Az üzleti klubban előadást tartott Fa Nándor hajótervező, hajóépítő és óceáni vitorlázó. Szintén az előadók között szerepelt Csepeli György szociálpszichológus, szociológus és Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár.
A technológiai előrehaladás mindig is függött a civilizáció fejlődésétől, a helyi, közösségi és állami érdekektől. Csepeli György előadásában azt járta körbe, hogy milyen törvényszerűségeket követnek az emberi közösségek, és hogyan építik be a változás képességét saját szabályaikba.
„Mindig is változott a világ, de ez a volatilitás napjainkban még inkább felerősödött. Emellett a kétértelműség is jellemző, hogy a jelek, amelyeket a világ felénk küld, nehezen értelmezhetők. Elvesztettük ugyanis azt a fajta háttértudást, bizonyosságot, vallást és mítoszt, ami a jelek értelmezhetőségében a támpontot jelentette. Így bizonytalanabb és egyre komplexebb a körülöttünk lévő világ. Mégis ahhoz, hogy valamilyen rendet vagy irányt láthassunk, két nagy erőt tudnék kiemelni, ami a bizonytalanságnak és határtalanságnak ezt a fantasztikus kavargását irányítja. Az egyik a szeretet, a másik pedig a viszály. A rendnek és káosznak ilyen értelemben a frontvonalán vagyunk” – vezette fel előadását a hazai szociológia tudományának egyik legismertebb képviselője.
„A szeretet alatt nem feltétlenül azt kell érteni, amit a mindennapokban egymás iránt érzünk, vagy szeretnénk érezni. Inkább azt az erőt, ami összehoz például egy céget, egy nemzetet, egy társadalmat. A másik erő viszont szétfeszít. Az alkalmazkodásnak az egyik garanciája az, hogy a szeretetet ne hagyjuk veszíteni a viszállyal szemben” – tanácsolja Csepeli György.
Az alkalmazkodás két arca
Az üzleti klub előadásai és a hozzászólások is rávilágítottak arra, hogy az alkalmazkodás önmagában véve egy dupla fenekű fogalom. Egyszerre képes az újat, a kreatívat, a még nem nyilvánvalót megragadni, és ezáltal voltaképpen az életnek a parancsát beteljesíteni. Ugyanakkor létezik egy negatív olvasata is, amikor valami olyasmihez alkalmazkodunk, ami nem célszerű, ami visszahúz.
Amikor alkalmazkodásról beszélünk, akkor világossá kell tenni, hogy a pozitív funkcióra gondolunk, és ebben az esetben két kulcstényező van. Az egyik maga az egyén, akinek a szerepe, felelőssége, a folyamatosan bővülő tudása minden korábbi társadalmi helyzethez képest felértékelődött. Ugyanakkor úgy látom, hogy ebben a kaotikus világban másik faktorként a szerencse szerepe is igen fontos. Sőt, harmadik tényezőként a kooperáció fontosságát is hangsúlyozni kell. Üzleti szempontokra lefordítva ez azt jelenti, hogy meg kell keresni azokat a kompetens, szerencsés egyéneket, akikkel együtt sikeres vállalkozást, startupot lehet alapítani. Ez is a pozitív értelemben való alkalmazkodásra egy példa – fejtette ki a szociológus.
Természetestől a szuperintelligenciáig
Az üzleti klubban szó volt arról is, hogy az intelligencia is az életnek, az élet továbbvitelének az eszköze. Mindez az ember esetében a legmagasabb rendű, bár a mesterséges intelligencia (AI) elképzelhető, hogy meghaladhatja az emberi intelligenciát.
Ami magát a mechanizmust illeti, az akár mesterséges, akár állati, akár emberi mindenképpen a következő lépésekből áll: érzékelés, észlelés, megértés, cselekvés, visszacsatolás, valamint tanulás, előrejelzés és megosztás. Ha a gyakorlati példákat nézzük, akkor egy világkörüli vitorlázás is egyesíti már a vitorlázó intelligenciáját és a hajóba épített rendszer AI tudását. De ilyen szempontból az Invitech sem tesz mást a portfóliója alapján, mint intelligenciát termel a társadalom számára – fejtette ki Csepeli György.
Hozzátette: ugyanakkor a digitális és technológiai alkalmazkodás világában sem szabad túlértékelni az intelligencia szerepét. Nem szabad elfelejteni a megfelelő arányokat, így például az embernek azt a feladatát, azt a maximát, hogy merjen élni, merje megkeresni az életének értelmét és célját.
Big Data, az emberek és a dolgok internete
Az alkalmazkodás és a technológia kapcsán arra is kitért, hogy a világhálóra kapcsolódó eszközök (IoT) és a nagy mennyiségű adatgyűjtés és elemzés is mennyi új lehetőséget, de egyúttal korlátokat, és akár totális kontrollt is jelenthet az egyén és a társadalmak számára.
A szemünk előtt kibontakozó Ipar 4.0 hatása is hasonlóan kétfelé ágazik. „Egyrészt emberi kéz és agy nélkül bővülhet az ipari termelés a további automatizálás, robotizálás által. Ennek köszönhetően átalakul a gazdaság szerkezete, és felmerül a kérdés, hogy mi lesz azokkal a tömegekkel, akik a robotok miatt veszítik el a munkájukat. Ez egy kihívás, ami nem feltétlenül negatív folyamat, de szintén megerősíti, hogy az egész alkalmazkodás lényege az életre szóló tanulás” – hangsúlyozta a szociálpszichológus.
