Esély a sajtószabadságra

A kínai médiavilág az elmúlt években a korábbinál jóval színesebb, szórakoztatóbb, olvasó- és felhasználóbarát lett, a sajtószabadság helyzetét tekintve azonban továbbra sem túl rózsás a helyzet. Az elmúlt hónapok eseményei, közte a tibeti zavargások, a kínai földrengés, az olimpiai láng útján rendezett tüntetések, illetve az ezek kapcsán életbe léptetett cenzúra komoly aggályokra adnak okot. Éppen ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) illetékesei többször is hangsúlyozták, hogy az ötkarikás játékok közeledtével ezek a korlátozások „nagyon rossz fényt vetnének a rendező nemzetre.”

Szigorú játékok

Az olimpia szervezői azonban folyamatosan igyekeznek nyugtatgatni a kétkedőket, s az egyeztetések után a NOB biztosítékot kapott, hogy a televíziós társaságok szabadon működhetnek a különböző helyszíneken, és az újságírók munkájával, illetve az internet-hozzáféréssel is „minden rendben lesz” a játékok ideje alatt. A hivatalos ígéretek ellenére azonban az elmúlt hónapokban az újságírók munkája nem vált zavartalanná, mert a kínai hatóságok továbbra is erősen korlátozzák a hazai és külföldi média tevékenységét. Áprilisban a BBC és a CNN élő közvetítését szakították meg váratlanul, májusban francia újságíróktól tagadták meg a beutazást a földrengés sújtotta Szecsuan tartományba, június közepén pedig arról érkezett a hír, hogy a német ARD és a ZDF munkatársaitól tagadták meg az együttműködést, mondván: „nem adunk tovább olyan anyagokat, amelyek országunk megítélését esetleg károsan befolyásolhatják.”

A hírek szerint a pekingi olimpiai sajtóközpontban is rendkívül szigorú intézkedéseket léptettek életbe: a beutazni kívánó újságíróktól többek között megkövetelik, hogy előzetesen tervet adjanak le, kivel akarnak kapcsolatba lépni, kitől fognak interjút kérni, milyen intézményeket akarnak meglátogatni stb.

Első a cenzúra

Mint ismeretes, Kínában a legfontosabb politikai szervezet, a kommunista párt központilag irányítja a jelentős részben magánkézben lévő offline és online médiát, s mindkettőt igyekszik a hivatalos pártpropaganda céljaira felhasználni. Mindenekelőtt a híreket, tudósításokat ellenőrzik szigorúan, ám aki alkalmazkodik és betartja a játékszabályokat (öncenzúra), az a közönség számára kívánatos kommersz tartalmakkal ma már jelentős profithoz juthat. E téren a párt irányító szervei engedékenyebbek, a szórakoztató programokba ritkán „nyúlnak” bele, ám minden egyéb, nemkívánatos megnyilvánulást tiltanak, akadályoznak, büntetnek. Mindez azt jelenti, hogy Kínában sokszínűsége ellenére politikailag igen „egyhangú” a sajtó, az állami televízióban pedig 30 másodperctől egy percig késleltetik az adásokat, mert mindazon jeleneteket kivágják, amelyek – úgymond – sértik a kínai érdekeket. A kormány – a nemrégen bekövetkezett pusztító földrengést leszámítva – korábban még a katasztrófa sújtotta térségekbe sem engedett be újságírókat, miután 2007-ben olyan, a média mozgásterét szabályozó törvényt fogadtak el, amely szerint visszavonható annak a médiumnak a működési engedélye, amely előzetes állami ellenőrzés nélkül „hamis információkat” terjeszt váratlan természeti vagy egyéb katasztrófákról, vészhelyzetekről és az ezekre adott kormányzati erőfeszítésekről.

A kínai kormány tavaly október elején hozott törvényei azonban már nemcsak az írott sajtót, de az egyre „veszélyesebb” internetes tartalmakat is igyekeznek kordában tartani. A szigorítások például előírják, hogy bejegyezésük után az internetes cégek kötelesek figyelembe venni az állam előírt szempontjait, s ennek megfelelően előzetes tartalomszűrést végezni. Az új rendelet a felhasználókat is az állami önkény kiszolgáltatottaivá teszi, mert a szolgáltatóknak meg kell őrizniük minden regisztrált felhasználó adatait, hozzászólásait, s ezeket a rendőrség kérésére ki kell adniuk.

Sárkány vagy panda?

Sajtótájékoztatóján a külügyminisztérium szóvivője, Csiang Jü elismerte, hogy a kormány továbbra is él a cenzúra lehetőségével, sőt – amennyiben indokolt – betilt lapokat, weboldalakat, blogokat, ám arról hivatalosan már nem esett szó, amit a nemzetközi emberjogi szervezetek egyre többször hangsúlyoznak, miszerint Kína fizikai erőszakkal – megfélemlítéssel, zaklatással, veréssel, bebörtönzéssel is gyakorolja az ellenőrzést a média felett. A Riporterek Határok Nélkül szervezett nemrég közzétett jelentése szerint a sajtószabadságot tekintve Kína továbbra is a legkeményebb diktatúrák közé számít, hiszen a felsorolt 169 ország közül 163. azon a listán, amelyen mögötte már csak olyan országok szerepelnek, mint Eritrea, Észak-Korea vagy Türkmenisztán. Megfigyelők szerint Hu Csin-tao kétéves hivatali ideje alatt több lapot szüntettek meg, mint az előző tíz évben, s abban is élen járnak, hogy ebben az országban sínylődik börtönben a legtöbb újságíró.

Talán ezek az adatok is szerepet játszanak abban, hogy Kína az elmúlt hetekben igyekezett a korábbinál nyitottabbnak mutatkozni. A washingtoni Freedom House üdvözölte is, hogy a külföldi média a korábbinál „szabadabban” tudósíthatott a földrengés következményeiről, s felszólította a kínai kormányt, hogy ezt a „nagyobb átláthatóságot” az olimpia idején is tegye lehetővé. Ennek egyik jeleként Liang Csian-ruj, a China Daily lapcsoport egyik elnökhelyettese azt nyilatkozta, hogy cége az olimpia idején kilenc új elárusítóhelyet nyit Pekingben, ahol olyan kiadványokat is megvásárolhatnak, amelyeket korábban hivatalosan „veszélyesnek és ízléstelennek” nyilvánítottak, s ezért behozatalukat megtiltották. Minden kioszkban száz nemzetközileg ismert napilapot és magazint árulnak majd, köztük a The New York Timest, a The Sunt, sőt a Playboyt is. Legalábbis 16 napig. Az már kérdéses, hogy ez a liberalizált terjesztési politika az olimpia utáni időkre is érvényes marad-e.
Kína, a feltörekvő világhatalom mindenesetre szeretné a „jobbik” arcát megmutatni a világnak, hisz az olimpiát nemcsak erődemonstrációra, hanem imázsépítésre is fel lehet használni. Becslések szerint világszerte négymilliárd ember nézi majd az adásokat, s ez példátlan lehetőséget kínál. Ez az arc a harcias sárkányé vagy a szelíd pandáé lesz-e? – teszik fel a kérdést a szakértők, ám a válaszra még várni kell. Néhány héttel az olimpia előtt ugyanis a helyzet Kínában még mindig rendkívül ellentmondásos.