Küldjünk mi is a nyakatokra egy-két profit, hogy aztán az egész internet néhány valóban pikáns felvételt szemlélve a magánéletetek legrejtettebb titkain csámcsogjon?
Ezt üzente az őt bokorban fotóztatóknak a jobbikos Volner János.
Indítsunk a rendszerváltástól.
Masszív pletyka, hogy az első szabad parlament tagjainak jelentős része a demokráciától megittasulva előszeretettel látogatta a sorra nyíló kuplerájokat.
Az is pletyka, szintén masszív, hogy a ’98-as választások két fordulója között, amikor Torgyán József bejelentette, hogy a kisgazdapárt nyolcvankét jelöltjét visszalépteti a Fidesz javára, és látszott, hogy ezzel Orbán javára dönti el a küzdelmet, valaki felkereste Horn Gyula szocialista miniszterelnököt, és képviselői fotókat, videókat kínált neki eladásra.
Bugyiba, gatyába nem túrunk!
Állítólag ez volt Horn Gyula válasza, majd a szocik szépen el is bukták a választásokat.
A politika aztán is távol tartotta magát a bugyisztoriktól.
Házipornó és elorzott gatyó
Hazugozni, hazaárulózni, tolvajozni, gazemberezni lehetett, olykor zsidózni, cigányozni is, de a nőügyek – a titkolt szerelemektől a fizetős kapcsolatokig – kimaradtak a pártos hiteltelenítési akciókból.
Politikai, százalékban mérhető hatása tán egyedül annak volt, amikor a 2010-es kampányfinisben a Magyar Gárda egy mezei tagjáról derült ki, hogy pornófilmekben szerepel.
Említést érdemel még 2005-ből a Mucuska-gate néven elhíresült „kémbotrány”. Történt, hogy a Romániából Magyarországra települt, feltételezések szerint a bukaresti titkosszolgálatnak dolgozó Szatmári Ildikó kapcsolatba került a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma minisztereivel, valamint az egyik nagy párt szóvivőjével.
A nő tagadta kontaktját a hírszerzéssel, s azt is, hogy az amúgy a tárcavezetők által is elismert munkakapcsolat privát viszonyba csapott volna át. Azt mindenesetre tényként szokás kezelni, hogy egy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat által rögzített felvételen az egyik miniszter Mucuskámnak szólítja Szatmárit.
Megénekelnénk-e?
A közelmúlt kvázi szexbotránya a Katonában tavasszal bemutatott, amúgy parádés színházi produkció, Pintér Béla rendezésében A bajnok. A történet egy a városa által hétszer újraválasztott, csajozós, drogos, kiégett vidéki polgármesterről szól, akit megcsal a felesége, méghozzá egy olimpiai bajnok sportolónővel.
Bayer Zsolt erről a következőt blogolta:
Mennyire ocsmány, mennyire ezekről szól, mennyire rothadt, velejéig, milyen undorító és aljas, mennyire nincsen semmi köze sem kultúrához, sem irodalomhoz, sem semmihez, ami kicsit is emberi… Vajon eszünkbe jutna-e minekünk valaha, „színpadra állítani” azt a „pletykát”, amely szerint egy befolyásos politikus feleségül veszi a híres tudós lányát, akit aztán a híres tudós fiával, saját sógorával csal? Vagy azt, amely szerint az egykor oly’ befolyásos párt komplett vezetősége fölöttébb érdekes orgiákon múlatja az időt egy határ menti kis falucskában, s ezen orgiákon bizony tizennégy-forma cigány kisfiúk is terítékre kerülnek? Esetleg színpadra valónak tartanánk valaha is, hogy az egykor oly’ befolyásos pártba átigazolt nő, a „hőskorszakban” miként szerette egy másik párt sok-sok férfi tagját, mígnem leszbikus lett, és homoszexualitással vádol meg nyilvánosan bárkit is? Írnánk-e drámát arról, hogy a „pletykák” szerint egy másik kormány egykori tagja egy buziorgia közben, az úgynevezett fojtogatós szex során akasztotta fel magát? Megénekelnénk-e a Nemzeti Színházban azt a „pletykát”, amely szerint van Magyarországon egy olyan kereskedelmi tévé csatorna, ahová egyetlen szempont szerint lehet bekerülni, nevezetesen, hogy „buzi-e vagy”, mert a tisztelt vezetőséget nagyjából semmi más nem érdekli?
Olvasóriporter, ja
És elérkeztünk Volnerig, akinek a „küldjünk mi is a nyakatokra egy-két profit?” szövege a bayeri üzenet párja, folytatása.
Volnerről Habony Árpád lapja, a Ripost kedden közölt cikket „Nőt vitt a bozótba, a bokrok közé a Jobbik családos frakcióvezetője!” címmel. A lap azt kamuzta, hogy egy olvasójától kapott „szenzációs” felvételeket.
Idézünk:
Olvasóriporterünk egy benzinkútnál figyelt fel Volner Jánosra… egy ugyancsak dekoratív hölgy társaságában… behajtott a bokrok közé egy elhagyott földúton… Bementek a legsűrűbb susnyásba… Kiszálltak a kocsiból mind a ketten, jól láttam, amikor megtámaszkodott a motorháztetőn, miközben a nő előtte volt. Közelebb menni nem mertem, féltem, hogy lebukok… De mindent jól lehetett hallani… Úgy egy 20 percet voltak a bokrok között… Sajnos kiszúrta az autómat, hiába próbáltam gyorsan eltűnni, ő kezdett követni… Ráadásul hirtelen elővett egy fényképezőgépet és ő is fotózott engem… Nem ijedtem meg tőle, én is visszafényképeztem.
Azon itt ne rugózzunk, micsoda szarháziság befotózni bárki susnyásába (ez is egy szakma), s azon se, bárhonnét származnak is ilyen felvételek, közölhetőek-e.
Azt viszont rögzítsük: ahogy erről a Népszabadság által megkérdezett szakértők is nyilatkoztak, a megjelent fényképeket nem amatőr készítette.
De vajon ki fotózta le a bokrozó Volnert?
Kilóg a feje a lövészárokból
A Jobbik kongresszusa május utolsó vasárnapján emelte frakcióvezetőjévé Volnert. És a frakcióvezetés már az a magasság, amire lőnek az ellenfelek: másnap a parlamentben maga Orbán Viktor nevezte adócsalónak Volnert.
Logikusnak tűnik, hogy a susnyásfotó mögött is a kormányoldal áll.
B verzióként azért jegyezzük fel, hogy az emlegetett kongresszuson Vona Gábor menesztette az elnökség három tagját, köztük Novák Elődöt, akit utóbb kizáratott a képviselőcsoportból, s kiszorított a parlamentből. Indítéka tehát Nováknak is lehetett Volner levadászására, igaz, kérdés, miként érhette el, hogy a képeket lehozza Habony lapja.
A titkosszolgálati akció verziót erősíti, hogy Volner a Jobbiknak a Nemzetbiztonsági Bizottságba delegált tagján keresztül már június tizenötödikén jelezte a rendészeti államtitkárnak, hogy szerinte titkosszolgálati eszközökkel megfigyelik őt, és segítséget kért az illetékes szervektől. (Mellesleg: miért bokrozik az olyan, akit megfigyelnek? De most tényleg.)
Pisi, cigi
A keresztény értékeket, a család szentségét, a nemzetfogyást politikája origójában tartó Jobbiknak nyilván kínos az ügy. Különösen az volt az első értelmezés, miszerint a frakcióvezető prostituálttal bújt félre.
A pártban így is kiverte a biztosítékot, hogy nyakkendős pártvezető miért erdőben szerelmeskedik. Ennek tudjuk be a képviselő fájdalmas meséjét, miszerint:
A velem hosszabb ideje magánéleti kapcsolatban levő hölgynek pisilnie kellett, utána pedig (micsoda szenzáció!) elszívott egy cigarettát is.
Miközben ugye egy mosdóval rendelkező benzinkúttól hajtott a fák közé.
Árt a szex?
Volner átmeneti vergődésénél fontosabb kérdés, hogy most mi lesz.
Bugyival végzik ki egymást a magyar politikusok? A 2018-as választásokig összeáll a „kis magyar pornográfia” arcképcsarnoka? Jobbikos pisi a péceli cserjésben, szoci szerelem a nagyréten, liberális autós ölelkezés a Normafánál, zöld liezon a Városligetben, kereszténydemokrata puszi a Bazilikánál? Rejtett kamerák kerülnek külsőkerületi panziókba?
A történelem legismertebb félrelépő vezető politikusa, Bill Clinton népszerűségét éppenséggel növelte az 1998-ban kirobbant Monica-ügy. Hogy a magyar miként reagál saját közélői promiszkuitására, most még nem tudni, de Habonyék nyilván ebből a szempontból is folyamatosan mérik a közvéleményt.
Szóval tán csupán teszt az egész, csak nekünk ovális iroda helyett péceli cserjés jut.