Olvasónk európai tömegközlekedőset játszott a metrón. Olyat, hogy a jegye 60 percig érvényes, az utazás megszakításával is, tehát utazott egy kicsit a metrón, leszállt, elintézte az ügyeit, majd ugyan azzal a jeggyel újból felszállt a metróra. Máshol Európában ez működik, nálunk sajnos még nem. Az egészben azaz érdekes, hogy a jegye elméletileg még érvényes volt, mert 60 percen belül volt, ám egy ellenőr mégis meg akarta büntetni:
Mint fizető utas nem igazán értek egyet a blicceléssel, nem szoktam a bliccelőknek igazat adni. Most sem teszem, csak arra hívnám fel a figyelmeteket, hogy ha a BKV tarifarendszere egy kicsit is hasonlítana az európai tarifarendszerekhez, akkor a lenti panasz nem született volna meg. Ennek a levélnek számomra az a mondani valója, hogy a jelenlegi rendszer igencsak elavult:
Kedves BKV-figyelő!
Pár hete érdekes dolog történt velem az Arany János utcai metró megállóban.
Egyik reggel, pontosan BKV idő szerint 9óra17perckor, a Forgách utcánál érvényesítettem a jegyemet, azzal az előre megfontolt szándékkal,hogy a Dózsánál leszállok, elintézek egy pár perces dolgot, majd ha nincs befele ellenőrzés, ugyanazzal a jeggyel tovább utazom az Arany János utcáig.Természetesen tisztában voltam a dolog szabálytalanságával, de reménykedtem,hogy ezt a manővert minden fennakadás nélkül meg fogom úszni. A dolog jól alakult, se ki-, se befele nem volt kontroll. Kicsit elhúzódott az ügy amit közbeiktattam, de még mindig jóval a megszakítás nélkül engedélyezett 1 órán belül voltam, amikor jött a szerelvény. Elérkeztem a célállomásig, ahol bemondták, hogy készítsük elő a szükséges papír fecniket. Teljes nyugodtsággal így is tettem. A mozgólépcső tetejére érve, egy hölgy kezelte a jegyemet. (BKV idő szerint 10óra10perckor) Ránéz, majd pár pillanat múlva közli velem, hogy ez a jegy nem érvényes, és már vette is elő a noteszét.
Egy röpke pillanatra, azt hittem elnéztem az időt, és kicsúsztam az 1 órából. Felnézek a hölgy felett lévő órára, majd a karórámra, mind kettő 10óra 10percet mutat. Udvariasan megkérdezem Tőle, hogy : ” Ne haragudjon, de meg tetszene mondani,hogy miért nem érvényes a jegyem?” Szerintem ez udvarias volt, de lehet nem ütöttem meg a hölgy által várt szintet. A kérdésemre rámnézett, és rezzenéstelen arccal azt válaszolta: “Lejárt, több mint egy órája lyukasztottad.” A tegeződésen gyorsan túltettem magam, hiszen alig múltam 25, a hölgy pedig akár az anyám is lehetett volna. De azon már nem, hogy valaki az arcomba hazudik.
Még mindig udvariasan, de már halvány pirosban úszó arcszínnel kérdezem,hogy “Megkérdezhetem, ezt miből állapította meg?” “Rá van írva”. -kaptam a gyors választ.
Szerettem volna visszavenni a jegyet megnézni, de a hölgy nem engedte. Lelesni, viszont le tudtam. Szép, jól látható számokkal ott volt: 0917 Próbáltam taktikát váltani, és hagytam, hogy megtartsa a jegyet. Folytattam a kérdezősködést: “Megmondaná nekem, hogy hol van ez feltűntetve?”A válasz bizonyára igaz, de túlságosan hivatalos volt: ” Ezt az információt utas számára nem adhatjuk ki.” Tovább feszítettem a húrt: “Rendben, akkor megmondaná,hogy mikor lyukasztottam ki a jegyemet?” Lopva rátekintett az órájára, s egy gyors fejszámolás végeztével azt felelte: “Reggel 9óra 5perckor” Rendben, ha Ő így, gondoltam tájékoztatom, hogy ÉN azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, aki birtokában vannak eme titkos információnak. Mondtam,hogy ha jól tudom, a lyukasztás időpontja az utolsó 4 szám. Ez pedig azt mutatja,hogy nem mond igazat, és nem hogy nincs lejárva, de a beszélgetésünkkel együtt még mindig van 5 percem. (ekkor már 10óra 12perc volt.) Valamiért váratlanul érte, hogy ismerem a BKV “rejtett” titkait, s kissé elsápadt. De persze előfordulhat az is,hogy a hazugságával való szembesítés volt az, ami miatt gyöngyözni kezdett a homloka. Kis hatásszünet és némi gondolkodás után, nem tudom mi okból, vélhetően Sherlock Holmes vagy Columbo egyenesági leszármazottja lehet a hölgy, felcsillant szemekkel kérdezett rá: “Hol szállt fel a metróra?”
Mivel nem szeretek hazudni, és bízva (én naiv) a jóindulatában, megmondtam neki hogy a Forgách utcánál. Rögvest megkaptam, hogy hogy a búbánatba sikerült nekem 50perc alatt 5 megállót utaznom?Még mindig reménykedve abban, hogy az igazság olykor célravezető lehet, őszintén bevallottam neki,hogy tudom, szabálytalan, de a Dózsánál megszakítottam az utazásomat.
“Akkor érvénytelen a jegy!” -és újra feltette a kérdést, hogy miként akarom rendezni a tartozásomat. Igaza volt, totál. De akkor már úgy éreztem, bár jogos, de nem erkölcsös követelései vannak.
Ekkor, gondolom a hosszas tárgyalásunk láttán, a többi ellenőrpajtás is körénk gyűlt. Egy velem egymagas (183cm) úr, sokat sejtető pillantással rámnézett, majd azt kérdezte: “Valami problémád van?” Szerencsére nem vagyok az az ijedős fajta, ezért kifejtettem neki, hogy a kollégája szimplán a szemembe hazudott a jegy érvényességét illetően. Próbáltam megmagyarázni, hogy még időben vagyok.Ekkor persze a hölgy gyorsan a tudtukra adta,hogy de az utazás meg lett szakítva, az utas leszállt a Dózsa György úti megállónál, elintézte ügyes-bajos dolgait, majd újabb jegy érvényesítése nélkül folytatta az utat. Mosolyogva rám néztek mind a hárman, és mondták, akkor bizony fizetnem kell.
Jó talán emiatt a mosoly miatt ment fel bennem a pumpa. Rájuk néztem, és azt feleltem:
“Rendben, akkor a Dózsánál kiolvastam a METROPOL újságot, majd egyenesen megszakítás nélkül idáig utaztam.” Megkaptam a megvető arckifejezéseket, sőt mi több, az említett hölgytől a Tőle nem túl jogos kérdést is : “Nincs magának lelkiismerete, hogy a szemünkbe hazudik?” Válaszom lényege az volt, hogy mindenki olyan mint egy tükör, pont azt mutatja amit felé sugároznak. Ha Ő hazudik, akkor én is. Lesajnáló tekintettel, otthagytak, és végezték tovább a dolgukat.
Az eset tanulsága számomra, hogy a szabályokat MINDIG be kell tartani, nem ér meg párszáz forintot az,hogy így elcsesszünk egy napot. De figyelni kell és számítani emberek rosszindulatára is,mert sajnos ilyen a világ.
VN
