Vajon milyen lelkivilága lehet annak a metróvezetőnek, aki majdnem minden megállóban azzal szórakozik, hogy a leszálló utasokra rázárja az ajtót, és a felszállásra semmi időt nem hagy? Értem én, hogy sűrűn jár a metró, és sietni kell, de legalább a leszállókat várja meg, ha már a felszállásra nem hagy időt.
Sziasztok!
Érdekes kalandom volt ma (márc. 04.) a 3-as metrón. 18:30 körül igyekeztem haza a Nyugatitól az Árpád híd felé, amikor belebotlottam egy idegbeteg állatba, aki metrót veztett. Az illetőt nem láttam, de egy olyan vonatot vezetett, amelyikben volt egy 3097-es sorszámú kocsi is. Remélem, ennyiből lehet azonosítani, és előveszik, mert amit csinált, az finoman szólva is baleset- és életveszélyes volt.
A vezető úr vagy hölgy minden egyes megállóban eljátszotta a következőt: Még javában kifelé szálltak az utasok a metróból, már mondta is be, hogy „Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak”. És nem lacafacázott, be is váltotta a fenyegetést. A Nyugatinál rázárta az ajtót egy halom utasra, aztán kinyitotta, majd ismét rázárta egy csomó emberre, így egymás után vagy négy, öt alkalommal. Jött a Lehel tér, ott kb. kétszer játszotta el ugyanezt – nem volt annyi fel- és leszálló. A Dózsa György hagyományosan kis forgalmú megálló, de egyszer azért ott is összejött neki az „utasodacsukós” produkció, az Árpád hídnál pedig aratott. Alig tudtunk leszállni, már zárta az ajtót, aztán odazárta vagy háromszor az utasokat, a kevésbé bátrakat, akik nem mertek a szórakozó idióta metróvezető miatt felszállni, meg végül otthagyta a peronon.
Üdv: Egy utas
