A helyzet furcsasága, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) még azt is megkérdőjelezi: egyáltalán jókor ment-e perre a közrádió. Álláspontjuk szerint ugyanis jogorvoslattal a szeptember elejére tervezett szerződéskötést követő harminc napon belül lehet élni.
Csak növeli a homályt, hogy a Magyar Rádió (MR) csupán annyit közölt az ügyről: a kiírás és az általuk benyújtott anyag elbírálása „több tekintetben is jogilag megalapozott aggályokat vet fel”. A DAB+ vevőkészüléknek még mindig híján lévő magyar piacon az intermezzo nem oszt, nem szoroz, legfeljebb tovább színezi az amúgy sem túl szürke multiplex-kalandregényt.
Visszataps
Merthogy nyár elején már a parlament eseti bizottsága is mindent megtett, hogy felkorbácsolja a kedélyeket: két és fél héttel a végleges döntés meghozatala előtt például alaki és számítási hibákra hivatkozva dobta vissza az anyagot. S hiába volt ez az egyetlen ok, amiért még egyszer megdolgoztathatta az NHH-t ebben a fázisban, a lépés nyomán lábra kaptak a találgatások: vajon személyre szabott kiírásnak lehetünk tanúi?
Nem is csoda, hogy az eredményhirdetéskor Rozgonyi Krisztina, az NHH tanácsának elnöke jelezte: érdemi változást nem hozott az újráztatás. Legfeljebb a bicepszeket fejlesztette kissé, hiszen – biztos, ami biztos – „most egy tízkilós csomagot kaptak a politikusok”, nehogy a végén megválaszolatlan kérdésük maradjon. Nem tudni azonban, hogy ez segített-e a pártdelegáltaknak dűlőre vinni az ügyet, vagy a felismerés: most már dönteniük kell, hiszen így is többéves lemaradásban vannak az európai átlaghoz képest.
Az eredmény elégé szorosra sikeredett: a tévés pályázaton 88,509, míg a rádióson 90,007 pontot szerzett az Antenna Hungária (AH) a lehetséges százból, azaz mindkét menetben öt pontnál kisebb különbség döntött a javára.
Pró és kontra
A hangsúlyozottan szoros verseny végén az NHH nyilatkozata egyértelmű volt: az AH annyival alacsonyabb összeget kér a közszolgálati médiumoktól és annyival gyorsabban építi ki a digitális rendszert a 12 éves koncesszió birtokában, hogy ajánlata még a szerényebb műsorszolgáltatási díj ellenére is csábítóbb.
Más volt a helyzet az állami bevételeknél: a tévés menetben vetélytársa vállalásának kilenctizedét, 360 milliós egyszeri díjat ajánlott, míg mindketten a minimális, háromszázalékos árbevétel-alapú summával toldották volna ezt meg. A rádiós körben a minimális 50 helyett 60 milliót, emellé pedig az alsó határt jelentő félszázaléknyi árbevételt ajánlott az AH, míg vetélytársa 125 milliós egyszeri díjjal, plusz három százalékkal maradt alul.
Rapid rapszódia
Kérdés azonban, hogy mennyit tett ehhez hozzá, hogy a versenytárs Digital Broadcasting Kft.-t – a tulajdonosok korona-százmilliókat hozó gyanított szlovákiai szürkeügylete miatt – kikezdte a magyar sajtó. Amely (számos politikushoz hasonlóan) nem tudott mit kezdeni azzal sem, hogy a Magyar Rádió egyszerre jelenhetett volna meg műsorszolgáltatóként és -szóróként a rendszerben. (További kérdés, hogy miért kapta meg a lehetőséget a közrádió, amikor az MTV ha akart volna, sem állhatott rajthoz e futamban.)
A szoros határidők mindenesetre nem adnak túl sok időt az ünneplésre. November elsején már startolnia kell az új platformnak, hogy az újévi pezsgőpukkanás pillanatában milliókhoz jusson el a szolgáltatás. Ekkorra az ország területének háromötödén fogható lesz a földfelszíni digitális tévéjel, egyhatodán – jellemzően a fővárosban – pedig a mobiltévé. Jövőre már Győrben és a Balatonnál, 2012-ben pedig az összes nagyobb városban belebotolhatunk a tévénézés és a flangálás örömeit egyszerre élvező embertársainkba.
A digitális rádióadás az ország szűk egyharmadában (szintén Budapest környékén) lesz fogható az idén, hogy aztán 2011-re elérje a 92, két esztendő múlva pedig a gyakorlatilag teljes, 94 százalékos lefedettséget – áll az Antenna Hungária vállalásaiban.
S hogy mi fér majd ki a csövön? A várható programkínálat nem igazolta a „digitális szegényházzal” kapcsolatos várakozásokat, hiszen a közszolgálati adók és a rétegközönséget vonzó műsorok mellett izgalmas adások is keveredtek a mezőnybe. A kérdés csak az, hogy néz majd ki a végleges lista.
Tányérharc
Noha az RTL Klub és a TV2 vezetői korábban többször is meglebegtették, hogy cégük nem okvetlenül érdekelt a multiplexre menetelben, piaci elemzők szerint az AH tehet olyan ajánlatot, amellyel a mobilsávon (DVB-H) túl is attraktívvá teszi a számukra az új platformot. Csupán annyit kell tennie, hogy nem a szobaantennások 20-25 százalékos piaci bolyában gondolkodik, hanem messzebbre tekint – például arra a körülbelül ugyanekkora csapatra, akik parabolaantennával veszik a műsort.
Ha ennek a menetnek nekifeszül az Antenna Hungária, azzal nem csupán saját részesedését növeli – a többi piaci szereplő kárára –, de olyan ügyfélkör felé is kinyújtja a kezét, amely a szobaantennásnál jóval fizetőképesebb. Ugyanakkor a most (a mobil mellett) induló két földi csatorna akár elég is lehet egy ideig. Hiszen a Szonda Ipsos egy tavalyi felmérése azt mutatja, hogy a magyar lakosság fele szerint untig elég, ha 5–15 csatorna között barangolhat, de a legfeljebb kétszer ennyire áhítozókkal együtt a népesség nyolcvan százalékát hálójába kerítheti a rendszer.
Bérplazma
Tovább növelheti a tévés ügyfélkört, hogy a jelek szerint senkinek nem kell lemondania a digitális tévézést lehetővé tévő set-top-box örömeiről. Miközben nyakig eladósodott honfitársaink előszeretettel vásárolnak hitelre hatalmas képernyős tévéket, a rásegítő egység szinte házhoz megy majd. Az NHH és a nagykereskedők is arra számítanak, hogy lejjebb zuhannak a most tízezer forintnál induló árak.
Még akkor is, ha a legrosszabb helyzetűek set-top-boxhoz jutását külön program segíti majd elő. Ők ugyanis a minimálbér egy százalékáért – mintegy hatszáz forintért havonta – bérelhetik is a ketyerét. A kérdés csupán az, hogy mennyire éri ez meg nekik, hiszen így bő egy esztendő után már többe’ van a leves, mint a hús.
