Többek között ezért is fontosak az ilyen események: mert lehetővé teszik, hogy ezek a saját világukba zárt emberek újra kapcsolatba kerüljenek a külvilággal. Ezek igazi ünnepnapok, amiknek köszönhetően kiszakadhatnak a mindennapi rutinból; most is jöttek új arcok, gyerekek – kicsit olyan a hangulata ennek a mai ebédnek, mint amikor valaki vendégségbe megy a rokonaihoz.”
A kezdeti szorongás múltával valóban egyre családiasabbá válik a hangulat. A BBM vendégei jóízűen falatoznak, a fogásokat csinos pincéruniformisba bújt önkéntesek szolgálják fel. Nagy sikere van a hortobágyi palacsintának, de a rántott húsból is sokan repetáznak – nem is beszélve a gyerekek készítette kókuszgolyóról. A zene is megteszi a hatását: a zsúfolásig teli ebédlőben egyre oldottabbá válik hangulat, többen nótát is kérnek a prímástól. Az egyik férfi megpróbálja megtréfálni: csupa olyan számot kér, amit rajta kívül alig ismer valaki a társaságból, de a rutinos zenészen nem tud kifogni, nagyon úgy tűnik, hogy végtelen a repertoárja. Az itt lakók csillogó szemmel, jókedvűen beszélgetnek egymással, az önkéntesekkel és a gyerekekkel. Barátságok, jó ismeretségek köttetnek az ebédlőasztalnál – és Havasi szerint éppen ez a lényege ennek az egésznek.
Amikor tavalyelőtt először tartottunk vendégséget a Táblásban, remek visszajelzéseket kaptunk. Akkor gyertyafényes vacsorát rendeztünk, és a párok közül többen azt mondták, hogy évek óta nem volt részük ilyen romantikus élményben – emlékszik vissza Havasi. – Márpedig éppen ez a cél: kell, hogy egy-egy ilyen rendezvénynek köszönhetően ezek a nehéz helyzetben élő emberek is visszakapjanak valamit a méltóságukból. Hogy időről időre új emberekkel ismerkedhessenek meg, és tudják, hogy minden bajuk, gondjuk ellenére ők is hasznos és értékes tagjai a társadalomnak.
