Egyetlen emberen csattant a szigetszentmiklósi gyerekek ügye: a családgondozón, aki két éven át mindent megtett a testvérekért. Pedig már nem is ott dolgozott, de miután Navracsics Tibor akkori miniszterként felelőst követelt, „utánanyúltak” és még aznap kirúgták. Miután az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a szülők elleni brutális vád nem igaz – illetve nem annyira súlyos tettek miatt ítélték el őket -a hvg.hu-nak beszélt arról, miért volt ebben végig biztos, és hogyan ment rá a saját családi élete a bűnbakszerepre.
„Aznap este néztem a híradóban, ahogy Navracsics Tibor bejelenti a kirúgásomat” – nyilatkozta a nő a lapnak. Mint mondta, iszonyú dühöt érzett, és nem értette, hogyan szűnhet meg utólag a kormányzati szolgálati jogviszonya pont bizalomvesztés miatt. Az asszony szerint a család “túl volt gondozva”, 2005 óta folyamatosan járt hozzájuk családsegítő, ő már harmadikként vette át őket. „Utólag azt vágják a fejemhez, hogy ki kellett volna emelni a gyerekeket a családból. Végig ez volt az ördögi dilemma: láttam, hogy alapvetően szeretik egymást, de nem jók a körülmények” – mondta. Az ő feladata az volt, hogy megpróbáljon mindent megtenni, hogy rendeződjenek, ami szerinte az első évben működött is: ruhákat és bútort szerzett nekik, segített a házat kifestetni, munkaügyi központba kísérte az édesanyát, követte a gyerekek iskolai tevékenységét. Utána viszont – a szakmai szabályoknak megfelelően – „hátrébb lépett”, hiszen mint mondja, pont ez a cél, hogy önállóan is boldoguljanak. Csakhogy – meséli – a szoros kontroll nélkül a helyzet azonnal elkezdett „visszaromlani”, ezért tette meg a javaslatot az átmeneti nevelésbe vételre, amiről a felettes szerve döntött több hónappal később.
Közben állítása szerint semmi kirívó dolog nem volt, ami alapján előbb szükség lett volna a gyerekek kiemelésére. „Elképesztő volt olvasni a rágcsálóevést az újságban, először még nevettem is, hogy mekkora hülyeség. A brutális kínzások szintén, nyáron sokszor egy szál semmiben rohangáltak a gyerekek, mikor náluk voltam, és soha nem volt rajtuk sérülésnyom. Külön is összefutottam velük az utcán, soha nem panaszkodtak. Nem éheztek, láttam a maradékokat a lábasban, én is vittem nekik ennivalót, de nem egyszer futottam össze a szatyrokat cipelő anyukával, amikor épp a hipermarketből jött, ahol sokszor vett édességet és üdítőt, imádták az ilyesmit. A nagyfiúnak saját mobilja volt. Az egyik nevelő az iskolájukban mesélte egyszer, hogy van olyan gyerek náluk, aki azért marad benn délután, hogy elvihesse az uzsonnamaradékot. De nem ők” – mesélte.
Mikor végül mégis javaslatot tett az átmeneti nevelésbe vételükre, előzetesen összehozta a két családot. Szerinte a gyerekek jól fogadták, talán mert már voltak hasonló helyzetben egy nyáron, amit annál a családnál töltöttek, ahol négy kisebbik testvérüket is befogadták. Ezután a családsegítő feladata a szülők támogatása volt annak érdekében, hogy az átmeneti nevelésbe vétel minél előbb megszűnjön, és a gyerekek visszakerülhessenek. Csakhogy elmondása szerint a szülőket nagyon megviselték a történtek, egymást hibáztatták. Közben a nevelőszülőknél nagyon más körülmények közé kerültek a gyerekek: a vállalkozásból élő család háza szinte palota volt a szülők romos kétszobás házához képest, menő ruhákat, biciklit kaptak, autóval jártak. Mindennap tanultak velük, az iskolai eredményeik így ugrásszerűen javultak, dicsérettel, kitűnő eredménnyel végeztek. Az egykori családgondozó szerint valahol itt rejlik a válasz arra, miért állítottak – most már az elsőfokú bíróság ítélete szerint is – valótlan dolgokat vér szerinti szüleikről a gyerekek: az új életük összehasonlíthatatlanul jobb volt. Ráadásul amikor előjöttek a bántalmazással, a nevelőszülők ezt feltétel nélkül elhitték nekik.
Az külön tragédia, hogy a gyerekek végül nem maradhattak ennél a családnál. A hírek szerint egyikőjük kezelésre szorult, a nevelőszülők pedig úgy érezték, a másik két gyerek érdekében nem vállalnák az ő nevelését. A gyámhivatal viszont úgy döntött, hogy a három testvér maradjon együtt, ezért inkább mindhármójukat átadták egy másik nevelőszülőnek, egy idősebb asszonynak, akinél ma is élnek.
Az asszony azt mondja, most sem csinálná máshogy, pedig ráment az élete arra, hogy ő lett az egyedüli bűnbak. Azóta bármilyen állami vagy önkormányzati munkahelyre jelentkezett – humánszolgáltató központba, bölcsődébe, óvodába vagy pedagógiai asszisztensnek – mindenhol elutasították. A nő jelenleg perben áll a kormányhivatallal.
Navracsics Tibor nem akarta kommentálni az esetet.
Ahogy arról beszámoltunk, a Budapest Környéki Törvényszék kedden hozott ítéletet az ügyben első fokon. A döntés sokakat meglepett: az apát és az anyát is két-két évre ítélték kiskorú veszélyeztetése miatt, a szexuális erőszak vádpontja alól azonban felmentették őket. Mindketten szabadon távozhattak, hiszen ezt az időt már leülték, míg előzetesben voltak. A szakértői csoport szerint bár fizikai trauma érte a gyerekeket, de a szexuális bántalmazást egyértelműen kizárták. A bíróság végül azt sem állapította meg, hogy fekáliát, bogarakat vagy egyéb borzalmakat ettek volna.
