Megmutattuk?
Kinek?
Hát Brüsszelnek. Kósa Lajos mondta tegnap az ülésteremben, hogy „meg kell mutatni Brüsszelnek”. Megmutattuk? Ez már az?
Ez már az, igen, azt gondolom.
A kvótanépszavazás után ma az alkotmánymódosítás is elbukott. Ugye nem erre számított?
De, pont erre számítottam. Gondoltam, hogy a Jobbik a saját kis pártérdekei meg a főnökének az egyéni hatalmi érdeke miatt nem vesz részt az alkotmánymódosításban.
Ha egyszer gondolták, hogy ez lesz, okos ötlet volt kétharmadnál kevesebb képviselővel megkísérelni egy kétharmados módosítást?
Nem az a kérdés, hogy érdemes volt-e belemenni, hanem bele kellett menni. A népszavazás döntését, ami több mint hárommillió-háromszázhatvankétezer ember egyhangú döntése, alkotmányba kellett volna foglalni.
Akkor kellett volna alkotmányba foglalni, ha érvényes a referendum. De nem volt az.
A népszavazáson az a döntés született, hogy Magyarországot nem lehet megterhelni a kötelező betelepítéssel.
Érvénytelen volt az a népszavazás.
A döntés egyértelmű, kilencvennyolc százalékos többség hozta.
Tuzson Bence szintén az alkotmánymódosításra utalva tegnap úgy fogalmazott: „Nem mondhatunk le a legmagasabb védelmi erőről.” Most meg kiderült, hogy mégiscsak lemondunk a legmagasabb védelmi erőről?
A kormány nem mondott le erről. Nem a kormány mondott le róla. Hanem a Jobbik.
A lényeg az, hogy ezek szerint Magyarországot nem védi a legmagasabb védelmi erő.
Ebben a kérdésben nem.
Magyarán védtelenek maradtunk.
Magyarán ebben a kérdésben alkotmány nélkül maradtunk. Nincs az a szilárd alaptörvény, amire támaszkodhatna a miniszterelnök és a kormány ebben a kérdésben.
Valami visszavonhatatlanul, végleg elromlott?
Belerondítottak az emberek akaratába.
S mi lesz eztán velünk?
Nem tudom. Pár perce történt.
Pont az történt pár perce, amire, ahogy ön az előbb említette, számítottak.
Lesz elnökségi ülés, frakcióülés, Orbán Viktorral most átbeszéljük a tennivalókat.
Önnek van ötlete a hogyantovábbra?
Nekem sok mindenre van ötletem, de előbb megbeszélném azokat a párttársaimmal.
Hány bőrt lehet még lehúzni a migránsozásról?
Ez nem migránsozás kérdése, nem napi pártpolitikai ügy. Nagyon őszintén mondom!
El is hiszem.
Mert komolyan is mondom! Ez a kérdés ötven-száz évre befolyásolja a sorsunkat.
Legalább két éve a migránsveszély a magyar politika főtémája. A referendumon október másodikán estünk túl, az alkotmánymódosítási kampánnyal további bő egy hónappal kitolták az akciót. Ami kétségtelenül hoz a konyhára, hiszen, ha hihetünk a közvélemény-kutatóknak, ma többen szavaznának a Fideszre, mint 2014-ben.
Nem a kommunikáció a lényeg, hanem az, hogy ez a téma fontos az embereknek.
Legalább azt ismerje be, hogy népszerűségi szempontból is jól jött ez az egész.
Nem ez a lényeg. Nem ez a kérdés. Nem ezért csináltuk. Nem ezért mentünk ezen az úton. Hanem mert valós veszélyt tapasztaltunk, és a valós veszélyre a nemzeti konzultáció adott egy valós választ, és láthatóvá vált, hogy az emberek milyen irányba mennének. Mi az összes eszközt bevetettük, amit be lehetett vetni, törvénymódosítás, határvédelem, satöbbi, és az idő minket igazolt, a határvédelemtől addig, hogy a problémát nem behordani kell, hanem ott megoldani, ahol teremtődött.
Az alkotmánymódosítás ugye nemzetstratégiai kérdés?
Igen, egyértelműen nemzetstratégiai kérdés!
De ha egyszer nemzetstratégiai kérdés, mi a túróért nem engedtek a Jobbiknak egy icipicit a szent cél, a kétharmados alkotmánymódosítás érdekében? Annyit kellett volna csak tenni, hogy miután Vona bejelenti, hogy kizárólag abban az esetben támogatja a módosítást, ha a kormány eltörölteti a parlamenttel a letelepedési kötvény intézményét, önök államférfi módjára bólintanak, benyelik, hogy a Jobbik verheti a mellét, hogy lám, Orbánt meghátrálásra késztettük, majd közösen megszavazzák hazánknak a „legmagasabb védelmi erőt”, és mindenki örül.
Nem engedhettünk a zsarolásnak, ugyanis az alkotmánymódosítás és a letelepedési kötvény nem paralel egymással, és még csak nem is egy-egy.
Kis koncot kellett volna dobni a radjobbnak, hogy a nemzet érdekében közösen megmutathassák Brüsszelnek.
Éppen azért, mert a nemzet érdeke az első, mi nem kufárkodunk.
A nemzet érdeke kívánta, hogy megegyezzenek.
Mi megszavaztuk! Már bocsánat, de nekik tegye fel ezeket a kérdéseket! Azt, hogy ők nemzeti kérdésnek látják-e az alkotmánymódosítást, vagy sima pártpolitikai ügynek, kufárkodásnak.
Csak egy kis konc… Úriembernek belefér egy kis presztízsveszteség.
Ez nem konc kérdése! És úriemberek különben sem alkudoznak nemzeti kérdésben. Vagy szereti az ember a hazáját, vagy nem.
