Kedves, segítőkész ellenőrökbe futott bele Áron a Deák téren. Ez jó. Az kevésbé, hogy ezek az ellenőrök a segítőkészségükkel az állásukat kockáztatják, ha igaz, amit állítanak.
Épp egy barátomtól köszöntem el, amikor elmentem a kisföldalatti Deák téri állomásához. Mivel eléggé gyűrött volt a jegyem, így próbáltam kisimítani, hogy ki tudjam lyukasztani. Próbálom a jegyem kezelni, de másodszorra sem sikerül. A két ellenőr úr kedvesen mondta nekem, mit tegyek, hogyan lyukasszam ki a jegyemet. Mondom: rendben, megpróbálom harmadszorra is. Sikertelen.
Erre odalép hozzám a fiatalabbik, és azt mondja: nem volna szabad segítenem mert felfüggesztenek, de elvette a jegyem és sikeresen kezelte. Nem akartam hinni a fülemnek. Miután megköszöntem a segítséget, megkérdezem, hogy komolyan mondta-e, ami elhangzott. A másik, idősebb úr beleegyezően bólint, majd azt mondja: igen, hát ez Magyarország.
