Vélhetően finn turistákat büntettek meg a 21-es buszon, mert a buszvezetőtől vásárolt jegyeiket nem érvényesítették. Jogilag a pótdíjazás rendben van, mégis felvetődik néhány kérdés.
Elvárható-e a külföldiektől, hogy Budapestre érkezésük előtt tájékozódjanak a BKK honlapján az utazás hazai szabályairól? Életszerű-e, hogy a turisták a jegyvásárlás után a jegy hátoldalát olvasgassák? Kellene-e szólnia a buszvezetőnek, hogy a vásárlással a történet még nem ért véget, a jegyet ki is kell lyukasztani?
A fenti kérdéseket nem tisztem megválaszolni, abban azonban biztos vagyok, hogy a BKK nyilvánvalóan elavult jegyrendszere szokatlan és félrevezető lehet az elektronikus jegyrendszerhez szokott (jobbára) nyugati turistáknak. Az esetről egy a turistákkal egy buszon utazó magyar utas számolt be.
A 21-es buszon utaztam 2014. szeptember 26-án, kb. 16:20 és 16:50 között. Csillebérc megállónál 2 percet állt a busz, négy külföldi fiatal szállt fel (később kiderült, hogy valószínűleg finnek), a sofőrtől vettek egy-egy vonaljegyet, majd leültek, az egyikük épp mellém.
Fotó: BKK
Svábhegy környékén felszállt két ellenőr. Egy “helyi” utas hátulról sietett középre érvényesíteni a jegyét, utána kiabáltak, de nem büntették meg, csak leszállították a következő megállónál. A külföldiektől kérték a jegyet, hoppá, nincs érvényesítve! “Minimum szankció éjtáuzend forint” – ezzel betű szerint idéztem az egyikük által ismertetett tényállást.
Hogy meg is értsék, miről van szó, kezelt egy vonaljegy-méretű papirost, mutatta nekik. “Éjtáuzend forint”, ismételte. Ebbe már beszálltam én is: – Elnézést, Csillebércnél vették a jegyet, amikor felszálltak. – Az engem nem érdekel, nincs érvényesítve. – De ha a buszos nem mondta nekik, hogy érvényesítsék?! – Nincs kezelve, éjtáuzend forint!
A kollégája egy másikukra szállt rá, hamar levették, hogy bizony egyiküknek sincs kezelve a jegye. Próbálkoztak többször felszólítani a társaságot a fizetésre, vették elő a füzetkét, majd tették vissza a füzetkét a mellényzsebbe, majd ismét vették elő, de hasztalan.
A finnek próbáltak velük beszélni, először arra kérdeztek rá, hogy honnan kellett volna tudniuk, hogy kezelni is kell, ha már eleve a sofőrtől vették a jegyet. Erre az ellenőr az egyiküktől elvett jegy hátoldalát mutatta neki, ott van leírva! Na és azt honnan tudjam, hogy mi van oda magyarul ráírva? – jött az újabb kérdés. Éjtáuzend forint!
Az ellenőr egy szép kis, BKK-színekben pompázó brosúrát vett elő, kikereste az angol részt, azt mutogatta nekik. We regret to inform you that you have violated the… valahogy így kezdődött. Én is megkérdeztem, hogy angolul is rá van-e írva a jegyre, hogy kezelni kell. – Igen! – hangzott a válasz. Sajnos nem tudtam ellenőrizni, hogy tényleg így van-e, mert pont a mellettem ülőtől vették el a jegyet.
De hát miért is hazudna egy ellenőr?! Hiszen pont az a munkájuk, hogy a csalókat kiszűrjék! – Csak azért csinálják ezt, mert látják rajtunk, hogy turisták vagyunk, és könnyű pénzt jelentünk önöknek? – tette fel a kérdést angolul az egyik finn, de erre szemmel láthatóan nem voltak felkészítve az ellenőrök, mert nem reagáltak.
Azt hittem, hogy annyiban hagyják, és eloldalognak, ehhez képest a Déli pályaudvarnál intettek nekik, na, akkor leszállás, aztán leszálltak. Az egyik finn kérdezte tőlem, hogy most mit csináljanak? Ne szálljatok le, mondtam, nem tehetnek semmit. Erre leállították a buszt, engem felszólítottak, hogy ne adjak nekik tanácsokat. A kérdésemre, hogy azért szívóznak-e velük, mert külföldiek, azt a választ kaptam, hogy nekik mindegy, magyar vagy külföldi. Persze…
Jó, leszálltunk, mondtam a finneknek, hogy sétáljanak el nyugodtan. Jöttek volna, de az ellenőrök rájuk kiabáltak, hogy megálljanak. Az egyik meg már hívta is a rendőröket. Erre nem vagyok büszke, de én bizony elmentem… Amikor pár méter után visszanéztem, a finnek még ott álltak az ellenőrökkel, nem követtek. Persze égett az arcom.
A slusszpoén: amikor leszálltam a metróról, vettem egy vonaljegyet automatából. Rá volt írva, hogy kezelni kell a jegyet miután megvették a sofőrtől vagy bármikor? Nos, nem. Sem angolul, sem magyarul. Persze lehet, hogy a sofőrtől másfajta vonaljegyet kaptak, de egyre többet gondolok arra, hogy mi van, ha esetleg… khm… tényleg a könnyű pénz reményében akaszkodtak a külföldiekre? (Remélem, ebből süt az irónia…)
Végezetül, anyázás helyett inkább kérnék valamit a BKK-tól: fektessenek kicsit nagyobb hangsúlyt arra, hogy
– az ellenőrök legalább a bliccelés lefülelésekor használatos paneleket, beszédfordulatokat tanulják meg többé-kevésbé helyesen, neadjisten hosszabban elmagyarázva elmondani angolul;
– ne lógjon ki ennyire a lóláb, hogy a külföldiekre azért szállnak rá, mert ők nem tudják megvédeni magukat.
Mi van akkor, ha épp nincs náluk éjtáuzend forint fejenként? Kapnak egy csekket, aztán majd külföldre mennek az ajánlott leveles felszólítások (esetleg magyarul)? A finneknél egyébként nem volt ennyi pénz, legalábbis nekem azt mondták. Szép hírét viszik a magyar vendéglátásnak, mondhatom. Ilyen szempontból a BKK egy unortodox országimázsközpontnak is felfogható akár.
