Orbán kérdé: “Mi a helyzet Nógrádban?” Válasz: Kurva nagy a gáz

Ahányszor látjuk Orbánt civilben, mindig rácsodálkozunk a tempóra, a testtartásra, az aurára.

Elől testőr, hátul testőr, oldalt Havasi Bertalan, hát egyenes, járás peckesen kimért, már-már döbrögis (blaszfémia), ellentmondás nincs tűrve.

Ma fél kettő előtt pár perccel vonult végig a miniszterelnök a parlamenti folyosón. A terembe nem nézett be, de a társalgónál ekképpen köszönt oda egy vidéki exképviselőnek:

Mi a helyzet Nógrádban?

Mire az exképviselő, aki nyilván Orbán akaratából ex, s nem képviselő, könnyes szemmel tartotta hátát kormányfői lapogatás alá, s nyilván elmesélte, mi a helyzet Nógrádban.

(A minap jártunk Észak-Magyarországon, segítünk megválaszolni a költőinek szánt orbáni kérdést, vigyázat, demagógia: Nógrádban kurva nagy a gáz, nincs meló, egész falvak élnek rettenetes nyomorban, nincs még tűzifa sem, ha a kéményekre veti tekintetét a tekintetes, mocskos füstöt lát, szmog üli a völgyeket, igen, frissen, derékban elfűrészelt, lopott nyers, vizes fa ég a vaskályhákban.)

Ami pedig a miniszterelnököt és emberét illeti: nem tudtunk nem a hűbérláncra asszociálni.

Blák

Az ilyen színpadias extráktól eltekintve az antimigránsista alkotmánymódosításról szól ez a hét a t. Házban, a többi csak csacsogás.

Rétvári államtitkár szerint meg kell védeni Magyarországot, bla, Kósa frakcióvezető szerint meg kell mutatni Brüsszelnek, bla, Tuzson Bence szerint háromegészháromtizedmillióember akaratát tiszteletben kell tartani, bla, a „legmagasabb védelmi erőt az alkotmánymódosítás jelenti”, bla, nem szaporítjuk a blát.

Az viszont hír, még ha számítani lehetett is rá, hogy a jobbikosok, bár annak idején azt ígérték, besorolnak az alkotmánymódosítás mögé, mégis curikkoltak a vállalásból: mint ismeretes, először a letelepedési kötvény szanálásához kötötték támogatásukat, ma meg azzal álltak elő, hogy ha lesz is visszavonás, arra is biztosítékot kérnek, hogy a kormány ne csinálhassa vissza a dolgot.

Hazaáruló vagy, nem te vagy az, nem, nem, az te vagy, teee!

Kósa Lajos mindezért lehazaárulózta a Jobbikot, különösen Vona pártelnököt, arra hivatkozva, hogy hetekkel ezelőtt Vona beszélt arról, hogy aki nem szavazza meg az alkotmánymódosítást, az hazaáruló.

Minderre Vona Gábor azzal felelt, hogy szerinte:

Kiújult a Jobbik-szindróma, egyik nap a magánéletünkben turkálnak, másnap hazaárulóznak, aztán zsúrpubik, csak mert beletenyereltünk a mocskos üzletükbe, a letelepedési kötvénybe… De egyet soha nem fognak tudni ránk bizonyítani: hogy mi bűnszervezetet hozunk létre a közpénz ellopására.

Vona szavai kacagást váltottak ki a kormánypárti sorokban. Mire a radjobbos vezető népmesébe illően reagált:

Hoppá! Nem lesz ilyen nevetős! Most még jól nevessék ki magukat!

Amit akár fenyegetésként is értelmezhetnénk, ha nem tette volna hozzá, hogy:

Miután leváltjuk önöket, nem süllyedünk le az önök szintjére, maximum az esernyőnk sarkával fogjuk megpiszkálni önöket.

Most akkor hogy van ez? Börire vagy Bora Borára számítsanak a kötvénybizniszelők?

Bombát szerkeszt az Országgyűlés jegyzője? Vagy csak pecázik a pulpitusról?

Amíg a patkóban körbe-hazaárulózták egymást az urak, a pulpituson Szűcs Lajos fideszes jegyző önképzéssel töltötte a drága időt.

Csak azt tudnánk, mi a csuda látható a monitoron. Elsőre amatőr bomba szerkezeti rajzára gyanakodtunk, aztán modern Katyusára asszociáltunk, s a horgászkellék ideája is megfordult a fejünkben. Várjuk az olvasói megoldást.

Szűcs Lajos menni Bora Bora?

Íme itt is az első megoldás (köszönet illeti érte Berecz Valter és Nagy József budapesti olvasónkat). Tudják mi az a baloldali félkép?

Bizony Bora Bora a NASA űrfelvételéről.

A hasonlóság kísérteties, a különbséget betudjuk az illuminátusoknak meg a konteokráciának; hallottunk ma már ennél nagyobb csúsztatást a törvényhozásban; ej, Szűcs Lajos, Szűcs Lajos.

A szorgalmas Szűcs Lajos uborkaszeletelőt visz magával Bora Borára

A harminchat fokos jegyzői lázban égő Szűcs Lajos elhagyta a szigetet, búcsút intett a netes pecashopnak,

s már a konyhai kisegítőeszközök végtelen zöld mezején portyázik.

Vajon fölengednek a Bora Bora-i gépre egy uborkaszeletelőt? Diplomata útlevél segít az ily kényes helyzetekben?

Fotó: Berecz Valter

A honatya dicséretére legyen mondva, hogy gyönyörűen kihegyezte a ceruzáját, és a kávéját is szépen kiitta, ráadásul az inzulinsokktól is megkímélte országépítő szervezetét.

Potápi hős Achilleusként sprintelt

Míg Szűcs bent tüsténkedett, a folyosón párttársa, Potápi Árpád egy lobbista csapatot fogadott: fél szeme, fél füle földijein, másik fél füle, másik fél szeme a folyosói monitoron, mely a mintegy húsz méterre zajló ülés történéseit közvetítette.

Konkrétan az interpellációkat, melyek végén szavazni kell az államtitkári/miniszteri válaszról.

Abban a minutumban, ahogy a levezető elnök elrendelte a gombnyomást, Potápi fölpattant, s hős Achilleusként inalt a patkóba.

A kivetítőn úgy tűnt, lemaradt a munkavégzésről, mikor visszatért, ezt szóvá is tettük neki, ám ő cáfolt:

Elértem! Elértem! Le lehet ellenőrizni a jegyzőkönyvben!

Inkább elhisszük.

Potápi tényleg hős Achilleus!

Ez a mai kétségtelenül olvasólevelezőink napja. Kedves kattintónkat, Neményi Mártont megihlette Potápi Árpád hős Achilleusként történt ábrázolása; alább az ihletettség eredménye.

Ne csak fikázzunk

A karzaton állva az járt az eszünkben, hogy állandóan ütjük-vágjuk képviselőinket, ami miatt olykor némi lelkiismeret-furdalásunk van (aztán meg sokáig nincs):

hiszen hát miért lennének különbek ők, mint mi, az vesse rájuk az első követ, aki munkaidőben még sosem böngészett rá snecicsalira, házilag készíthető tömegpusztító fegyverre, Bora Borára meg ócsó ubiszeletelőre.És ekkor mit láttunk?

Azt, hogy a kormánypárti Fónagy államtitkár bársonyszékében ülve, napi postáját bontogatva egy borítékból a Kertészet című periodika legfrissebb számát húzta elő, végigmérte a címlapot, majd olajozott mozdulattal hátrafordult, és átadta a lapot a szoci Gőgös Zoltánnak, aki biccentéssel köszönte az olvasnivalót, s rögtön át is adta magát az alkalmazott tudománynak.

Azért ez szép.

Bocsesz

És az is szép volt, hogy miután a törvényhozói rutinnal nem bíró elegáns külügyi államtitkár, Szabó László hátrafelé fordulva válaszolt egy azonnalira, s a levezető elnök Latorcai János figyelmeztette:

Képviselő úr, a jegyzőkönyv számára, és ne a szomszédjainak lesz szíves elmondani a válaszát, mert ez itt a Parlament!

…szóval erre Szabó egy úriemberes mosollyal kísérve így reagált :

Hát megvolt az első rendreutasítás.

És még mindig mosolyogva magán leült, s mosolygott tovább.

És még mindig maradt mára egy szép!

Török pá

Számos külföldi politikai delegáció is megfordult ezen a borús napon a t. Házban, köztük az IPU, vagyis az Interparlamentáris Unió török-magyar baráti társaságának küldöttsége.

A folyosón szoci Hiller István-Bárándy Gergely párostól kérdeztük, hogy kik is ezek az emberek. A válasz:

Hát, biztosan nem szocialisták. Azok ott már börtönben vannak.

Míg ki sem nevettük magunkat az áthallásoson, amikor a folyosón is föltűntek a díszpáholyból épp távozó vendégek, megcsodálták a nagy herendi vázát, amit mindenki megcsodál, végül megpihentek a vörös kereveten.

A napszaknak megfelelően köszöntöttük az ankarai férfiakat, konkrétan rájuk emeltük fotóüzemmódba helyezett mobilunkat, s mosolyogva (ilyen ez a nap) integettünk nekik. Ők pedig kedvesen, hevesen visszaintegettek, visszaokéztak.

Viszlát.

Frissítés! Kiderült, mire keresett rá a jegyző! Tényleg bomba? Itt a válasz.