Szeretném felhívni a figyelmet a babakocsival való felszállás problémáira az első ajtós buszokon. Az egy dolog, hogy nem egyszer kellett külön előreszólnom a sofőrnek, hogy nyissa ki a középső ajtót, amire fel van festve a babakocsis piktogram – mivel az elsőn fel sem férnénk vele. Ha felszállok, mindig felmutatom a bérletemet is, jobb megoldás híján.
Tegnap azonban, miután a fenti eseménysor megtörtént, a sofőr megalázó, goromba hangnemben a mikrofonon keresztül rám förmedt, hogy “Halkan megjegyzem, hogy a babakocsis hölgynek nyilván van jegye, és azért nem szállt fel az első ajtón!”
Én a mozgó járművön a babakocsit egy helyben tartani próbálkozván előrekiabáltam, hogy “Halkan megjegyzem, hogy felmutattam a bérletemet!” Őt ez különösen feldühítette, ekkor már üvöltötte a mikrofonba, hogy “Ezt nem gondolja komolyan, hogy én azt húsz méterről meglátom.” Stb.
Panaszomat nem azért írom, hogy a fenti történet főszereplőjén bosszút álljak, nem is kívánom konkretizálni. Csak jelezném, hogy ez egy mindennapos probléma, hogy nem elég a lépcsőket megmászni a babakocsival (többnyire segítség nélkül), de még az első ajtós buszok sofőrjeinek az általános ellenszenvét és esetleges beszólásait is viselni kell.
Nyilván nem az én hibám, hogy csak azon az ajtón tudok felférni, amelyik arra ki van jelölve, mint ahogy az sem, hogy miután a jármű azonnal elindul, nem tudok a babakocsit otthagyva előremenni bérletet bemutatni. Kérem, próbálják meg a sofőrjeikkel megértetni, hogy nem kell a kisgyerekes anyukára eleve bűnözőként tekinteni, mert csak azon az ajtón keresztül száll fel, amelyiken tud!
Megértésüket és az esetleges mentalitásbeli változtatásokat előre is köszönöm.
A kiemelt kép illusztráció, forrás: BKK/Facebook
