Tavaly novemberben a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárai levelet írtak az oktatáspolitika irányítóinak, hogy felhívják a figyelmet az iskolákban tapasztalható áldatlan állapotokra. Miután válaszra sem méltatták őket, januárban elkeseredett hangú nyílt levélben szólították fel a kormányt, hogy függesszék fel a 2011-ben megkezdett reformokat, és széles körű szakmai-társadalmi egyeztetéseket követeltek. Az iskola pedagógusai szerint az átgondolatlan kísérletezés és a reformdömping miatt veszélybe került a gyerekek és így az ország jövője. „Az a cél, hogy a felnövekvő generáció már kérdezni se tudjon?” – tették fel a kérdést a kormánynak.
A miskolciak nyílt levele egy pillanat alatt felszította a parázsló indulatokat. A Tanítanék oldalon több mint harmincezer magánszemély és hétszáz intézmény csatlakozott az őket támogató petícióhoz: köztük olyan neves iskolák is, mint a Trefort vagy az Apáczai Csere János gimnázium. A közoktatás állapota miatt aggódó tanárok, diákok és szülők múlt szerdán az utcára vonultak: Miskolc mellett több más vidéki városban és Budapesten is tüntetések voltak.
A közfelháborodást látva a kormány rádöbbent, hogy többé már nem hagyhatja szó nélkül a tanárok követeléseit, ezért afféle gyalogáldozatként gyorsan leváltották Czunyiné Bertalan Judit közoktatási államtitkárt, és bejelentették, hogy e hét keddre összehívják a Köznevelési Kerekasztalt. A fórumra több érdekvédelmi szervezet képviselőit meghívták, köztük a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (PDSZ) is, igaz, több Fidesz-közeli gittegylet, így a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Katolikus Pedagógiai és Továbbképzési Intézet is ott lesz.
Kérdés, hogy egy ilyen sebtében összetrombitált kupaktanács alkalmas lehet-e a közoktatást sújtó problémák megvitatására – különösen úgy, hogy a napokban maga Orbán Viktor miniszterelnök jelentette be, hogy rendszerszintű változtatásról szó sem lehet.
„Pontosan lehetett tudni, hol kellene belenyúlni a rendszerbe”
„Hosszú órákon keresztül sorolhatnám a problémákat. Félreértés ne essék, mindez nem 2010-ben kezdődött, de akkor valóban lett volna lehetőség arra, hogy orvosoljuk a gondokat – mondta a 24.hu-nak nyilatkozva Lázár Júlia volt tanár, az új köznevelési törvény visszásságai ellen tiltakozó Hívatlanul Hálózat alapítója. – Pontosan lehetett tudni, hol kellene belenyúlni a rendszerbe ahhoz, hogy a reformok működjenek, hogy egy olyan, oktatási rendszert hozzunk létre, amely a 21. század kihívásaira készíti fel a gyerekeket.”
A Hívatlanul alapítója szerint sajnos egyértelműen látható, hogy nem ez a cél. „Lázár János nemrégiben »restaurációs kísérlettel« vádolt meg minket: azzal, hogy a 2010 előtti rendszert akarjuk visszaállítani. Pedig nem mi vagyunk azok, akik a múltba révedünk, a jelenlegi oktatási kormányzat akarja restaurálni a nyolcvan-száz évvel ezelőtti rendszert. Olyan rendre, szigorra és engedelmességre alapozott struktúrát akarnak kiépíteni, amelynek az a lényege, hogy a fegyelmezett és szófogadó tanárok a lehető legnagyobb ismeretanyagot töltsék a diákok fejébe – fogalmazott Lázár Júlia. – Nem ettől leszünk versenyképesebbek, már évekkel ezelőtt bebizonyosodott, hogy a jövő az élmény- és kompetenciaalapú tanításé.”
Magadnak építed
Lázár szerint amellett, hogy egyre poroszosabbá válik a közoktatás, egyre többen ki is szorulnak belőle.
Amióta tizenhat évre szállították le az iskolakötelezettség korhatárát, egyre kevesebb gyereknek van lehetősége arra, hogy érdemi képzést kapjon. Nagyon sokan kiesnek a rendszerből, holott fontos lenne, hogy minél szélesebb körben terjesszük a tudást; és persze az is, hogy naprakész, jól hasznosítható ismeretekkel lássuk el a diákokat: megtanítsuk őket idegen nyelvekre, az internet és a modern informatikai eszközök használatára.
A Hívatlanul alapítója hangsúlyozta, nem akarnak minden egyes diákból informatikai vállalkozót vagy idegsebészt faragni.
Az viszont fontos lenne, hogy megteremtsük a lehetőséget arra, hogy a gyerekek a saját adottságaikhoz mérten a lehető legtöbbet tudják kihozni magukból. Szerintem ugyanolyan értékes dolog egy jó lakatost vagy ácsot kinevelni, mint egy agykutatót.
Mint mondta, lenne ok és mód az oktatási rendszer átalakítására. „De az semmiképpen nem megoldás, hogy egyházi fenntartásba adjuk a gimnáziumokat, és a szakiskolákat átkereszteljük szakközépiskolára. Hogy olyan hároméves szakképzést hozunk létre, amelyben az érettségire való felkészítés két éve alatt mindössze heti hat közismereti órájuk van a gyerekeknek. Hát hogy tudnának így letenni egy teljes értékű, sikeres érettségit?” – sorolta Lázár Júlia.
A jó közmunkásember
A pedagógus szerint a jelenlegi iskolarendszer nem alkalmas arra, hogy autonóm és döntésképes, a munkaerőpiacon sikerrel helytálló embereket neveljen ki.
Nem lehet egy 16 évest csak úgy kilökni a rendszerből. Ha mégis ezt tesszük, annak súlyos következményei lesznek. Nem véletlen, hogy amióta leszállították a tankötelezettség korhatárát, érezhetően megugrott a fiatal munkanélküliek száma. Mindez hosszabb távon a költségvetést és így az adófizetők pénztárcáját is nagyon megterheli. Nem lehet mindenkit közmunkára fogni; mihez fog kezdeni a kormány a képzetlen, rugalmatlan, segédmunkára is alig alkalmas fiatal munkanélküliekkel?
Lázár szerint meg kellene tanítani a diákokat arra, hogyan használják fel a rendelkezésükre álló, hatalmas ismeretanyagot. „Ezért fontos a kompetenciafejlesztés. Taníthatok én memoritert a gyerekeknek, de ettől még nem fogják tudni értelmezni egy mosógép használati utasítását – húzta alá. – Nem azt mondom, hogy nincs szükség lexikális tudásra, de az sem megoldás, ha megpróbáljuk minden áron bebifláztatni velük ezeket az önmagukban hasznavehetetlen ismereteket. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi merev tanterv és a szabad tankönyvválasztás ellehetetlenítése a tanároknak is megköti a kezét.”
A fausti életpályamodell
A felmérések szerint azok a középiskolás diákok, aki komolyan veszik a jövőjüket, a tanórákkal, különórákkal, szakkörökkel, házi feladatokkal együtt nagyjából heti hatvan órát töltenek tanulással. Ugyanez vonatkozik a pedagógusokra is, akiknek egyre több időt kell felkészüléssel és az órák leadásával tölteniük, ha tisztességesen akarják végezni a munkájukat. Nem is beszélve az adminisztrációról.
„A tanároknak rengeteg idejük megy el a portfóliójuk összeállítására. Csapdahelyzetben vannak, hiszen ha nem készítik el, nem léphetnek PED-1-ből a magasabb fizetést kínáló PED-2-be, sőt, a hírek szerint egy idő után nem is dolgozhatnak majd állami vagy önkormányzati oktatási intézményben – magyarázta a Hívatlanul alapítója. – Nem véletlen, hogy már a rendszer bevezetése előtt nagyon sokan tiltakoztunk ez ellen. Már csak azért is, mert az elmúlt években mindenhol kidolgozták a diákok, a szülők, a munkaközösség- és intézményvezetők visszajelzéseire épülő belső minőségbiztosítási rendszereket. Ezt a jól működő gyakorlatot borította fel az új köznevelési törvény, amely »szakértőkre« bízta a pedagógusok minősítését. Szakértő pedig szinte bárkiből lehet, aki elvégzett egy gyorstalpaló tanfolyamot. Nyilván nem azok pályázták meg ezeket a pozíciókat, akik már jó ideje a szakmában vannak, doktori fokozatot szereztek vagy tankönyveket írtak, nekik nem az az életcéljuk, hogy másokat – kétes szempontrendszer alapján – minősítsenek. Milyen rendszer az, amelyik PED-1 kategóriába sorol egy harmincéves szakmai múlttal rendelkező tankönyvírót, miközben lehetővé teszi egy akár jóval képzetlenebb kollégának, hogy egy gyorstalpaló elvégzése után mások munkáját minősítse?
Lázár szerint az újonnan bevezetett szakértői rendszer kiszolgáltatottá teszi a pedagógusokat, a kiszolgáltatott ember pedig fél és befogja a száját.
A legtöbben, ha összeszorított foggal is, de megírják a portfóliójukat, akik pedig nem hajlandók erre, azok elhagyják a pályát. Ezzel pedig végleg bebetonozunk egy rosszul működő, elavult és átgondolatlan rendszert.
Egyik kézzel, másik kézzel
Sokan nem értik, miért panaszkodnak a tanárok, hiszen – ahogy azt a kormány azóta is előszeretettel hangsúlyozza – 2013-ban megemelték a fizetésüket. Igen ám, csakhogy ezzel egy időben jelentősen nőtt a munkaidejük, és a pótlékok, béren kívüli juttatások túlnyomó részét is megvonták tőlük.
„Korábban heti 22 órát kellett leadnunk, és a helyettesítéseket, túlórákat, szakköröket is kifizették. Most mindennek bele kell férnie abba a 32 órába, amit mindenképpen bent kell töltenie egy tanárnak az iskolában – magyarázta Lázár Júlia. – A doktori fokozatért külön pótlék, a munkaközösség-vezetésért és az osztályfőnökségért órakedvezmény járt, és az igazgató is honorálhatta a pedagógusokat a teljesítményükért. Most mindezt elvették, így a legképzettebb és legszorgalmasabb kollégák közül sokan kevesebbet keresnek, mint a béremelés előtt. Mindez komoly feszültségekhez vezethet a tantestületeken belül.”
A portfólióírás mellett a tanárokat arra is rákényszerítették, hogy belépjenek a Nemzeti Pedagóguskarba. Ez a köztestület még Hoffman Rózsa kezdeményezésére jött létre, és a valódi célja minden bizonnyal az, hogy a partvonalra szorítsa a kormány oktatáspolitikájával szemben kritikus szervezeteket.
Persze, lehet kamarát, köztestületet létrehozni, de ennek csak akkor van értelme, ha felmenő rendszerben valósul meg. Ez a kormány pedig nem szereti a valódi alulról építkezést és az ötletgyűjtést
– mondta Lázár Júlia.
„Nemet kell mondani erre a meghívásra”
A kormány illetékesei minden lehetséges fórumon elmondják, milyen súlyos összegeket költenek az oktatásra. Csakhogy a pénz nagy része a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) működtetésére és különféle erősen túlárazott szakértői anyagok, tanulmányok elkészítésére, képzésekre ment el. „Egyre jobban leromlanak az iskolák, sok helyen életveszélyes állapotok vannak. Az illetékesek egymásra mutogatnak, a Klik, mint fenntartó a működtetésért felelős önkormányzatoktól, az önkormányzatok a Kliktől várják a megoldást. Eközben az oktatásra szánt források nagy része kézen-közön eltűnik: nincs elég pénz az épületek felújítására, az internethálózat fenntartására, az elöregedő számítógépek lecserélésére – hangsúlyozta Lázár. – Hiába vesznek interaktív táblákat, ha sok helyen krétára se jut.”
A Hívatlanul alapítója szerint a meghívott szervezeteknek bojkottálniuk kellene az emberi erőforrások minisztere által összehívott kerekasztal-tárgyalásokat. „Akármit mond is Balog Zoltán, nem sok értelme van annak, hogy nekiálljunk toldozni-foldozni a 2011-es köznevelési törvényt. Nemet kell mondani erre a meghívásra – annál is inkább, mivel maga Orbán Viktor jelentette ki, hogy rendszerszintű változtatásról szó sem lehet.”
Lázár úgy látja, hogy egy széles konszenzuson alapuló új közoktatási törvényre lenne szükség, amely garantálja a személyiségközpontú oktatást, az intézményi autonómiát, a tanítás és tanulás szabadságát, a méltányosságot, a kiszámítható, stabil finanszírozást.
Addig pedig, amíg ez megszületik, el kellene kezdeni a kármentést: az ezzel kapcsolatos halaszthatatlan feladatokat kellene megtárgyalnia a kormányzatnak a legitim szakmai, szülői és diákszervezetek képviselőivel.
A pedagógus szerint nem véletlen, hogy az oktatási kormányzat éppen most, a február 13-ra meghirdetett nagy, országos tüntetés előtt akar leülni a tanárokkal.
Tartok tőle, hogy azok, akik nem számítottak rá, hogy meghívást kapnak, most meghatódnak, és anélkül ülnek le tárgyalni, hogy kidolgoztuk volna az oktatási rendszer rendbetételéhez szükséges, egységes követelésrendszert. A kormány célja egyértelműen az, hogy leszalámizza a véd- és dacszövetségbe tömörült szakmai és civil szervezeteket. Én azt gondolom, hogy ilyen esetben felelőtlenség odaülni ahhoz az asztalhoz, mert az, aki elfogadja a meghívást, azt a több tízezer embert árulja el, akik egyéni kockázatot is vállalva végre kimondták, hogy rendszerszintű változtatásokra van szükség.
