-Mondja olvasónk, aki egy kellemes élménnyel gazdagodott a 47-es villamos vonalán. A villamossal nem volt minden rendben, de a vezető nem állt ki vele a forgalomból, hanem az albertfalvai kocsiszín mellett megállt, szerelőket hívott, és 2 perccel később tovább dolgozott, pedig ki is állhatott volna.
Pozitív sztori, de a Ganz villamosok nagyon rossz állapotára is rávilágít. Pár napja a Móricz Zsigmond körtér és a Kelenföldi pályaudvar között nekem kellett szinte minden megállóban becsukni a villamos ajtaját, hogy ne a villamosvezetőnek kelljen hátraszaladgálni. Az összes lámpát lekéstük volna.
Üdvözlet BKV figyelő!
A blogot rendszeres olvasása révén általában valamilyen problémára, hibára, balesetre koncentrálnak az írások, persze van egy két pozitív is. Most szeretném gyarapítani a pozitív tartalmat és remélhetőleg több lesz belőlük.
Bár a pozitív jelző kicsit kétes inkább a megoldás az.
Esemény: 2009. július utolsó hete reggel, utazok a munkahelyemre a 47-es villamossal. Aki ismeri tudja, ez egy szép régi vonal a maga műszaki csodáival, régen UV-k jártak a vonalon, most a 4-6-ról levedlett Ganzok. Sajnos a Ganzok műszaki állapota már igen csak kérdőjeles. Látszik rajtuk, hogy addig hajtják őket, amíg csak menni tudnak. A lényeg itt következik. A villamossal megérkezünk az Albertfalvai villamos remízhez, a megálló pont a szolgálati bejárat előtt van. Majd tovább is indulunk, néhány méter megtétele után ismét megáll a villamos. A remiz kialakítása olyan, hogy a villamos pályára teljesen nyitott, egyszerűen belehet sétálni az utcáról a remízbe. Nos a mi villamos vezető hölgyünk kiszállt a vezető állásból, leszáll és egyszerűen besétál a remízbe. Mondom magamba mi van bennhagyta az uzsonnás tatyóját, megéhezett? Majd fél perc múlva megjelent két villamos-szerelővel és elkezdi nekik magyarázni, hogy nézek már meg a villamosát, mert állandóan beszorul a sebesség szabályzó.
Két szaki fölpattan a villamosra négykézláb bemászik az egyik szerelő a vezető fülkébe, és egy csavarhúzóval elkezdi szabályzót variálni. A másikkal közbe megbeszélik hogy milyen állásban kéne állni a tárcsáknak.
Eközben mi fönt ülünk a villamoson és nézzük ahogy ketten mahinálják a szabályzót. Csak annyit érzékelni hogy csattog a tárcsa közben megbeszélik hogy, fél egyre kell-e hogy álljon. Majd kipróbálják, végre nem szorul. Kb. 2 percig tartó művelet után a villamos vezető nagy boldogan visszaül a vezető székbe, elkéri a fiúktól a csavarhúzót, hogy ha még útközben megint beszorulna akkor majd ő megpiszkálja. Majd vígan csattogunk tovább a városháztérfele.
A dolognak bája hogy a villamos vezető megpróbálta megoldani a dolgot, úgy, hogy tovább menjen a villamos. Ott volt a remiz előtte, megtehette volna, hogy közli ennyi volt kiáll a forgalomból mert nem jó a villamos, de inkább megpróbálta megoldani. A dolog rondábbik része hogy már itt tart a BKV eszköz állománya, hogy útközben úgy kell összetákolni a gépet, hogy eljusson bárhová is. A dolognak semmi hatalmas tanulsága, vagy konzekvenciája nincsen. Talán annyi, azért még vannak BKV-sok, akik működtetni is szeretnék a rendszert, bár néha csak úgy ahogy tudják és sikerül.
Üdvözlettel: Karabiner
