Közélet

Ha aláírta, már nem tehet semmit

devizahiteles (devizahitel, frank, valuta, hitelesek, )
devizahiteles (devizahitel, frank, valuta, hitelesek, )

A jelenség nem új, mégis sokan bedőlnek a fogyasztói csoportok mögött álló csalóknak. A recept: egy csinos hirdetés, egy meggyőző üzletkötő és egy megszorult ügyfél.

Adunk pénzt. BAR-lista? Nem gond. Nyugdíjas? Az se baj. De azért a papírjai legyenek rendben. Nincsenek? Egye fene, így is segítünk. Íme a fogyasztói csoportok, amelyek a pénzügyi intézmény megnyugtató álcája mögé bújva igyekeznek pénzt kicsikarni az emberekből. A hitelesség illúziójára építenek, és kifacsarják azokat, akik megszorultak. Csinos irodában, bizalomgerjesztő nyakkendősök fogadják az ügyfeleket.

Bár a módszer régi, és az internet is ontja magából a valós rémtörténeteket  – kit melyik cég és hogyan vert á – látszólag ez nem sokat számít, bőven akadnak, akiket csőbe tudnak húzni.

Százakat vertek át

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség éppen hétfőn számolt be egy ilyen ügyről, a csalók ellen most emeltek vádat. A csapat nem aprózta el, százakat vezettek az orruknál fogva. Újságokban hirdették magukat, több vidéki városban is működött irodájuk. Hazudtak, végül kaszáltak – nem is keveset. Az ügyfelektől 50 ezer és 450 ezer forint közötti összegeket gyűjtöttek be, mondván, ennyi a tagdíj, be kell fizetni.  Az üzlet virágzott, a „fele sem igaz bizniszben” mindenki benne volt, a főnök, az irodavezetők és az üzletkötők is. A beosztottaknak a cég vezetője megtiltotta, hogy tájékoztassák a hitelre vágyókat arról, mi is az a fogyasztói csoport.  Az üzletkötők is jól hozták a szerepüket, hazudtak és tagadtak, ezt kívánta az érdekük, hiszen mindannyian jutalékért dolgoztak. Hamarosan nyolc ember áll bíróság elé.

Igen ám, de mi van a többi hamiskártyással? Mert hirdetések vannak, milliókhoz jutnak el naponta a szép, keretes és nagybetűs hazugságok. Az oldalunkon megjelent cikk kapcsán ketten is felvették a kapcsolatot szerkesztőségünkkel, ők is az átvertek táborát erősítik. Egyikük egy várandós nő, több gyermek édesanyja, a másik károsult pedig egy elkeseredett férj. Egyiküknek kényszerű felújításra, a másiknak háza befejezésére kellett volna sürgősen pénz.

Nyugalom, majd a következő hónapban

Az asszony két céggel is megjárta. Családjával albérletben él, nincs állandó bejelentett lakcíme, ezért figyelt fel a könnyű megoldást kínáló lehetőségre. A cégnél elmondták, milyen papírokat kell magával vinnie, ezek között szerepelt egyebek mellett a lakcímkártya is. Végül ennek híján – hála az áldott szívüknek – beérték az albérleti szerződéssel is. Az ügyfél gyanakodott, így többször is rákérdezett, hogy fogyasztói csoportként működnek-e. A válasz mindig egy határozott nem volt. A szerződés megköttetett, ám akadt egy kis nézeteltérés a „hitelezők” és megvezetett ügyfelük között. A cég azt akarta, hogy az asszony majd rózsaszín csekken fizesse be a törlesztőrészleteket, ám ő sárga csekket kért, ahogy az az aláírt dokumentumokban is szerepelt, Végül nem jutottak egyezségre, az ügyfél szerződést akart bontani. A cégnél azt mondták, késő bánat, már elbírálták a kérelmét, nincs visszaút. Nem mintha számítana, hiszen a pénz azóta sem érkezett meg, az ügyvédi, közjegyzői és egyéb költségek címén begyűjtött 58 ezer forint pedig elúszott.

A vita után az asszony egy másik, hasonlóan „becsületes” társasághoz fordult, mondván, ha mégis sikerül felbontani az előző szerződést, kell a pénz, ha pedig végül mindkét helyről felveszik, annak is lesz helye, hiszen elég kedvezőek, vállalhatóak a feltételek, még így, együtt is. A fiatalember kedves volt, elhangzott sok fű meg fa, a szájtépésnek meg is lett az eredménye: 75 ezer forint landolt nála. Az üzletkötő sokszor elmondta, nekik semmi közük semmiféle fogyasztói csoporthoz, pénzügyi intézményként aposztrofálták magukat. A nő férjével együtt Budapestre utazott, hogy aláírják a papírokat. Szerződésben szereplő apró betűs rész végül elárulta, miről is van szó. A papírokon  szerepelt a bűvös megnevezés: fogyasztói csoport. Az átvert anyuka a Hír24-nek elmondta, tudja, hogy itt fel kellett volna állni, de ahogy ő fogalmazott, a fiatalembernek sikerült kivágnia magát, hosszasan kifejtette, miért nem vonatkozik rájuk az a rész, vagyis lényegében lyukat beszélt a hasába.

Aztán jöttek az ígéretek, a „majd a következő hónapban”, és így tovább. A pénz nem jött, egyik helyről sem. Csak a csekkek. A nő novemberig várt, végül feljelentést tett. Az egyik ügy a XIII. kerületi rendőrkapitánysághoz került. Nemrégiben az asszony azt a tájékoztatást kapta, hogy bűncselekmény hiányában megszüntették a nyomozást. A határozatból kiderült, nem tudnak mit tenni, hiszen aláírta a szerződést, amelyben – megtévesztő körmondatokba csomagolva ugyan, de – ott lapul az igazság. A másik esetet a VI. kerületi rendőrkapitányság vizsgálja, ismeretlen tettes ellen, csalás miatt folyik eljárás.

Felkereste szerkesztőségünket egy férfi is. Ő még többet vesztett, hiszékenysége 400 ezer forintjába került.  Szintén nyáron fordult egy ilyen céghez. Kellett volna a pénz, hogy befejezze félig kész házát, méghozzá sürgősen. Összesen hatmillió forintot igényelt, de a ködösítésen és csekkeken kívül ő sem kapott semmit. Azt mondták, sokakat kell kifizetniük, ám némi pluszpénzért előre lehet kerülni azon a bizonyos listán. A férfinak elege lett a várakozásból, és amikor egyértelművé vált, hogy átverték, ügyvédhez fordult. Szerette volna visszakapni a pénzét, ám egy a bökkenő: a szerződést ő is aláírta.

És valóban. Megpróbáltuk.

Mi is „szerencsét” próbáltunk, felkerestünk egy ilyen céget.  Kutakodunk sem kellett, a pórul járt anyukától kaptunk is elérhetőséget. A cég neve ugyan időközben megváltozott, de a cím és a telefonszám ugyanaz maradt, sőt – mily „meglepő” – éppen az az üzletkötő vette fel a telefont, aki az asszonyt hónapokon át hitegette a második cégnél, ahol járt. Megkérdezte újságírónkat, mennyit akar, elhadarta, milyen papírok kellenek, és közölte, be kéne menni az irodájukba, amely egyébként Budapest szívében, egy forgalmas bevásárlóközpontban található. Vigyen minden iratot, és írják alá az aláírnivalót. Munkatársunk kérdései nem tetszettek neki, szabadult volna, ám egy határozott nem még belefért, amikor azt akartuk megtudni, fogyasztói csoportként működnek-e.

A PSZÁF kilőve

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyébként saját oldalán hívja fel a figyelmet a fogyasztói csoportokkal, más néven a vásárlói klubokkal kapcsolatos kockázatokra. Hangsúlyozzák, a fogyasztói csoport egy ideiglenes vásárlási társulási forma, és közös érdekeltségű személyek egyesülésén alapul. Nem minősül pénzügyi intézménynek, így ezeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hatáskör hiányában nem felügyeli, illetve az engedélye sem szükséges ezek megalapításához és működéséhez.

Ahogy arról már beszámoltunk, a fogyasztó csoportok lényege, hogy tagjai közösen gyűjtenek autóra, lakásra, és ha együtt van egy eszköz ára, akkor azt megvásárolják, és kisorsolják a tagok között. Szinte minden csoport azzal is operál, hogy az kapja meg a következő eszközt, aki a legtöbb előrefizetést vállalja.

Akik a csoportokat létrehozzák és működtetik, azok a csoportszervezők, akik a reklámjaikban többnyire hitelként tüntetik fel a szolgáltatásukat. Mire kiderül, hogy a megvezetett ügyfél valójában egy fogyasztói csoportba lépett be, már csak úgy léphetnek ki abból, hogy az addigi befizetésük zömét elveszítik, vagy csak a futamidő végén kapják meg. A belépők többsége – ahogy a fenti példák is bizonyítják – csak későn jön rá arra, nem hitelre szerződtek.

2011-ben egyébként összesen 234 bejelentés érkezett a versenyhivatalhoz fogyasztói csoportok ellen, tavaly ezt a számot már év közepén sikerült felülmúlni.

Mit lehet tenni?

Kerestük az Országos Rendőr-főkapitányságot és a Gazdasági Versenyhivatalt is, tudni akartuk, mennyire elterjedt ez a probléma, illetve bűnözési forma, illetve hogy mit és milyen esélyekkel lehet tenni, ha valaki mégis bedőlt ezeknek a csoportoknak. Megkeresésünkre a rendőrség és a GVH is szerdára ígért választ.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik