Eddig összesen három fiú maradványait sikerült azonosítani, a közül az ötvenöt közül, akiket egy floridai horror-javítóintézet területént temettek el korábban. Az Arthur G Dozier School for Boys nevű intézmény 1900. január elsejétől, 2011. június 30.-ig működött, volt idő, hogy ez volt a legnagyobb ilyen intézmény az Egyesült Államokban. Rettegett híre volt az egész országban a falai között tomboló erőszak, az ott uralkodó horrorisztikus körülmények miatt.
A javítóintézet egy idealizált képeslapon. Keletkezése dátuma ismeretlen (Wikipédia)
Néhány volt diák, akik az 1950-es, ’60-as években éltek a Dozierben, pár évvel ezelőtt szerettek volna vádat emeltetni az iskola egykori tanárai és dolgozói ellen, az őket majd egy évtizeden keresztül, folyamatosan ért fizikai és szexuális erőszak miatt. A floridai hatóságok azonban elutasították a keresetüket, mert álláspontjuk szerint már túl sok idő telt el ahhoz, hogy a bűncselekményeket érdemben fel lehessen deríteni.
Azok, akik abban az időben voltak a javítóintézetben „White house boys” vagyis „Fehér ház fiúk” néven emlegetik magukat, arra a fehér épületre utalva, ahol a legkegyetlenebb esetek zajlottak. Ők döntöttek úgy a Dozier 2011-es bezárása után, hogy az intézet mellett eltemetett egykori társaik maradványait azonosíttatni fogják.
Bár a feljegyzések szerint harmincegy fiút hantoltak el névtelenül a fehér fémkeresztekkel jelölt sírokba, a terület feltárása során további huszonnégy, feltehetően egykori növendék maradványait találták meg a Dél-Floridai Egyetem kutatói tavaly szeptember, és december között. Az ötvenöt fiú közül eddig három személyazonosságát sikerült kideríteni. Először, még augusztusban Owen Smith-t sikerült azonosítani, aki 1940-ben, tizennégy éves korában „tűnt el” az intézetből, a halála okát nem sikerült megállapítani. Csütörtökön aztán két további maradvány kilétét fejtették meg – írja a Guardian.
Az étterem építése 1936-ban, háttérben a “Fehér ház” (fotó: Wikipedia)
Az egyikük, Thomas Varnadoe 1934-ben, tizenhárom évesen halt meg, a feljegyzések szerint tüdőgyulladásban. A másik fiút, Earl Wilsont tíz évvel később, tizenkét éves korában a társai verték halálra a „sweat box – izzasztódoboz” nevű kis épületben.
„Hosszú út volt ez nekem és a családomnak” – mondta az egykori javítóintézetben tartott sajtótájékoztatón Glen Varnadoe, Thomas unokaöccse, akinek egyébként az édesapja is éveket töltött a Dozierben. „Nagyon fontos volt nekünk, hogy Thomas maradványait elvigyük ebből az átkozott földből” – tette hozzá.
Az 1950-es, ’60-as években az intézetnek ötszáz, 8-21 éves növendéke volt. A legtöbbjük apróságok, kisebb lopások, csavargás miatt került be, vagy azért mert elszökött otthonról. Miután 1968-ban betiltották a testi fenyítést az állami intézetekben, Florida kormányzója, Claude Kirk többek között a Dozierbe is ellátogatott. Az intézet katasztrofális állapotban volt, a falakon lyukak tátongtak, víz szivárogott be a tetőn, a hálóhelyiségek nyomorúságosan szűkösek voltak, télen nem volt fűtés, ahogy nem volt bevezetve a villany, és a víz sem: a növendékek vödröket használtak vécének.
„Ha a saját gyermekeinket valaki ilyen körülmények között tartaná, biztosan puskákkal mennénk értük” – fakadt ki látogatása után a kormányzó.
