A magyar segély- és adórendszer a kritikusai szerint „bünteti” a legális többletmunka vállalását. A szegénységi csapda elmélete szerint az alacsony jövedelmű szegények azért nem tudnak kitörni a helyzetükből, mert ha emelkedik a munkabérük, akkor elesnek különböző segélyektől, állami támogatásoktól, viszont az adóteher növekszik.
A bruttó nő, a nettó marad
Az Eurostat 2006-os adatai szerint egy kétgyermekes, egy keresettel rendelkező család esetében a skandináv államok többségében alig, vagy egyáltalán nem növekszik a család nettó jövedelme, ha a családot eltartó keresete az átlagbér egyharmadáról annak kétharmadára növekszik.
Különösen jellemző azokban a skandináv államokban, ahol fejlett a szociális ellátórendszer: Dániában csak 8 százalékkal, Svédországban 11 százalékkal lesz több a család jövedelme, a jövedelmet ugyanis csökkentik a növekvő adóterhek, s a kieső segélyek. Bár a szegénységi csapda az elmélet szerint bezárulni látszik ezekben az országokban, mégis éppen e két országban a legkevesebb a szegény: Svédországban 9, Dániában 11 százalékos az arányuk a Tárki és az Unicredit által közösen jegyzett, frissen kiadott jelentés szerint.
Románia az USA előtt
Finnországban pontosan ugyanannyi marad a család nettó jövedelme a bér duplájára emelkedése után, mint annak előtte. A fejletlennek nem mondható Japánban a bérnövekmény 93 százaléka tűnik el. Ezen országokhoz képest a magyar adó- és segélyrendszer kifejezetten bátorítja a többletmunka vállalását: a bérnövekmény 54 százaléka „tűnik el” a példabeli család esetében.
Ezzel az adattal nagyjából az országok középmezőnyében vagyunk, hiszen számos olyan országot találhatunk, ahol kisebb arányban „tűnik el” a bérnövekmény. A román adó- és szociális ellátórendszer esetében például csak a 19,4 százalékát nem kapja meg a család a bérnövekménynek. Ezzel Románia még a nem éppen fejlett szociális ellátórendszeréről ismert Egyesült Államokat is „lefőzi”: ott az arány 42 százalék.
