A Kúria minden eddiginél átfogóbb dokumentumban részletezi az áfalevonási perekkel kapcsolatos joggyakorlatot, mindez eligazodási alapot adhat a jövőben a cégeknek az ügyleteik kockázatmentesebb bonyolításához.
Az adókijátszó üzleti partnerek kiszűrése még mindig az adózók alapvető érdeke, ennek érdekében indokolt a vállalkozásoknak saját belső ellenőrzési eljárásokat bevezetniük. A bíróságok ítélkezési gyakorlata a jövőben az adózók javára mozdulhat el – összegezte a Deloitte Legal adóperes szakértője.
A Kúria egy évvel ezelőtt állította fel a tíz bíróból és öt külső szakértőből álló csoportját az áfa levonhatóságával összefüggő perek átfogó elemzésére. A joggyakorlat-elemző csoport nyolc év bírósági joggyakorlatát tekintette át, és 279 egyedi ügyben hozott döntést vizsgált meg részletesen. (A teljes dokumentumot itt nézheti meg.)
A legtöbb esetben az adóhatóság azért büntette meg az adózókat, mert az ellenőrzés során nem álltak rendelkezésre az áfalevonást megfelelően alátámasztó dokumentumok.
Gyakoriságban ezt követték azok az esetek, amikor a NAV a számlakibocsátónál végzett ellenőrzés alapján tagadta meg a számlabefogadó adózó áfájának levonását, tipikusan azért, mert a számlakibocsátó nem rendelkezett bejelentett alkalmazottakkal vagy a számlázott ügylet teljesítéséhez szükséges eszközökkel.
Csupán az összes ügy kis százalékát tették ki azok az esetek, amikor a hatóság ténylegesen az adózó adókijátszásban való részvételére alapozta az adólevonási jog megtagadását.
Hatékony jogorvoslatot jelent az adózók számára a NAV-határozatokkal szembeni bírósági felülvizsgálat, ugyanakkor változatlan az az adóhatósági és bírósági jogértelmezés, hogy elsősorban az adózóknak kell kiszűrniük maguk közül az adókijátszó üzleti partnereket – összegezte dr. Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes szakértője.
A Kúria elemzéséből kiderül, hogy a bíróságok szerint nem kell a NAV-nak bizonyítania az adózók gondatlanságát vagy rosszhiszeműségét azokban az esetekben, amikor a számlázott ügylet nem valós.
Ellenben azokban az esetekben, amikor a számlázott ügylet valós, és az ügyletet igazolhatóan a számlát kiállító fél teljesítette, az áfalevonás csak akkor tagadható meg, ha az adóhivatal bizonyítja, hogy a számlát befogadó adózó adókijátszásban vett részt, vagy ilyenre rálátása lehetett.
E két, egymástól jól elhatárolható esetkörrel szemben a bíróságok számára nehézséget jelent azoknak az ügyeknek az elbírálása, amikor a számlázott ügylet teljesült ugyan, de nem igazolható, hogy azt a számlát kiállító adóalany teljesítette. Ilyen eset állhat fenn például, ha a számlabefogadó által megrendelt munka elkészült, de nem az számlázza ki, aki a munkát elvégezte, vagy a termék vásárlásáról a számlát nem a valós eladó állítja ki. A bíróságok elé vitt ügyek több mint fele ilyen esetről szól. A többségi bírósági álláspont szerint ilyen helyzetben a NAV-nak nem szükséges bizonyítania, hogy a szabálytalanságról a számlabefogadó tudott vagy tudnia kellett volna, azaz ilyen esetekben a jóhiszemű számlabefogadó is megbüntethető.
Sok bíró azonban másképpen látja, és nem tekinti jogszerűnek a jóhiszemű adózók megbüntetését. A Kúria összefoglaló véleményéből kiderül, hogy ezekben az esetekben azonban rugalmas a bíróságok álláspontja, így elképzelhető és kívánatos, hogy az ítélkezés a jövőben az adózók javára mozduljon el.
A Kúria honlapján közzétett összefoglaló vélemény az első olyan dokumentum, amelyből részletesen megismerhetők azok az objektív körülmények, amelyek alapján a bíróságok jogszerűnek vagy jogszerűtlennek minősítik az áfalevonási jog megtagadását. A dokumentum ezért a jövőben eligazodási alapot adhat az adózóknak az adókockázataik csökkentéséhez – tette hozzá a szakértő.
