Csak egy gombnyomás, a többi a mi dolgunk – ezzel az 1888-ban még igencsak vagánynak tűnő szlogennel dobta piacra az első, bárki számára használható fényképezőgépet az Eastman Dry Plate Company. A celluloidfilm feltalálója, George Eastman és Henry Strong üzletember alapította cég kifejezetten az amatőröket célozta meg, amikor az új, negatív filmes technológiával működő készüléket forgalomba hozta, s megnyitotta a világ első fotólaborjait. Az embereknek így már nem maguknak kellett előhívniuk képeiket, hanem egy profi csapat készítette el azokat, és ez egyben azt is garantálta, hogy a fotó nem ment tönkre az előhívás során. Újításaival a fényképezést a tehetősebbek szórakozásából köznapivá és szinte bárki számára elérhetővé tette, s egyszersmind több mint egy évszázadra bebetonozta magát a vezető fotográfiai cégek közé.
A forradalmian új masinát azok után keresztelték Kodakra, miután Eastman mindenképpen egy k betűvel kezdődő és végződő nevet akart a találmányának. Úgy érezte, ez az erős, karakteres hang elengedhetetlen a jó márkanévhez, ezért addig próbálgatta a különböző betűkombinációkat, amíg a ma is világszerte használt nevet meg nem találta.
Az öt dollárba kerülő, celluloidfilmes Kodak box olyan sikeres volt, hogy a feltaláló még cége nevét is Kodak Companyre változtatta. A későbbi kamerák közül az Instamatic és a Brownie típusú fényképezőgépek szintén nagy népszerűségnek örvendtek, sőt, ez utóbbiak közel 60 éven át az egyik legkeresettebb géptípusnak számítottak.
De nem csak a negatív film és a korábbiaknál sokkal könnyebben kezelhető fényképezőgép feltalálásában, a színes fényképek elterjesztésében is világelső volt George Eastman. Az első színes filmet 1907-ben hozta forgalomba, ennek továbbfejlesztett változatára egészen 1945-ig kellett várni.
Az előzmények ismeretében már nem különösebben meglepő, hogy a digitális fényképezőgép feltalálása ugyancsak a Kodak nevéhez fűződik. A cég egyik mérnöke, Steve Sasson 33 évvel ezelőtt, 1976-ban rakta össze a négykilós, leginkább kenyérpirítóra emlékeztető masinát, amely azonban nagyon későn indult el világhódító körútjára. A késlekedés egyik oka maga az anyacég volt, amely bevételeinek döntő részét a filmtekercsek eladásából szerezte. És mivel az új találmány nem használt filmet, a prototípus bemutatása után a menedzsment állítólag csak annyit mondott Sassonnak: „Csodás, de ne mesélj róla senkinek”.
A számítógépek rohamos fejlődésével viszont együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése. 1986-ra a Kodak digitális gépe már egymillió megapixeles fotók készítésére is alkalmas volt, de a képek körülményes előhívása és a készülékek magas ára miatt a gépek egészen a 2000-es évek elejéig gyakorlatilag alig kerültek piaci forgalomba. A vállalat életében mostanság egyre nagyobb teret nyernek a digitális technológiák. A Kodak filmes részlege jelenleg ötödakkora, mint két évtizeddel ezelőtt, az egykor 145 ezer embernek munkát adó vállalatóriás tavaly már csak 27 ezer alkalmazottat foglalkoztatott. Az innen kieső bevételeket a cég digitális termékekkel pótolja.
Konkurenciaharc
Az 1980-as években a cég beszállt a Polaroid típusú instant gépek gyártásába. A készülék, illetve az eljárás, amellyel a szerkezet a képet rögzítette, olyannyira hasonlított a Polaroid Corporation által gyártott termékekhez, hogy az pert indított ellene, lopással vádolva meg a társaságot. A bíróság 1986-ban a Polaroid javára döntött, a Kodaknak jelentős bírságot kellett fizetnie, és azonnali hatállyal be kellett fejeznie az instant gépek gyártását és forgalmazását.
