A Budapesti Planetárium 1977. augusztus 17-én nyitott meg. Legfőbb attrakciója a kupolás moziterem, amiben egy 1968-as Zeiss gép vetíti a csillagokat a plafonra. Nemcsak a Zeiss márka, de maga a planetárium is német találmány.

Bár a világon szinte mindenhol önkormányzati vagy állami segítséggel működnek a planetáriumok, itthon eddig nulla forintot kaptak. A Népligetben lévő intézmény fenntartója a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT).

A beázások gyakoriak: a kisebb esőzések még nem ártanak az épületnek, de a tavaly nyári nagy viharban a nagy kupola is beázott.

Ezek nemcsak annak köszönhetőek, hogy a Planetárium jövőre 40 éves lesz, de annak idején számos kivitelezési hibát követtek el – a tető például befelé lejt. Az augusztus végi esőzés miatt egyelőre nem fogadnak látogatókat, a hibák helyreállításán dolgoznak.

„Budapesté a közép-európai régió legnagyobb planetáriuma, átmérője 23 méter (a közepeseké 15, a kicsiké 6-8). Teljesen analóg, a műszereket potméterekkel irányítják” – tudtuk meg Lőrincz Henrik csillagásztól, aki körbekalauzolt minket a lezárt épületben.

A ’90-es években sokan jöttek ide kikapcsolódni és tanulni, aztán következett egy mélypont, mostanra viszont beállt évi 100 ezerre a látogatószám. Főleg iskolás csoportok fordulnak meg itt, de idősebbek is.

A diákoknak azért is érdekes élmény a kiállítás és a moziszoba, mert gyakorlatilag nincs a hazai iskolákban csillagászatoktatás.

A felújítás évtizedek óta tervben van, de sajnos pénz nincs rá, a fenntartó (TIT) sajnos nem tudja finanszírozni.

A kupolában (aminek belső területe egyébként 1000 négyzetméter) 3D-filmeket is vetítenek projektorral, ezekhez a Planetárium szemüveget is biztosít.

Az említett Zeiss-géphez hasonló egyébként 7-800 millió forintba kerül most újonnan.

A tervek szerint szeptemberben nyitnak újra, mindenesetre érdemes a Planetárium honlapját nézegetni, oda kerül fel elsőként. Az intézmény felnőttként 1500, diákként és nyugdíjasként 1300, keddenként 1000 forintért látogatható, de vannak csoportos kedvezmények is.