„A vasúti teherfuvarozási üzletág értékesítése célszerűtlen és ellentmondásos volt”. Szó szerint ezekkel a szavakkal minősítette a MÁV Cargo privatizációjára kiírt tendert az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Az üzletág volt a magyar vasúttársaság legeredményesebb része, ahhoz azonban, hogy még jobban teljesítsen, elengedhetetlen a magántőke bevonása – legalábbis az államvasutak vezetői szerint.
A Rail Cargo Austria AG. (az osztrák állami vasúttársaság) és a GYSEV Zrt. konzorciumának 102 milliárd forintos ajánlata volt a befutó a tenderen, és ezt az összeget még egy kötelező 48 milliárdos fejlesztés is növeli. A MÁV független könyvvizsgálói szerint kétszeres áron sikerült eladni az üzletrészt.
Másképp látja viszont a számvevőszék. „Egyszerűen nem vették figyelembe, hogy egy teljes piacot adnak el, óriási értéke van a cégnek” – mutatott rá az elhamarkodott lépésre Podonyi László, az ÁSZ igazgatóhelyettese. A jövőbeli értéket egyébként jól jelzi, hogy a vevő a tavalyi profit 33-szorosát hajlandó kifizetni. (Az ügylet még nem zárult le, mert ahhoz az unió illetékes bizottságának versenyhatósági jóváhagyása is szükséges.)
Rossz döntés – vagy valami más
„Uniós irányelvekben rögzített, hogy az államnak ki kell vonulnia ezekből a szektorokból” – magyarázta a magánosítás okát Dióssy Gábor, a MÁV Cargo Zrt. egykori elnöke, a privatizációs bizottság vezetője, majd hozzátette, hogy osztrák szomszédaink jelentős fejlesztéseket vállaltak.
Az FN információi szerint egyébként a magyar kormány egyik korábbi előterjesztésében még nem a Cargo privatizációja szerepelt, hanem az, hogy megvennék az egyik szomszédos ország teherszállítási üzletágát. Végül azonban egészen másképp alakult a helyzet, és határozatban döntöttek a magyar cég eladásáról. Érdekes, hogy erről előterjesztés nem született.
Az is kérdéses, hogy a MÁV Cargo 100 milliárd körüli eladási árát valóban fejlesztésekre fordítják-e majd. A MÁV vezetői szerint az összegből a szerződések szerint 30 milliárdot mindenképpen eszközpótlásra kell fordítani, és valószínű az is, hogy 40 milliárd elmegy majd a személyszállítás jövő évi deficitjének foltozására.
Szabó Pál közlekedési miniszter azonban Kovács Árpádhoz (az ÁSZ elnökéhez) intézett nyílt levelében viszont arra hivatkozik, hogy a befolyt pénzből az állami hozzájárulást fogják csökkenteni. A jelenlegi költségvetési helyzetben elképzelhető, hogy egész pénzből a nem kevesebb mint 187 milliárd forintos állami dotáció egy részét fedezik majd.
—-Olcsó MÁV-os ingatlanok—-
Az ÁSZ jelentése a 2002 és 2007 közötti ingatlangazdálkodást is bírálta. Öt éve a Nyugati pályaudvar melletti területet adták el 3 milliárd 250 millió forintért. A MÁV-nál azonban hibáztak, mert a nyertes Ballymore Kft. helyett a Pólus Holding Rt. bírt elővásárlási joggal a terület felett.
A vasúttársaságot mindkét cég beperelte, – a Pólus 17 milliárdra, mert négy évig nem vehette birtokba a területet, a Ballymore pedig 27 milliárdra, szintén a kiesett haszon miatt. A követeléseknek a Fővárosi Bíróság helyt adott, azonban rejtélyes módon egyik cég sem érvényesítette a követelését, s hogy mikor nyújtják be a számlát, vagy melyik értékes ingatlant akarják majd megszerezni, nem tudtuk meg a MÁV-os vezetőktől.
Azt viszont elmondták, hogy sok területet értékesíteni fognak. „Több mint 37 ezer olyan ingatlan van, amelyek nem kapcsolódnak érdemben a vasúttársaság működéséhez, ezeket 2009 végéig összeszedjük és hasznosítjuk” – vázolta a terveket Heinczinger István, a MÁV Zrt. vezérigazgatója.
Kérdéses azonban, hogy mennyit érhetett valójában például a Nyugati pályaudvari ingatlan, amely már tíz hónap alatt megtérült a befektetőnek, – a bíróság által jóváhagyott kártérítési összeg alapján. A MÁV egyébként a közelmúltban létrehozta ingatlanalapját, amelybe egyelőre még csak két ingatlant vitt be 7 és fél milliárd forint értékben.
Hol vannak a felelősök?
A vasúttársaság jelenlegi vezetői a korábbi menedzsment hibás döntéseiért, és a gyakran egyértelmű korrupciós helyzetekért sorra megtette a büntető feljelentéseket, ám érdekes módon egyik ügyben sem született elmarasztaló döntés, így a felelősségre vonás minden esetben elmaradt. „Nehéz ezekben az ügyekben terhelő bizonyítékokat szerezni” – magyarázta a tehetetlenség okát Neumann Márta, a MÁV Zrt. jogi igazgatója.
A Nyugati pályaudvari ingatlanok ügyében az eljárást 2007-ben zárták le. Hasonlóan nem találtak fogást az orosz államadósság teljesítésével kapcsolatos másfél millió dolláros ügyben. (A jelenlegi vezetés arra vár, hogy az ügyészség újból elővegye az ügyet, ugyanis ez a feltétele a munkajogi igények követelésének.)
A MÁV Cargo háza táján is voltak piszkos ügyek. Még 2003-ban adtak el először 100, majd több ezer teherkocsit jóval áron alul: mindössze másfél milliárd forintot kapott a MÁV. A belső ellenőrzés kimutatta, hogy hamis váltókat állított ki a vasút egyik vezetője, a bíróság azonban nem marasztalta el a menedzsert. Pert nyert végül a MÁV az ügyben közreműködő Borsodi Nemesacéllal szemben, de a cég felszámolta magát, és egy fillért sem láttak vissza az ellopott pénzből.
