Üzleti tippek

Ebben biztos, hogy őrjítőek az okostelefonok

Okosak, szépek, de egy nagy hibájukkal biztosan mindenki szembesül: nagyon hamar lemerülnek. Az elmúlt több mint 20 évben rengeteget fejlődtek a mobiltelefonok, de az akkumulátoroknál egyelőre hiába várjuk az áttörést. A fejlesztők természetesen gőzerővel dolgoznak az ügyön, és a vizeletből vagy a „levegőből" nyert energia is ott van a listájukon.

Ha a hagyományos, „buta” telefonról okos mobilra váltunk, nagy valószínűséggel két sokkhatás is ér bennünket: az új készülék legalább tízszer annyit tud, mint az elődje, de ezzel párhuzamosan sokkal hamarabb lemerül.

Az okostelefonoknál jellemző rövidebb használati idő jórészt annak „köszönhető”, hogy a kijelzők a korábbiakhoz képest jóval nagyobbak lettek, a telefonok processzorai többnyire „bivalyerősek”, de a szolgáltatások fejlődésével egyszerűen nem tudtak lépést tartani az áramforrások.

Mivel egyelőre az akkumulátorok terén nagy előrelépésre nem számíthatunk, így felhasználóként néhány ügyes praktika segíthet, hogy hosszabb legyen a két feltöltés közötti idő.

Töltés, de hogyan?

A mobiltelefonok túlnyomó többségén ma már szabványos micro USB-csatlakozó található, vagyis a készülék a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb eséllyel feltölthető egy másik telefon töltőjével is. A különutas Apple természetesen itt sem hazudtolja meg önmagát: az iPhone-oknak egyedi töltőaljzata van, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Tipp: A hálózati töltők esetében nem árt odafigyelni a töltőáram nagyságára (ezt a gyártónak fel kell tüntetnie), az ugyanis adott esetben nem biztos, hogy “egészséges”, ha a gyári értéknél nagyobb áramot használunk. Az új akkumulátorok a készülék teljes feltöltése után már szerencsére nem fogyasztanak áramot. A régebbi modellek esetében erre is oda kell figyelni. Emellett arra is érdemes ügyelni, hogy a töltést lehetőleg szobahőmérsékleten végezzük el.

Megszabadulhatunk a vezetéktől?

A vezeték nélküliség igazi varázsszó a mobiltechnológiában. Gondoljunk csak a wifire, a Bluetooth-ra vagy az NFC-re. A gyártók a töltésnél is dolgoznak hasonlón: egyelőre talán kisebb, mint nagyobb sikerekkel.

A „wireless charging” az indukciós eljárásra épül: a töltő maga egy lapos eszköz vagy akár babzsák, amelyre csak rá kell helyezni a telefont, és a töltés automatikusan elindul. A töltőlap és a 220 voltos fali aljzat között persze továbbra is él a vezetékes kapcsolat.

A manapság kapható vezeték nélkül tölthető telefonok többsége Qi kompatibilis, vagyis itt is működik az, hogy az egyik készülék töltőjével a másik mobilt töltjük. A telefonok esetében használatos low-power Qi technológia 0-5 wattos és akár 4 centiméteres távolságot is képes áthidalni.

Negatívum, hogy vezeték nélkül érezhetőn tovább tart a feltöltés, illetve ezek a megoldások ma még elég drágák. További hátrány, hogy az alaphelyzetben Qi kompatibilis telefonok vastagabbak és nehezebbek a normál társaiknál. Olyan megoldás viszont létezik, hogy egyes mobilokra utólagos Qi-hátlap is feltehető.


Fotó: Shutterstock

Tankolás? Tele kérem!

Ahogy az autóiparban, úgy a mobiliparágban is már jó ideje kísérleteznek az üzemanyagcellák használatával. Ezek az áramforrások vegyi reakció révén állítanak elő elektromos áramot, még pedig fordított elektrolízis révén, vagyis kémiai energiából elektromosat állítanak elő.

Az első üzemanyagcellás prototípusok már az ezredforduló idején felbukkantak, de a kereskedelmi forgalomban azóta sem jelentek meg. Első körben metanol alkalmazásával kísérleteztek a gyártók. Ezzel a megoldással az aksiknál körülbelül tízszer nagyobb energiasűrűség vált elérhetővé, csak éppen a másik oldalon a metanol nem számít biztonságos és könnyen kezelhető anyagnak.

Újabban hidrogén üzemanyagcellákról szólnak a híradások, amelyek minden korábbinál könnyebbek, nagy teljesítményűek és olyan biztonságosak, hogy akár repülőgépek fedélzetére is felvihetőek. A 20 évig teljesítményvesztés nélkül üzemelő üzemanyagcellák mindenképpen ígéretes fejlesztések, de széles körben történő elterjedésük továbbra is várat magára.

Vizeletből energia?

Bear Grylls a sivatagban járva a saját vizeletét itta, és hasonlóképpen akár egy mobiltelefon is feltölthető. Feltűntek ugyanis a színen az MFC-k (Microbial Fuel Cell), amelyek szerves anyagokból állítanak elő elektromos áramot. Az újítás laboratóriumi környezetben már működik. Ennél már csak az lenne szebb, ha a telefonok a levegőből töltenék fel önmagukat.

És ez sem kitaláció vagy sci-fi, hanem egy nagyon is működő dolog. Ezzel ugyanis a Nokia már évek óta kísérletezik. A fejlesztők a környezeti rádióhullámok (mobil, wifi, tévé, rádió) energiáját próbálják meg a lehető leghatékonyabban felvenni és tárolni. Jelenleg még csak 5 mW-ot sikerül „kinyerni a levegőből”. Ez pedig még nagyon kevés, de ha sikerülne elérni az 50 mW-os értéket, az már elég lenne ahhoz, hogy a mobiltelefon, ha nagyon lassan is, de folyamatosan töltődjön.

Egy kis aksitörténelem

Régi motorosok

A régebbi mobiltelefonokban jó néhány évvel ezelőtt még szinte minden esetben valamilyen nikkel tartalmú akkumulátorral találkozhattunk. A legrégibb modellekben lévő NiCd, vagyis nikkel-kadmium példányok lényegében semmilyen előnyös tulajdonsággal sem rendelkeznek, hozzájuk képest pedig már a NiMh, vagyis nikkel-metál-hidrid aksik is komoly előrelépést jelentettek.

Ez utóbbiakban már nincsenek mérgező anyagok, és fajlagosan több energiát képesek eltárolni. Közös vonásuk, hogy formázni kell mindkettőt. Emiatt az első feltöltésnél 16-24 órával kell számolni, és a maximális kapacitás csak 5-6 töltési ciklus után érhető el.

Mai harcosok

Manapság az új mobilokhoz nagy valószínűséggel valamilyen lítium-ion, lítium-polimer vagy lítium-ion-polimer akkumulátort kapunk. Ezeket az aksikat már a gyárban feltöltik, de nem teljesen. Emiatt az első használatnál az átlagosnál hamarabb le fog merülni a telefon. Az új aksik előnye a régiekkel szemben, hogy formázásra már nincs szükség, és sokkal kisebb a tömegük (különösen a polimer tartalmúaknak). Fontos pozitívum a nagyobb energiasűrűség is. (Egy modern Li-Ion vagy Li-Po akkumulátor e tekintetben 300 százalékot ver a régi NiCd, és körülbelül 150 százalékot a NiMh áramforrásokra.)

Tipp: Az újabb aksikat érdemes havonta legalább egyszer teljesen lemeríteni.

Kapacitás régen és most

A szebb napokat is látott Nokia által 2002-ben bemutatott és utána jó néhány milliós számban értékesített 3410-es készülékben egy mindössze 825 mAh (milliamperóra) kapacitású akkumulátor volt. A használati ideje mégis jó néhány napra elegendőnek bizonyult.

A 2007-ben érkezett Nokia N82 már sokkal nagyobb tudással rendelkezett, aksija pedig 1050 mAh-sra „hízott”. Ez pedig már 2 napos üzemidőt tudott felmutatni. Napjaink csúcs Nokiáiban már 2000-es akkumulátorok rejtőznek, a használat idő azonban jó esetben is csak 1-1,5 nap.

Magyarul, ha a régi szép időkre emlékeztető üzemidőket szeretnénk ma, akkor bizony 8-10 ezer mAh kapacitású aksikra lenne szükség, ami persze megvalósíthatatlan.

“Csúcsragadozók”

Manapság az egyik legkelendőbb csúcskategóriás készülék, a Samsung Galaxy S4 az elődjénél 500 mAh-val nagyobb kapacitású, 2600 mAh-s akkumulátort vonultat fel. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy felállhasson a képzeletbeli dobogóra. Ehhez ugyanis legalább 3000 mAh-s áramforrásra van szükség. Valami olyasmire, mint amilyen az LG G2-ben vagy a Sony Xperia Z1-ben található. Szinte elképesztő, de az 5 colos érintőkijelzője révén ma már tulajdonképpen kompaktnak nevezhető Motorola Droid Maxxben egy 3500 mAh kapacitású akkumulátor kapott helyet. A kapacitás persze nem mindegy, hiszen ha az adott telefonnak nagy a fogyasztása, akkor hiába a magas mAh-érték.

További okostelefonos tippekről itt olvashat. A cikk az Energia Magazin 2013 novemberi számában is megjelent.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik