Az internetcímeket kezelő szervezet csütörtökön különleges ceremónia keretében osztotta ki az utolsó IPv4-es címeket. A közel 30 évig használt címzési módszer mintegy 4 milliárd cím kiadását teszi lehetővé, ami bár első hallásra soknak tűnik, összehasonlítva a Föld közel 7 milliárd lakosához képest igencsak kevés.
Az új, 6-os verzióval – a 128-bites címzési rendszernek köszönhetően – nagyságrendekkel több hálózati eszköz kapcsolható a világhálóra. Hogy a 4 milliárd IPv4-es címhez képest a 340 szextrilliárd darab IPv6-os lehetőség megérthető legyen, az IPv4-es címek halmazát golflabda méretűnek kell elképzelni. Na ehhez képest az IPv6-os címek halmaza a Nap méretének felel meg.
Tehát az új IPv6-os protokollal akár a világ összes számítógépe kaphat egyedi, állandó IP-címet, és minden internetkapcsolatra képes eszköz is egyedi azonosítóval kommunikálhat egymással. Gyakorlatilag nincs elég tárgy a háztartásban, amelyet internet-képessé tehetnénk ahhoz, hogy akár csak megközelítsük a rendszer telítettségét.
Az új verziójú címekre való átállás – mivel ezen történelmi pillanatot előreláttuk – már majdnem egy évtizede zajlik, és a legtöbb felhasználó számára valószínűleg észrevétlen lesz. Valószínűleg, mivel a két protokoll között nincs közvetlen átjárhatóság, vagyis különleges digitális kapukat kell felállítani ahhoz, hogy adatokat az IPv4 világából az IPv6 világába vigyünk át.
Hogy kézzelfoghatóbb példával éljünk: a legtöbb operációs rendszer már régóta képes IPv6-on kommunikálni (például a Windows már az XP SP1-es csomagja óta), azonban előfordulhat, hogy a manapság használatos öreg routereket le kell majd cserélni ahhoz, hogy szabadon folyhasson az internet.
