H. Tóth Mihály fejbe lőtte magát is, de túlélte a sérülést. Koponyája egy részét eltávolították, s járni, beszélni is alig tud, mivel a bal oldala lebénult. A Blikk szerint a bíróságon tegnap már válaszolni tudott, hogy miért fordította házilag eszkábált fegyverét kislánya ellen.
„Én öltem meg a feleségem miatt. Nem akartam, hogy a válás miatt elszakítsák tőlem, s a bosszúvágy is közrejátszott – mondta nehézkesen, zokogva H. Tóth Mihály, aki a tragédia éjszakájára nem emlékezett. Korábban azonban igen, a tököli rabkórházban még képes volt felidézni.
Az apa látta, hogy az első lövés után nem halt meg a kislány és ezért lőtt még egyszer. „Magamat csak egyszer lőttem meg, másodszor nem sikerült. Nagyon szerettem Kiarát, nagyon megbántam, amit tettem. Szerintem hozzám ragaszkodott a legjobban, mindig velem aludt. Aznap éjjel is, amikor felkeltem, bementem az alsó házba a fegyverért, akkor döntöttem el, hogy mit teszek, hogy ne más nevelje fel.” – mondta a gyilkos.
Féltékenység és/vagy szeretet?
A szeretett személy elvesztése miatti félelem váltja ki a féltékenység érzését, mely igazi halálos fegyver: az emberölések 20%-ában a féltékenység a kiváltó ok.
A féltékenység tulajdonképp az irigység egy formája, végeredményben óriási mértékben megnöveli a tárgya iránti vonzódást – akár a megszállottságig. Furcsa módon a féltékenység akkor is nőhet, amikor az áhított dolgot, személyt már elveszítettük.
Férfiak és nők máshogy reagálnak a féltékenységre: általában az előbbiek dühvel, utóbbiak szomorúsággal, gyásszal. A féltékenység hátterében családterapeuta szakemberek szerint gyerekkori problémák állnak: a felnőtt arra emlékszik vissza érzelmileg, hogy őt senki nem szerette, visszautasították, bántalmazták. Ezek orvoslását várja a másiktól, féltékenysége célpontjától. Tulajdonképpen ki akarja sajátítani a másikat. Ugyanakkor a gyerekkori sérelmek miatt félelem alakult ki a másik közeledésétől.
A féltékenység betegséggé válhat, amit terápián és relaxációs gyakorlatokkal lehet kezelni, gyógyítani.
