Tízezer forintról indul az egyik kisebb weboldal bannerjének éves bérleti díja, de licit nélkül 50 ezerért is elvihető. A Tesz-Vesz aukciósoldal „bannerhely” rovatában a cikk írásakor a fenti, illetve egy pókeres oldal szabad hirdetési felületeit kí-nálták, ugyanakkor láthatólag senki sem kapkodott a helyekért, hiszen licit még egyikre sem érkezett.
Ha nem is a Tesz-Veszen és a Vaterán, de hamarosan Magyarországon is jobban elterjedhet a hirdetési felületek licitalapú értékesítése. Ennek egyik első jele lehet, hogy február elején Mediafield.hu néven reklámfelület-aukciós site indult. „Médiatulajdonosként korábban az volt a tapasztalatom, hogy a listaáras rendszerben nehéz volt a felületeink értékesítése, ugyanis a magas ár sok hirdetőt elriasztott” – meséli Támba Miklós, a Mediafield oldalt működtető cég ügyvezetője. Támba szerint ez a rendszer árversenyt generálhat a hirdetők között, és ezzel a médiafelületek tulajdonosai is jól járhatnak. Emellett arra is hasznos eszköz lehet a Mediafield, hogy például az eladatlanul maradt reklámfelületeket gyorsan piacra dobják.
A Vateránál és társainál megismert logika alapján a vevőnek – jelen esetben a hirdetőnek – a szolgáltatás ingyenes, a médiatulajdonosnak kell jutalékot fizetnie a sikeres aukció után. Ez utóbbi – a szolgáltatás révén elért nettó bevétel négy és 18 százalék közötti része – a forgalom nagyságától függ. Jelenleg nincsenek vásárolható médiafelületek a Mediafielden, az ügyvezető szerint viszont már több céggel is tárgyalásban állnak. A célcsoportjukat nemcsak az online médiumok, hanem a sajtótermékek, a televíziók, a rádiók és a közterületi cégek is jelentik.
Első látásra a koncepció gyenge pontját éppen az jelenti, hogy egyszerre sokfelé akarnak nyitni. A netes piacon kívül pedig nehéz elképzelni egy ilyen értékesítési formát. Jelentősebb hirdető aligha vásárol majd ezzel a logikával reklámspotot a kereskedelmi televíziókban vagy éppen a rádiókban, de a nyomtatott sajtó és az óriásplakátok esetén is nehezen illeszkedik egy ilyen rendszer a meglévő reklámozási folyamatokba. Ahol jól működik ez a szisztéma, ott éppen az automatizmuson van a hangsúly. A Yahoo!-hoz tartozó Right Media, illetve a Google AdExchange esetén a sikeres leütés után a reklám akár rögtön megjelenhet a kiszemelt weboldalon.
Intő jel lehet, hogy 2006 őszén már indult egy magyar „virtuális sales house” Mediaoutlet néven, nagy vonalakban hasonló logika alapján. Az aukciójelleg ott úgy jelent meg, hogy a hirdetőknek lehetőségük volt az eladatlan felületeiket „last minute” piacra dobni a site segítségével. A Mediaoutlet azonban nem bizonyult sikeresnek, mostanra meg is szűnt.
Pusztán online értékesítésre összpontosítva viszont lehet fantázia egy ilyen site-ban. Az Adserver Blogon jelent meg a közelmúltban egy poszt, amelyben egy Adweek-cikkre hivatkozva azt írják, hogy 2009-ben világszerte a displayhirdetések egy százalékát vásárolták aukciós rendszerben, az idén pedig ennek az aránya elérheti az öt százalékot.
Sikeres hazai példát is lehet találni az online aukción értékesített reklámfelületekre. Mindenesetre a nagy hirdetők és a jelentős online médiatulajdonosok kapcsolatában egyelőre nem az ilyen értékesítés lesz a domináns. „A kampányok esetén nem tervezhető, nem illeszthető bele a kedvezmény- és a bónuszstruktúrába, ráadásul a hiteles médiatulajdonosok legalább a látszatát igyekeznek fenntartani annak, hogy a tarifaárak jelentenek valamit” – vélekedik Szabó Ákos, az Adaptive Media üzletfejlesztési vezetője.
A szakember szerint ugyanakkor vannak olyan kezdeményezések a piacon, miszerint a weboldalak alakítsanak ki másodlagos hirdetési felületeket, amelyeket aztán alternatív módon értékesítenek. A világon százával működnek ilyen rendsze-rek, és várható, hogy az idén nálunk is megjelenik néhány szolgáltató hasonló megoldásokkal. Ugyanakkor ezek egyelőre inkább az Etargetnek, illetve a Google Adsense-nek jelenthetnek konkurenciát a hazai piacon.
