Senki nem vonhatja kétségbe azt, hogy a világ csokoládé-nagyhatalma Belgium – vélekednek a belgák, azzal érvelve, hogy országuk éves csokoládétermelése eléri a 170 ezer tonnát, ami körülbelül 850 Boeing 747-es repülőgép tömegét teszi ki. A megtisztelő címet azonban mások is magukénak követelik, például az angolok, mondván, hangzatos számaik nekik is vannak: a Cadbury ugyanis 1930 óta annyi Dairy Milk csokit gyártott, hogy ha azokat egymás után raknánk, pontosan a Holdig érnénk el. Pedig ez csak az utóbbi 80 év „termése”, a márka története ennél jóval régebbre, 1824-re nyúlik vissza, amikor a 22 éves John Cadbury megnyitotta birminghami üzletét.
Mély vallásossága miatt boltjában nem tartott alkoholt. Meg volt győződve arról, hogy a szegénység nagyrészt a szeszfogyasztás következménye, ezért az alkohol alternatívájaként más élvezeti cikkeket, többek közt teát, kávét és kakaóitalt árusított. A kakaóbabot saját kezűleg, mozsárban törte meg, ebből készítette vásárlóinak az akkor még ritkaságszámba menő italt. A kezdeményezés sikeres volt, az üzlet hét év alatt kinőtte az apró Bull Street-i helyiséget, a tulajdonos pedig kibérelt egy kis üzemet, majd csokoládé- és kakaóitalpor gyártásába kezdett. Az üzletbe testvérét, Benjamint is bevonta, így 1847-től a vállalkozás Cadbury Brothers of Birmingham néven működött. A két testvér 1854-ben Londonban nyitott irodát, majd nem sokkal később Viktória királynőtől hivatalos engedélyt kaptak csokoládé előállítására. A királyi ajánlást és a címert a márka azóta is használhatja: ez garanciát jelent arra, hogy a királyi család elismeri annak minőségét, és fogyasztja a Cadbury termékeit.
Az üzlet azonban hanyatlani kezdett, a testvérek szétváltak, a feladatokat John fiai, George és Richard vették át, akik nem sok reményt fűztek vállalkozásuk sikeréhez. Végül csak kitartottak az apai örökség mellett, és talpra állították a céget. Édességeik olyan népszerűvé váltak, hogy az 1870-es években átvették az uralmat a brit piacon az addig monopolhelyzetben lévő francia gyártóktól. A hirdetések mellett a különleges csomagolás is jó marketingfogásnak bizonyult: kedvezően hatott az eladásokra, hogy Richard a csokisdobozokon élte ki művészi hajlamait, s kész műalkotásokat festett rájuk gyermekeiről vagy éppen utazásai helyszíneiről.
A testvérek 1879-ben új gyárat alapítottak Birmingham déli részén. Később megvásárolták a Bournville-nek nevezett üzem melletti 120 hektáros területet, ahol egy kisebb falut építettek a dolgozóknak. Odafigyeltek az alkalmazottak életkörülményeire, kérték, hogy rendszeresen sportoljanak, egyben megtiltották, hogy kocsmába járjanak. Maga a gyár több vállalkozást tömörített: volt itt laboratórium, reklámügynökség, értékesítési osztály, dobozgyár, grafikai stúdió és nyomda is.
Az első világháború alatt a Cadbury kétezer férfi dolgozója csatlakozott a hadsereghez, majd a háború után a bournville-i gyár újraszerveződött, és tömegtermelésbe kezdett. 1918-ban a Cadbury megnyitotta első tengerentúli üzemét a tasmaniai Hobartban, egy évvel később pedig egyesült a J. S. Fry & Sonsszal, amely szintén édességet gyártott, így új termékeket dobhattak piacra. A második világháború alatt a Cadbury bournville-i csokoládéüzemének egy részét átalakították, és marógépeket, valamint pilótaüléseket gyártottak benne. A termelés 1949-re normalizálódott, a Cadbury pedig egyre jobban megerősödött.
A vállalat 1969-ben egyesült a Schweppes italgyártó vállalattal, létrehozva a Cadbury Schweppest. A „házasság” majdnem negyven évig, 2008 májusáig tartott. Tavaly szeptemberben a Kraft Foods 10,2 milliárd fontot ajánlott a Cadburyért, de a tulajdonosok nemet mondtak. Végül az idén januárban a Cadbury igazgatótanácsa mégis elfogadta az amerikai óriás cég 11,5 milliárdos ajánlatát, és ezzel a Kraft Foods a világ legnagyobb édességbirodalmává vált.
