Ignácz István – akit a történteket követően Bene László akkori országos rendőrfőkapitány az eseményeket kivizsgáló bizottság vezetésére kért fel – azt mondta: a székháznál a rendőrök irányítás nélkül intézkedtek épp úgy, mintha egy zenekar karmester nélkül játszana. A nyugállományú vezérőrnagy elmondta: rendkívül sérelmezte, hogy 216 rendőr sérült meg a székháznál.
Az általa vezetett bizottság munkájáról elmondta: a rádióforgalmazások mellett meghallgatásokat tartottak; 44 rendőrt hallgattak meg, köztük 14 tisztet. Hozzátette: arra voltak kíváncsiak mi idézhette elő a székháznál történteket, hogy nem tudták megvédeni a székházat, hogy nem volt összehangolt az intézkedés és hogy ennyi rendőr sérült meg.
Nem tudták, mi a feladatuk
A bizottság főbb megállapításai közül kiemelte: a 2006 szeptember 17-én kezdődött demonstrációt az V. kerületi rendőrkapitányság, valamint a Budapesti Rendőr-főkapitányság választási gyűlésnek minősítette, ugyanakkor a bizottság álláspontja szerint azt a gyülekezési törvény alapján fel kellett volna oszlatni.
Másnap a per negyedrendű vádlottját, M. Gábort műveleti terv elkészítésével bízták meg, ez azonban sematikus volt, a helyszínen levők nem tudtak róla, hogy mi a feladatuk, s ez nem volt sem szabályos, sem szerencsés – mondta Ignácz István.
Amikor a Szabadság téren egyre nagyobb lett a tömeg és a többezres kíváncsiskodók mellett egy 100-200 fős – ahogy Ignácz István fogalmazott – “kemény mag” agresszíven lépett fel és elkezdett a székházba nyomulni, rendőri intézkedések történtek. A kivezényelt Baranya megyei egység azonban nem volt felkészült arra hova mennek, nem volt összekötőjük, kapcsolattartójuk, nem volt kijelölve műveletirányító, így jobbára önállóan intézkedtek. Az egységnél nagyok voltak a veszteségek, sok rendőr sérült a fején, a lábán, fegyver is tűnt el. Ignácz István szerint a székházban levő rendőrök sem tudták, mi zajlik az épületen kívül.
“Felmarcangolta” őket a tömeg
A nyugalmazott vezérőrnagy felidézte: volt olyan rendőr, aki félelmében a levegőbe lőtt. Szerinte lincshangulat alakulhatott volna ki, de ez nem történt meg. Úgy vélte: a rendőri erőket “felmarcangolta” a tömeg, a rendőröket aznap “vágóhídra” küldték.
Ignácz István azt mondta: nem érti miért nem fogadták Toroczkai László levelét, amit a tiltakozók szerettek volna beolvastatni a televízióban. Szerinte el lehetett volna venni tőlük a levelet, de sok mindent lehetett volna tenni annak érdekében, hogy elkerüljék azt, hogy a tömeg egyre dühösebb legyen.
Ignácz István bírói kérdésre arról is beszélt, hogy az általa vezetett bizottság személyi felelősséget nem állapított meg, ez nem volt a feladata. Védői kérdésre pedig arról beszélt, hogy szerinte Szabadfi Árpádnak, az országos rendőrfőkapitány akkori helyettesének át kellett volna vennie a parancsnoki irányítást.
A szervezetlenségre és az irányítás hiányára példaként Ignácz István többször elmondta: voltak olyan rendőrök a székház előtt, akiket előröl tüntetők dobáltak, hátulról pedig más rendőrök a vízágyúval “locsoltak”.
Tavaly szeptemberben kezdődött a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitány és tucatnyi társuk büntetőpere.
Az ügyészség 2006 őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.
A vádlottak az eljárás során következetesen tagadták bűnösségüket. Az elsőfokú büntetőper, amelyben várhatóan több mint száz tanút hallgatnak meg, legalább egy évig tart.
