– Hogyan került a kábeltelevíziós szakmába?
– Hódmezővásárhelyen születtem, és gépészmérnöki végzettségemmel a Hódgép Vállalatnál helyezkedtem el rendszerszervezőként. A kábeles szektorba később úgy csöppentem bele, hogy a helyi kábelszolgáltató, a Hódkábel élére ügyvezetőt kerestek még 1995-ben.
– Akkoriban volt valami mozgástere egy kábeltévé-szolgáltatónak az MTV-n és az RTL, Pro7, Sat1-en kívül?
– Nem sok, mert akkoriban még vadásztuk a műsorokat. Ezek a német tévék egyébként máig nagyon jól tartják magukat. Pár évvel ezelőtt még a Pro7 volt a negyedik legtöbb háztartásba eljutó kábeles televízió Magyarországon. A kábeltévének ugyanis az az egyik alapvető sajátossága, hogy bekerülni nagyon nehéz a kínálatba, kikerülni pedig annál is nehezebb. Amikor még a Hódkábelnél dolgoztam, bejött hozzánk egy idős néni, hogy a Pro7 helyett miért tettük be az MSatot. Megkérdeztem: tetszik tudni németül? Azt felelte, nem, de a papa hétvégenként azon nézi a meccset, ő meg az esti vetélkedőt, mert az olyan izgalmas.
– Mikor került az MKSZ élére?
– Már 1995-től alelnök voltam a szövetség jogelődjénél, elnökké 1999-ben választottak. Mikor később a Hódkábelt összevonták egy másik céggel, akkor merült fel, hogy az elnök ne társadalmi munkában, hanem főállásban dolgozzon, s ez épp kapóra jött nekem.
– Az elmúlt években soha nem merült fel, hogy felhagy az MKSZ vezetésével?
– Nem, mert tetszik ez a munka. Kihívás, hogy egyszerre kell egy olyan nagy cég érdekeit képviselni, mint a UPC és a 46 előfizetős hálózatot fenntartó nagymizdói önkormányzat.
Pályakép
1980–1988: Hódgép, rendszerszervező, programozó
1988–1995: Spektrum GM, rendszerszervező, programozó
1995–1999: Hódkábel Kft., ügyvezető
1999-től a Magyar Kábel¬kommunikációs Szövetség elnöke
– Pár éve tervbe vették, hogy az MKSZ-t egyesítik a másik nagy szervezettel, a Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetséggel (MKHSZ). Min bukott el a próbálkozás?
– A házassághoz az kell, hogy mindkét fél egybehangzóan mondja ki az igent, itt ez nem történt meg. Nem rajtunk múlt, a mi tagságunk megszavazta az összeolvadást.
– Nem az akadályozta a házasságot, hogy ezek amolyan szekértábor-szövetségek? Az MKSZ-ben ott a UPC, az MKHSZ-ben pedig a T-Kábel.
– Eleinte talán ez is számított, de az utóbbi időben már nem jellemző. Van rivalizálás a tagok között, ez természetes, de a szövetségnek pont az a célja, hogy felismerjük a közös érdekeket. Nem az a feladat, hogy mi a UPC, a másik szövetség pedig a T-Kábel szekerét tolja.
– Nem merült fel, hogy nyitnak az új műsorterjesztői platformok felé is?
– Nálunk ez megtörtént, két évvel ezelőtt ugyanis jelentkezett egy leendő IPTV-szolgáltató, bár ők még mindig nem indultak el, de már több ilyen tagunk is van. Nem utasítottuk el őket, hiszen előbb-utóbb a kábeltévék sem ússzák meg, hogy ne IP-alapon szolgáltassanak.
– Akkor párhuzamosan két digitális technológia lesz a kábelen?
– A digitalizáció többféle szabvány mentén halad. Van a DVB-C, a „hagyományos” kábeles digitalizáció, de közben kiderült, hogy internet¬alapon is el lehet osztani a műsort.
Tudta-e?
A két kábeltelevíziós szövetség nagyjából egyenlő arányban osztozkodik a 450 szolgáltatóból álló kábeles szakmán. Körülbelül tíz olyan kisebb kábeles cég van, amely egyik szövetségben sem tag.
– Az IPTV-technológiától gondolom elriasztja a kábeleseket a T-Home döcögős indulása.
– Látjuk, hogy vannak gyermek¬betegségei. Nekünk jó, hogy nem lett belőle számottevő konkurencia. Az internetalapú megoldás jelenleg 20-30 százalékkal drágább lenne, mint a DVB-C. Azt pedig azért tudni kell, hogy a kábel többre képes, mint az ADSL-es rézkábel. A T-Home-nál sem az IPTV-technológiával van a baj, hanem azzal, hogy a hálózat még nem nagyon alkalmas erre. Mi kevesebb problémával tudnánk bevezetni egy ilyen szolgáltatást, a gond inkább az, hogy nem látjuk az ez iránt érdeklődő előfizetők tömegeit.
– Akkor legalább nem kell sietni a digitalizációval.
– De igen, mert ha valaki vesz egy plazmatévét, akkor azt látja, hogy a jelenlegi analóg technológián keresztül rosszabb lett a szolgáltatás. Pedig nem az lett rosszabb, hanem a tévéje lett jobb. A HD-adások esetében viszont már döbbenetes a minőségjavulás, viszont országos átlagban még a lakosság tíz százalékának sincs plazmatévéje. Ennek ellenére már a kisebb, ötezer előfizetővel rendelkező hálózatoknál is fontolgatják, hogy lépniük kell a digitalizáció felé. Azt kockáztatják ugyanis, hogy az előfizetők plazmatévés körét szép lassan elcsábítják más szolgáltatók, például a Hello HD.
– Vajon milyen gyorsan terjed majd a kábeles digitalizáció?
– Szerintem 2012-ben az ország településeinek kétharmadán elérhető lesz a digitális kábeltévés szolgáltatás, de emellett párhuzamosan maradhat az analóg adás is, nekünk ugyanis nem kell váltanunk. Addig lesz analóg szolgáltatás, amíg a kedves kuncsaft óhajtja.
– Arra apellálnak, hogy a földi digitálistól idegenkedők inkább előfizetnek kábelre?
– Nyilvánvalóan élni fogunk ezzel a lehetőséggel. Szakmai élharcosként persze kissé furcsa azzal érvelni, hogy nem muszáj haladni a korral, mert nálunk még a „régi divat” is elérhető…
– A két kábeles szövetség nagy hatalmúnak számít a szakmában?
– Nem vagyunk nagy hatalmúak, inkább azt mondanám, hogy jól szervezett a két szövetség. Ha jön egy új csatorna, akkor minden további nélkül elindulhat, mi nem akadályozhatjuk meg. De amikor a tévék megkeresik az egyik tagunkat, akkor az meg fogja kérdezni, hogy beszélt-e a már a szövetséggel. Neki ugyanis nincs szakjogásza, aki át tudná nézni a szerződést. Mi szakértőként segítjük a tagok munkáját. Ettől függetlenül persze dönthetnek másként. A kollégák eddig is írtak alá olyan szerződéseket, amit a szövetség nem javasolt.
– Az árakat a szövetség alkudja ki?
– Az árak kérdésében nem a szövetség dönt, de teszünk észrevételeket a műsorosok listaáraihoz. Igaz, ettől el lehet térni. Jön mondjuk egy új természetfilm-csatorna, hogy ők havi 500 forintért adják a műsort, akkor szíve joguk ennyit kérni. Mi csak annyit jelezhetünk, hogy egy árva szerződést sem fognak kötni, mert Magyarországon ezeket kedvezőbb áron szokták adni.
– Viszont ha csak listaárak vannak, a kisebb kábelszolgáltatók rosszabbul járnak, mert kevésbé hatékonyan tudnak alkudozni, mint mondjuk a UPC.
– Ez így van.
– Akkor nem lenne jobb, ha nem ajánlott, hanem kötelező ár lenne?
– Versenyjogi szempontból ez kizárt. A listaár egy maximumszintet jelent, amelynél többet nem kérhetnek.
– Az RTL Klub és a Tv 2 még napirenden tartja azt az igényét, hogy pénzt kapjanak a műsoruk továbbításáért?
– Igen, de mi nem fizetünk olyan műsorért, amit más módon ingyen is lehet fogni. Ez olyan, mintha valaki a Metro újságot pénzért akarná eladni.
– Ez igaz, de ez esetben akár el is lehetne adni ezt a két „Metro újságot”, mert az RTL Klub és a Tv 2 nélkül az emberek lemondanák az előfizetésüket.
– Értem én, de miért tesz különbséget az RTL Klub egy olyan néző között, aki kábelen, illetve egy olyan között, aki antennával nézi a műsort? Ráadásul, ha pénzt akarnak ezért, azt be kell építeni az árainkba, amit megint csak nem szeretnénk.
– Azt elhiszem, de akkora erőt képvisel a két nagy kereskedelmi tévé, hogy ezt akár a kábelesek ellenében is meg tudnák lépni.
– Nem, mert a kábelszakma ebben az ügyben egységes, ezt nem fizetjük ki.
– Abból óriási botrány lenne, ha nem lehetne nézni kábelen a két csatornát.
– Még nagyobb botrány lenne, ha megtudná a néző, hogy neki fizetnie kell azért, amiért a szomszéd lakásban nem. Mi azt mondtuk a két tévének, hogy ha annyira akarják, akkor szedjék be ők a pénzt, de mi nem fogjuk helyettük.
