A magyar vállalatoknak átlagosan 11 százalékos kint lévő követelésállományuk van, ami az ország-összehasonlításban közepes eredménynek számít, derül ki a követelésbehajtással foglalkozó EOS felméréséből.
Eszerint a legmagasabb arányú, vagyis 16 százalékos kintlévőséget a bolgár cégek jegyzik. 200 magyarországi, egyesült királyságbeli, svájci, bulgáriai és 400 németországi cég pénzügyi döntéshozóit kérdezte meg 2009 március elején az EOS cégcsoport partnereik (nem)fizetési szokásairól.
A szolgáltatóvállalatok (telekom/IT, pénzügyi terület, stb.) számoltak be az átlagban legnagyobb, 17 százalékos kint lévő tartozásaikról. A követelések átlagos összege 5000 euró körül volt, nálunk magyaroknál főként az ipari vállalatoknál és a szolgáltatóknál (energiaszolgáltatók, utazási irodák/turisztikai vállalatok, stb.) esett e fölé.
Nem szentírás a fizetési határidő
A vállalatok többsége 30 napon belüli fizetési határidőt alkalmaz, kivétel ez alól Németország 25 nappal. A cégek többnyire igazodnak az átlagos ágazati fizetési határidőhöz. A magyar vállalatok közül az ipar alkalmazza a leghosszabb átlagos fizetési határidőt, 38 napot, a legrövidebbet, 24 naposat pedig a kereskedelem.
Az ország-összehasonlításban a határidőre fizetett követeléseknél – 21 százalékkal – a magyar vállalatok szerepeltek a legrosszabbul, nálunk fizetnek a legritkábban időre a cégek. Ugyanakkor 32 illetve 33 nap késéssel a magyar és a brit vállalatok tartoznak a legrövidebb ideig. A hazai cégek közül az ipariak és szolgáltatók fizetnek leginkább időben, és a késő összegeket a leghamarabb az ipari cégek tudhatják számlájukon.
Fityisz fizetés helyett.
Németországban, illetve Svájcban sokkal fegyelmezettebbek az üzleti partnerek, mint nálunk, hiszen 88, 89 százalék a határidőig fizetők aránya.
Veszett fejsze nyele
5,3 százalékkal szintén nálunk a legnagyobb az éves mennyiségből végleg kieső követelések száma (vagyis amelyeket soha nem fizet ki a megrendelő), majdnem négyszer annyi, mint Svájcban, vagy az Egyesült Királyságban. Jó hír viszont, hogy ágazattól függetlenül a magyar cégek negyedének nincs követeléskiesése.
A kisebb forgalmú vállalatok majdnem egy évvel hosszabb ideig várnak a reménytelen követelések leírásával (könyveléstechnikai lezárás), mint a nagyvállalatok. A bolgárok átlag másfél évig reménykednek, a többiek, köztük a magyarok is egy év után feladják, a svájciak még ennél is hamarabb, átlag 9 hónap múlva. Az nem derül ki, vajon ez azt is jelenti-e, hogy átlagosan ennyi ideig várható az egyes országokban, hogy a partnerek még rendezik a tartozást.
Lesz ez még így se
Az összehasonlításból kiderül, hogy a fizetési morál az elmúlt 2 évben leginkább Magyarországon romlott, amit főképp a kereskedelmi és a nagyvállalatok tapasztaltak meg. A következő 2 évre sem túl optimisták a magyar cégek, tíz szolgáltató közül kilenc számít a magánszemélyek és vállalatok fizetésképtelenségének számszerű növekedésére.
Minden harmadik kisebb forgalmú ipari és szolgáltató vállalatnál (energiaszolgáltató, utazási/turisztikai vállalat, stb.) előfordult már veszélyeztetett likviditási helyzet.
Tegyünk ellene
Míg a brit és a német cégek 80 százalék feletti arányban vizsgálják partnereik hitelképességét (amiből jól lehet következtetni arra, vajon időben rendezik-e majd a vásárlásaikat), addig a magyaroknál ezt csak 62 százalék teszi meg, a bolgároknál pedig ennél is kevesebb, 52 százalék. A magyar cégek közül ezen belül a kereskedelmi és az ipari cégek fordítanak leginkább gondot a kérdésre (65-66 százalék).
Az új ügyfelek vizsgálatában a britek állnak az élen (91 százalékkal), a bolgárok pedig a legrosszabbul (55 százalékkal). A magyar cégek 76 százaléka néz leendő ügyfele körmére, közülük is főképp a kereskedelemmel foglalkozók és a kisebb cégek elővigyázatosak.
A már meglévő partnereknél leginkább szintén a britek térnek vissza a hitelképesség kérdésére (58 százalék), a legkevésbé pedig a svájciak (24 százalék). A magyarok 47 százalékkal itt a középmezőnybe tartoznak.
A nagyobb forgalmat bonyolító cégek (25 millió euró felett) jellemzően nagyobb arányban vizsgálják a partnerek hitelképességét, mint a kisebbek (átlag 59, illetve 42 százalék).
A német és a brit vállalatok leginkább gazdasági információs szolgáltatóhoz fordulnak, míg a magyarokat adatbázisokat böngésznek, hogy tájékozódjanak.
Ki mire esküszik?
A legtöbb cég a készpénzes fizetést, vagy a készpénzes előleg kérését alkalmazza a kieső kintlevőségek elkerülésére. Elterjedt még a tulajdonjog fenntartása, a kezesség kérése (banki vagy ügyfél általi). Érdekes, hogy a kintlevőség-kezelés kiszervezését főképp a magyar cégek nevezték meg (27 százalékban) a megelőzés eszközének, a többieknél ez kevéssé hangsúlyos (4-5 százalék).
A magyar vállalatok közel fele külső hitel-/követelésmenedzsmenttel foglalkozó szolgáltatókkal dolgozik együtt. Ezen a területen az ügyvédi irodák és a fizetési felszólításokat kezelő- és követelésbehajtó vállalatok játsszák a legnagyobb szerepet. A vállalatok többsége igénybe vesz olyan szolgáltatásokat, mint a bírósági végrehajtás és a bírósági eljárást megelőző behajtás, valamint a személyes és céginformációk kérése. A követelésbehajtó cégek és az ügyvédi irodák követeléskezelésének hatékonyságát összehasonlítva kiderül, hogy mindkét szolgáltatói csoport hasonlóan eredményes.
