Veres János pénzügyminiszter szerint Magyarországon is érdemes foglalkozni az úgynevezett Robin Hood-adó bevezetésével, amely az energiaipari cégeknek az irreálisan magas energiaárakból származó extraprofitját adóztatná meg, s azt főként az emelkedő távhőárak kompenzációjára fordítanák.
Magyarországon a miniszter szerint az új adó néhány száz energetikával foglalkozó cégre terjedhet ki. Hogy pontosan kikre, azt Veres nem árulta el, a Mol találva érezte magát, még aznap közleményben tiltakozott.
Többszörösen állhatnák a távhőszámlát
A Mol eredménye az idei első negyedévben dollárban számolva 59 százalékkal 375,3 millió dollárra növekedett, forintban számolva 43 százalékkal 65 milliárd forintra javult az előző év azonos időszakához képest – áll a cég gyorsjelentésében. (A Főtáv Zrt. teljes 2007. évi bevétele egyébként jóval kevesebb volt, mint a Mol első negyedéves profitja, csak 53,8 milliárd forint.)
Veres, mint Robin Hood – a piac kételkedik. (FN-montázs)
A Mol kutatás-termelés üzleti eredménye 138 millió dollárt tett ki, amely kimagasló, 57 százalékos (forintban számolva 40 százalékos) emelkedést jelent az előző év hasonló időszakához viszonyítva, főként a magas kőolajáraknak köszönhetően – írta a cég gyorsjelentése.
Igaz, a magas energiaárak kedvezőtlenül hatottak a petrolkémiai üzletágra, amelynek üzleti eredménye csak 15 millió dollár volt, ami az előző negyedév rekorderedményéhez viszonyítva 77 százalékkal visszaesett. Az egyenleg azonban – tekintettel arra, hogy a feldolgozás és kereskedelem üzletág a kutatás-termeléshez hasonló növekedést tudott fölmutatni – még így is igen kedvező.
A Mol első, közleményben kiadott reakciója Veres felvetésére az volt, hogy bányajáradék és extra bányajáradék címen már évek óta az európai átlag többszörösét fizetik a hazai gáztermelés után.
Ösztönző extraprofit
A FigyelőNet további kérdésére (amelyben arra céloztunk, hogy a cég nem pusztán gáztermeléssel foglalkozik) a Molnál azt mondták: az olajtársaságok extra adóztatása a jelen helyzetben veszélyeket rejt magában. A finomított termékek piacán épp azért van hiány, mert sokan nem fektettek be a múltban, mert nem volt ösztönző a környezet. Épp a javuló marginok indítottak el fejlesztéseket.
A Mol például nemrég kapacitásnövelő beruházást kezdeményezett a nyersolaj-feldolgozás és gázolajtermelés növelése érdekében sok tízmilliárd forintos értékben. Az extra adók tovább rontanák a helyzetet, mivel ha nem lesznek beruházások, amelyek bővíthetik a kínálatot, akkor tartósan magas árak várhatóak – írta válaszában az olajcég.
(Elemzők szerint egyébként az olaj határköltsége nagyjából átlagosan 60-70 dollár hordónként, – ennyibe kerül még egy hordó olajat pótlólagosan előállítani – spekuláció és keresleti nyomás nélkül az ára is nagyjából ennyi lenne, ám a jegyzési ár ennek a duplája körül van.)
A Mol válaszában megjegyezte: ha egy piaci árnövekedésből származó, a szokásosnál esetleg nagyobb nyereséget extraprofitnak tekintünk, akkor ez igaz a gabonafélékre éppen úgy, mint a fémtermékekre, vagy a vegyipari termékekre, mert azok jegyzésára is hasonló mértékben növekedett.
Titkos az árrés
Mekkora az adótartalom?
A benzin, illetve gázolaj árában 103,5, illetve 85 forint a jövedéki adó literenként, a kiskereskedelmi árra számolva 16, 6 százalék az áfa, 3 forint/liter a készletezési hozzájárulás (ami szintén adónak tekinthető).
A 95-ös benzin nettó ára tehát adótartalom nélkül 150-160 forint körül van, a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árréssel együtt – tájékoztatta a FigyelőNet olvasóit a Magyar Ásványolaj Szövetség.
Az olajárak növekedésének haszna a szénhidrogén-kitermelőknél jelentkezik, az üzemanyag forgalmazásában ennél nagyságrendileg kisebb az elérhető nyereség – írta a Mol. Hogy mennyi a Mol nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árrése, az olajcégnél nem árulták el.
Az árrést üzleti titokként kezeli a nagykereskedő Mol és a benzinkúthálózatok is – mondták el a FigyelőNet megkeresésére a Magyar Ásványolaj Szövetségnél (MÁSZ). Így azt a MÁSZ sem tudja, és emiatt nem is adhatott tájékoztatást.
A Shell Hungary Zrt.-nél sem válaszoltak konkrét számokkal a FigyelőNet árrést firtató kérdésére. A cégnél annyit mondtak: a magas üzemanyagárak következtében Magyarországon visszaesett a kereslet, s ez negatív hatással van a Shell forgalmára és eredményességére is. A kiskereskedelmi árrés ugyanis nincs összefüggésben a kőolaj világpiaci árával, annak mértéke helyi tényezőktől: a piaci verseny mértékétől, valamint különböző üzemeltetési és ellátási tényezőktől függ – magyarázták.
—-A Mol tisztességes domináns—-
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) korábban egy vizsgálata kapcsán javasolta a Molnak, hogy tegye átláthatóbbá az árait. A vizsgálat egyébként megállapította, hogy a Mol Rt. az üzemanyag-nagykereskedelmi piacon gazdasági erőfölényben, az üzemanyag-kiskereskedelmi piacon pedig domináns helyzetben van.
Az eljárást viszont megszüntették, mert nem volt megállapítható, hogy a Mol tisztességtelenül állapította volna meg az eladási árakat. A Versenytanács ekkor javasolta a Molnak, hogy tegye átláthatóvá az árazási rendszerét, amit a cég elutasított arra hivatkozva, hogy a javaslat nem volt kötelező érvényű, illetve hogy nem kíván a konkurenciának információt adni.
Árampiaci viszonyok
A részben liberalizált, részben szabályozott árampiac viszonyai sem könnyen áttekinthetők. Az egyetemes szolgáltatás árrése szabályozott, 1,19 forint kilowattóránként, de ennek el kell tartania az ügyfélszolgálatot – mondta a FigyelőNetnek Boross Norbert, az Elmű és Émász szóvivője. Annyi biztos, hogy ennek alacsony a profittartalma, ha van egyáltalán. A hálózati szolgáltatás tőkemegtérülés-alapú, ugyancsak szabályozott.
A versenypiaci értékesítésnél gondolkodhatunk valójában profitról, ám az eltérő díjcsomagok miatt nehéz átlagos árrésről beszélni Boross Norbert szerint. Nem zárta ki a szóvivő, hogy egyes áramkereskedő cégek a liberalizáció első évében a korábbinál jóval magasabb profitot tudnak elérni, ám hosszabb távon szerinte az árrés nem növekszik az energiaárakkal arányosan, hanem a verseny miatt hosszú távon a nulla felé tart.
A szóvivő szerint nincs olyan tényező, amely miatt drasztikus eredménynövekedésre lehetne számítani az Elműnél, vagy az Émésznál. Boross Norbert szerint leginkább az dönti el, merrefelé megy a magyar árampiac – mind az árak, mind a szereplők által elérhető profitot tekintve –, hogy a Magyar Villamos Művek folytatja-e az aukciós típusú értékesítést, vagy áttér a kétoldalú szerződésekre.
A piac nem hisz Veresnek
A Mol viszonylag nagy forgalom (csaknem 9 milliárd forint) mellett több mint ezer forintot esett 19 705 forintra azon a napon, amikor Veres János meglebegtette a Robin Hood-adó tervét. A papír azonban már a következő munkanapon korrigált, s csaknem a korábbi szintre tért vissza.
Az Elmű és az Émász árfolyamában is észrevehető törést okozott az adó ötlete, az Émász néhány nap alatt 20 800-ról lement 20 ezres szintre, az Elmű ennél nagyobbat esett ugyan, a nagyobb mozgás azonban inkább a részvénynek az Émászénál is alacsonyabb likviditására utal, mint befektetői kétségbeesésre.
Annyi biztos, nem mondható, hogy a Robin Hood-adó meglebegtetése megrengette volna a Mol, vagy bármelyik energiacég árfolyamát. A piac egyáltalán nem veszi komolyan Veres robinhoodi föllépését, s nem ad komoly esélyt az új adó bevezetésének, vagy legalábbis olyan formában történő bevezetésének, amely az energiacégek jövedelmezőségét jelentősen érintené.
