Miután a minap az MSZP már Balog miniszter fejét követelte a gyermekélelmezési botrány miatt, a szociális államtitkárság hétfőn jelezte: idén elindulnak a szegény gyerekes családokat segítő projektek. Előzőleg kiderült, eddig egyetlen élelmiszercsomagot sem szállítottak ki a program keretében, noha Brüsszel már 2014 végén jóváhagyta a 30 milliárdos keretösszegű programot. A Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Programot (RSZTOP) egy európai segítségnyújtási alap, a FEAD finanszírozza. Czibere Károly államtitkársága közölte, az RSZTOP-ban több mint 34 milliárd forint áll rendelkezésre öt rászorulókat segítő alprojektre. A pénznek bőven van helye, hiszen Herczog Mária az Új Egyenlőségnek azt mondta, a mintegy 1,8 millió magyar gyerek közül minden harmadik szegénységben él.
Magyarország – az Eurostat adatai szerint – Bulgáriával és Romániával van egy szinten, és romlik a helyzet, ami nem egyszerűen csak a családok felelőssége (a KSH szerint a 7 év alattiak 42,2 százaléka – a szerk.). Közösségi kiadásokra, erőforrásokra, állami újraelosztásra lenne szükség, mert később a közösség egészének árt, ha rossz körülmények között nőnek fel gyerekek. A gyerekek szegénysége, nem megfelelő táplálása nemcsak azért tragikus, mert drámai egy ilyen gyermek sorsa, hanem azért is, mert agyi és testi fejlődése elmarad, ami az oktatási rendszer rossz teljesítményében is visszaüt. A szegénységben élő, veszélyeztetett gyerekek közösségi támogatása ráadásul nagyon hamar megtérülne – tette hozzá Herczog Mária.
A szociológus szerint a leépülő jóléti államot a jótékonykodás nem pótolhatja, mert nem képes az univerzális, mindenkinek alanyi jogon járó újraelosztó ellátás helyébe lépni, miközben a közösség rátolja a felelősséget a szülőre. A szakember úgy véli, két gyerekkel már a szegénységi küszöb alá kerül egy átlagos, a társadalom közepén élő család is, több gyerekkel még inkább. A születésszám növekedéséhez szükség lenne a megbízható, hosszú távon is kiszámítható, valóban család- és gyermekbarát ellátásra.
A szakember emlékeztetett rá, hogy a család elhanyagoló magatartása – helyesen – büntetőjogi kategória, de a családvédelmi rendszer elhanyagolása, nem megfelelő működtetése nem jár következményekkel. A gyermekvédelmi rendszer még a nagyvárosokban is katasztrofálisan alulfinanszírozott, kisebb településeken gyakorlatilag semmilyen ellátás sincs.
Az 1997-es magyar gyermekvédelmi törvény abszolút európai színvonalú volt, de egyetlen kormány sem adott elég pénzt a rendszer működtetésére, ezért zuhantunk Románia és Bulgária szintjére. A Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület vezetője szerint csak pár tízmilliárd kellett volna. Ennek az összegnek akár a tripláját is megengedhette volna magának az ország, de a magyar társadalom – miközben gyerekszeretőnek gondolja magát – soha nem beszélte végig, mi a közösség felelőssége a gyerekek lelki, testi egészségben történő felnevelésében.
