A munkahelyi félelmek leggyakoribb formája, amikor a munkavállalót állása elvesztésének emlegetése miatt kapja el a szívgörcs. Több százezren dolgoznak úgy, hogy vezetőjük okkal vagy ok nélkül ezt a témát lebegteti. A gazdasági válságk alatt ez különösen időszerű lehet.
A félelmek megbénítják a kreatív elmét, rontják a belső kommunikációt, és kihatással vannak a vállalkozás piaci helyzetére is. A munkavállalók félelmeit legtöbbször a kiszámíthatatlanság és a következetlenség erősíti.
Nem jó, ha egy munkahelyen a „mindenki mindent csinál” -elv működik. Ilyenkor általában zavarosak a feladatok, felaprózódnak az emberek, nincs felelősség és szakmaiság, ráadásul elapad a saját munkába vetett hit is. Főleg, ha olyan vezetővel találja magát szemben az ember, aki erőteljesen tart azoktól a kollégáitól, akik szakterületükhöz jobban értenek nála.
A félelem hosszú távon nem jó motiváló
Ezekben az esetekben a beosztottak a következetlen és megalázó számonkérésektől, a kivételezett helyzetben lévő munkatársaktól rettegnek a legjobban. A félelem eleinte a lehető legjobb feladatmegoldásra sarkall, de a visszacsatolás hiánya miatt az első, pozitív időszak is idegességgé alakul. Az ideges ember pedig hibázik, ezzel pedig elindul a lavina. „Végül jön a betegállomány vagy a fásultság, amikor már nem számít a dicséret, a megalázás” – fejtette ki Kálmán Zsuzsanna kommunikációs szakember sz Üzlet és Sikernek.
Végső lépésként sokszor a felmondás jelenti a kiutat. Ez azonban a munkavállalónak és a munkáltatónak is a lehető legtöbb sérülést okozza. Ezért nagyobb egy vezető felelőssége a problémás helyzetekben. Ismernie kell beosztottjai teljesítményét, szaktudását, a rájuk ható motivációs technikákat, és biztosítania kell a véleménynyilvánítás szabadságát. A sikerélmény érdekében mégsem teheti túl alacsonyra, sem túl magasra a mércét.
Munkavédelmi kérdés
A legnagyobb vezetői csapda a hiúságra alapozott bizalom, az érintett megkérdezése nélküli ítélkezés. Egy vezető nem akkor jó, ha mindenkinél okosabb, hanem ha a rábízott feladatokat és az azokat megoldó munkatársakat menedzseli. „Sokszor olaj a tűzre, ha a felettes általunk szembesül hibáival – idézte fel emlékeit Veres Margit nyugdíjas könyvelő.
Ilyen esetekben nagy segítség lehet, ha nem lép működésbe a munkahelyi mobbing (vagyis pszichoterror, a szakirodalom szerint legalább négy héten át folyamatos lelki nyomás) és a kollégák a helyzet megoldására törekszenek, nem pedig az elmérgesítésre. „Nyugdíjasként tapasztalatból mondhatom, mindig akadnak emberek, akik ezt a pillanatot választják és gátlástalanul törtetnek” – vélekedett Veres Margit.
Kevesen törődnek a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény idén életbe lépett módosításával, amely a pszichoszociális kockázati tényezők kezelésének munkáltatói feladatát és fogalmát szabályozza. Eszerint pszichoszociális kockázatnak minősül a munkavállalót a munkahelyén érő olyan hatás (konfliktus, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága), amely befolyásolja az e hatásokra adott válaszreakciókat, amelyekkel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi megbetegedés következhet be. Vagyis elég széles a paletta.
A szabályozás a megelőzésre hívja fel a figyelmet. Kötelezettségként előírja, hogy fel kell mérni az ilyen jellegű problémákat, az érintettek körét, az addigi intézkedéseket és a megoldás irányait. A stresszért persze nem egyedül a munkáltató felelős, megjelenése nemcsak a munkahelyre korlátozódik.
Mitől félnek?
A terrorizáló típusú vezetők többségénél a félelem egyik központi tárgya a szék, a pozíció elvesztése. Vezetők és munkavállalók tömege megfelelési, teljesítési kényszerből fakadóan szembesül félelmeivel.
Az állandó verseny, a lemaradástól való félelem felőrli az idegeket. Aki nem tud, nem mer szembeszállni, azt a nyomasztó munkamennyiség is stresszeli, amit még a nélkülözhetetlenség érzése sem tud kioltani. Mások tartanak a technika fejlődésétől, tudásuk megfakulásától és attól, hogy emiatt feleslegessé válnak.
Az az új technológiák bevezetése egyébként is bizonytalanná tesz, nem kell labilis személyiségnek lenni ahhoz, hogy félelmeink alvászavart okozzanak. Ráadásul a bürokratikus gondolkodásmód és munkamódszer és az ellenőrzött véleménynyilvánítás is hozzájárul a munkavállaló bizonytalanságához.
Ezt tetézi a megbecsülés, az előrelépés hiánya és a pletyka. „Régi főnököm azt mondta, ha az emberek sokat foglalkoznak a munkájukhoz nem szorosan kötődő dolgokkal, ha megindul a pletyka, akkor nem adtam elég feladatot” – mondta Pethő József pénzügyi projektvezető és hozzátette, hogy legtöbbször ez persze nem igaz, mert a probléma gyökerét abban kell keresni, hogy nem kommunikálták jól a helyzetet.
Intő jelek
Mikor kell aggódnia egy vezetőnek beosztottjai félelmei miatt? Ha sokan vannak betegállományban, nem szervi betegséggel. Ha folyamatosan csúsznak a határidők, fegyelmi problémák vannak, nagy a fluktuáció, megnő a balesetek száma, vagy visszaesik a teljesítmény.
Mit várhatunk, ha nem foglalkozunk a félelemmel?
1. Kieső munkaidőt és emberállományt.
2. A félelem okozta helyzetek megnövelik a kiadásokat a megoldás, a rendezés miatt (tréningek, betegállomány).
3. A munkavállalók stresszoldókhoz (gyógyszer, alkohol) folyamodhatnak, romlik a munkamorál.
4. Megnő a mobbing gyakorisága, csökken a teljesítmény.
5. Csökken a pénzügyi nyereség.
A szorongás, az örömtelenség, a félelem tompuláshoz, fáradtsághoz, kiégéshez, fizikailag megnyilvánuló betegségekhez vezet. A hangsúly nem száműzésükön, hanem feldolgozásukon van, mert a siker nem dönt el semmit, a kudarc nem maga a végzet.
