Néhány szélsőséges kilengéstől eltekintve viszonylag szűk sávban mozgott a hazai fizetőeszköz az euróval szemben: az év nagyjából 80-90 százalékában 290 és 300 között volt az euró. 2013 egészében egy enyhe gyengülő trend látható. Ha az év eleji és az év végi szinteket összevetjük, akkor kevesebb, mint 3 százalékot gyengült a forint – vázolta Jobbágy Sándor, a CIB Bank elemzője.
Simor ment, Matolcsy jött
A legnagyobb árfolyammozgást az új jegybankelnök kinevezése okozta még február-május környékén. Voltak ugyanis piaci aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy a nemzetgazdasági miniszteri székből a jegybankelnöki székbe átülő Matolcsy György milyen monetáris politikát fog folytatni.
Fotó: MTI
Az első intézkedések után viszont már látszódtak, hogy nem igazolódtak be a legnagyobb piaci félelmek. Ilyen félelem volt, hogy az új MNB-elnök majd jelentősen hozzányúl a devizatartalékokhoz.
Az aggodalom és a megnyugvás a forint árfolyamában is szépen lekövethető. Míg február közepétől márciusig 290-ről 306-ig gyengült a forint az euróval szemben, addig májusra visszaerősödött 290 közelébe. Sőt, ekkor volt az év során a legerősebb: igaz, csak rövidebb ideig, de 287 körüli eurót is láthattunk.
Kifutott a sokkhatás
A válság kezdete után nem sokkal, 2009-ben már előfordult, hogy egy euróért 300 forintot kértek, de ezt követően hosszabb ideig ez alatt jegyezték a magyar fizetőeszközt. 2011-ben és 2012-ben viszont már többször is átlépte az árfolyam a lélektani szintnek számító 300-at. Mostanra az látható, hogy a pénzpiacok, a gazdasági szereplők és a lakosság is hozzászokott ehhez a gyengébb árfolyamhoz.
Jobbágy Sándor szerint természetesen ehhez hozzá kell tenni, hogy a gyenge árfolyam jelentős terhet jelent a devizában eladósodottak számára. A fókuszban a lakossági jelzálog- és lakáshitelek vannak, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a cégek hiteleinek jelentős része és az államadósság majdnem fele is devizában van. Továbbá az önkormányzatoknak is tetemes a devizaadóssága. Igaz, ezt ma már kevésbé érdemes szétválasztani, hiszen az állam ezeknek a kötelezettségeknek egy részét átvette.
IMF-búcsú és uniós szégyenpad
Az év két további fontos eseménye volt a Nemzetközi Valutaalap tavaszi-nyári „kipaterolása” és az uniós pénzügyminiszterek júniusi döntése, miszerint megszüntetik a Magyarország elleni túlzottdeficit-eljárást. A CIB szakértője szerint ezek a lépések azért nem okoztak erőteljes árfolyammozgást, mert a piaci szereplőket nem érte váratlanul, és már előzetesen beárazták ezeket a forgatókönyveket is.
Fotó: Kummer János
Egyrészt a kormányzat már szinte a kezdetektől fogva (a választások után) erős elkötelezettséget mutatott, hogy 3 százalék alatt tartsa a GDP-arányos költségvetési hiányt. Másrészt az államadósság és a hiány finanszírozásával sem volt gond a piacon abban az időszakban, amikor a kormány lebegtette az IMF-megállapodást. Ezzel az időszakkal sikerült áthidalniuk egy nagyobb piaci bizonytalanságot, és amikorra világossá vált, hogy valóban nem lesz IMF-megállapodás, akkor az már nem okozott törést a finanszírozásban. Ebben segített a kedvező nemzetközi piaci hangulat is.
Kevésbé veszélyes a gyengülés
A gazdaságpolitika szempontjából érdekes változás, hogy a Magyar Nemzeti Bank már jobban tolerálja a forint gyengébb szintjeit. A CIB elemzője szerint ez arra vezethető vissza, hogy az utóbbi időszakban az infláció szempontjából egyelőre nem számít különösebben veszélyesnek egy-egy gyengülési hullám.
Korábban a jegybank számára fontos tényező volt a jelentős forintgyengülés, mivel ez az importált termékek drágulásán keresztül növelte az inflációt. Most viszont olyan a gazdasági helyzet, amikor a vállalati szereplők a gyenge kereslet miatt nagyon sokszor nem tudják az áraikban érvényesíteni a költségnövekedést.
Emellett a magyar cégek számára a külkereskedelemben fontos (elsősorban uniós) országokban is alacsony az infláció. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy „a gazdaság egésze mondhatni, szép fokozatosan hozzászokott a gyenge árfolyamhoz”.
A kamatvágások miatt is veszített erejéből a forint
2012 augusztus óta zsinórban csökkenti az alapkamatot az MNB, ami most már tényleg rekordalacsony szintre, 3 százalékra süllyedt. Az alacsony irányadó ráta a forint kamatelőnyét is mérsékli, ami kihat a carry trade ügyletekre is (a carry trade befektetők a devizák kamatkülönbözetét használják ki).
A CIB elemzője szerint kétségtelenül csökkent a forint kamatelőnye, de nem tűnt el teljesen, hiszen több fontosabb devizának – így a dollárnak, az eurónak, a svájci franknak és a japán jennek – jelenleg nulla közeli a kamata.
„Nehéz szétválasztani a különböző hatásokat, de részben a kamatvágások is szerepet játszanak abban, hogy nem erősödött vissza a magyar fizetőeszköz a 300-asnál jóval alacsonyabb szintekre. A forint árfolyamával kapcsolatban egy ellentétes hatást, Magyarország külső egyensúlyi helyzetét is ki kell emelni. A válságot megelőzően, 2008 előtt a fizetési és a külkereskedelmi mérleg is erős deficitet mutatott. A recesszió, az exportlehetőségek beszűkülése és az import visszaesése miatt viszont mindkét mérleg a korábbi deficitből mára jelentős pozitívumba fordult át. Idén például csak mostanáig már 6 milliárd euró felett van a külkereskedelemből származó többlet” – magyarázta Jobbágy Sándor.
Hozzátette: mindez rendkívül erős keresletet támaszt a forint iránt. Az exportőrök ugyanis a kapott deviza jelentős részét forintra váltják, és idehaza használják fel. De az is látható, hogy ennek az erőteljes hatásnak köszönhetően sem tudott erősödni a hazai deviza, sőt, a gyengülő trend volt a jellemző. Ennek hátterében részben a sorozatos kamatvágás állhat.
Minden út a Fedhez vezet?
Ha a nemzetközi folyamatokat nézzük, akkor 2013-ban az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed monetáris lazítása, a QE3 (quantitative easing) volt a fókuszban. Egész évben folyt a spekuláció, hogy a Fed vajon mikor lassítja a pénznyomdát (vagyis az állampapír-vásárlásokat mikor csökkenti).
A Fed végül sokak meglepetésére még 2013-ban, december közepén jelentette be, hogy az eddigi havonta 85 milliárd dolláros eszközvásárlási programját 10 milliárd dollárral csökkenti. A szakértő szerint a lépés azért nem váltott ki heves piaci reakciót, mert a befektetők már régóta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és már megtörtént a lassítás beárazása. Ezzel együtt természetesen a bizonytalanság nem szűnt meg, hiszen bár a kezdés már ismert, de azt továbbra sem lehet tudni, hogy milyen ütemben vonja majd ki a QE3-at az amerikai jegybank.
Jobbágy Sándor szerint a Fed is látja, hogy milyen kockázatai vannak az eszközvásárlási program visszafogásának, és szerinte az várható, hogy a mennyiségi lazítás leépítése (annak bejelentéséhez hasonlóan) szintén hosszasan elhúzódó folyamat lesz.
