Sosem értettem, hogy a földalatti vezetői hová sietnek. Beállnak az állomásra, nyitják az ajtókat, és már szól is az indulásjelző, a szabályszerű le- és felszállásra alig 2-3 másodpercet adnak. Ha pedig valaki az ajtók között marad, mindig az „Indulásjelző megszólalása után nincs le-, felszállás szabályra hivatkoznak, ami betarthatatlan.
Olvasónk kisfiával utazott vasárnap a földalattival. Éppen a babakocsit tolta ki a peronra, amikor a vonatvezető jelzett, és rácsukta az ajtót a babakocsira és a benne ülő 11 hónapos gyerekre. Az ajtó később kinyílt, anyuka a gyerekkel együtt a peronon landolt. Később megpróbált panaszt tenni, de senki nem segített neki.
Tisztelt Gál Mihály!
Szeretnék egy esetről beszámolni, bár nem vagyok feljelentgetős típus, de mindennek a legalja, ami történt kicsi fiammal és velem vasárnap 12.10 perckor, a Vörösmarty téri kéregalatti végállomásánál.Az állatkertbe tartottunk, éppen kiszállni készültem 11 hónapos, babakocsiban üldögélő Misó fiacskámmal, amikor a tisztelt vezető rácsukta a gyermek fejére az ajtót. Ahelyett, hogy kiszállt volna, nemes egyszerűséggel kinyitotta az ajtót, majd tovább hajtott. A hirtelen kinyílt ajtó pedig azt eredményezte, hogy a gyermek babakocsistól (könnyű szerkezetű, könnyen mozgatható kocsiról van szó), anyukástól együtt arccal a peron kövére zuhant. ha nincs a helyszínen két kedves, KÜLFÖLDi hölgy, a gyermek még percekig a földön feküdt volna. Én első ijedtségemben bekopogtam (dörömböltem) azon a kis ajtón, ahol az ügyelet üldögél, majd előadtam – elkiabáltam, hogy mi történt.
Kértem, hogy mind ő maga, mind a szerelvényvezető igazolja magát. Mindezt megtagadták tőlem, pedig ha nem tévedek, kötelességük lett volna. Persze a gyerek sokkot kapott, és üvöltött. 11 hónapos csecsemőről van szó! A peronőr vagy ki arra hivatkozott, nem tudja a vezető nevét, mire helyesbítettem, nem akarja megmondani. Erre helyeselt, és számon kérte, miért nem jegyeztem fel a szerelvény számát… Természetesen első ijedségemben ez volt az első gondolatom.
Miután a panaszkönyvet kértem, le is írhattam a történetem, a bánatomat, ám a BKV még egy aláírásra és egy pecsétre sem méltatott. Annyi szerepel a papíron, hogy “Metró forgalmi főmérnökség Vörösmarty tér”. De hogy ki csukta ránk az ajtót, majd kivel beszéltem, talány maradt. Ugyanakkor természetesen én, a sértett aláírtam a levelem. Nos, nem vagyok hajlandó megelégedni azzal, hogy néhány hónap múlva kapok tőlük egy kétsoros választ, éppen ezért fel szeretném jelenteni őket. Igaz, hogy két külföldi hölgy volt a tanúm, ellenben elmulasztották igazolni magukat, és mégis van egy jegyző?panaszkönyv a kezemben.
Néhány hab a tortán: zokogó gyermekemmel a Deák tér felé tartottam, ahol megpillantottam egy BKV mellényt viselő urat. Szépen megkértem, segítsen fel a mozgólépcsőn, mert egyedül nem tudom megoldani.
Erre azt a választ kaptam a jó BKV dolgozótól, hogy ő azért nem fog visszafordulni, mert nekem problémám van. Ja, és édesanyám is kapott néhány kéretlen jelzőt. A történtek után felhívtam a panaszirodát, ahol azt közölték, személyiségi okokra hivatkozva nem adják ki sem a vezető, sem az irodista nevét. S különben is, amíg a a gyermeken nincs jól látható külsérelmi nyom, és nem kell mentőt hívni hozzá, addig minden a legnagyobb rendben van részükről. Ugye, nem tévedek, hogy a vezetőnek azért van tükre a fülkében, hogy a le- és felszállást ellenőrizze? Arról nem is beszélve, hogy a türelem és a figyelmesség nem pénz kérdése.
Ez már a nagyon-nagyon sokadik eset, amikor egy gyereket odacsuk a BKV, de egy 11 hónapos gyermek és édesanyja arcraesése szerintem még nem fordult elő. Kérem, okulásként közölje a nevemet, egyben segítsen, hol, kinél tudnám feljelenteni a BKV-t. Mert én ezt nem hagyom annyiban.
Tisztelettel: B. Judit
