Beszédes jellemzője a franchise honi gyökértelenségének, hogy ennek az angolszász eredetű, s lassan nálunk is terjedő jogviszonynak még magyar megfelelője sincs. Pedig a franchise múltja jóval a magyar nyelvújítás előtti korszakba nyúlik, igaz, a középkori Nyugat-Európában, ahol az adót kivető állam és a jogot bérbe vevő adószedő között tulajdonképpen franchise jellegű kapcsolat jött létre.
Ezzel szemben a franchise-nak a hazai gazdaságba való máig ható beágyazatlanságát az is mutatja, hogy a Magyar Franchise Szövetség főtitkára nem talál kiadót a könyvére. Az esetleges magánkiadás lehetősége ugye arra utal: a hazai könykiadók nem bíznak benne, hogy legalább néhány ezer kisebb vagy nagyobb vállalkozó érdeklődéssel forgatna egy franchise-ról szóló könyvet.
A biztonság ára
A franchise 7 előnye
Az átvevő viszonylag alacsony tőkebefektetéssel használhat egy bevezetett nevet.
A sikeres projekt átvétele lecsökkenti az új vállalkozás kockázatát.
A bevezetett márkanév előnyökhöz juttatja használóját.
A beszállítók jobb vásárlási feltételekkel szállítanak.
Az üzlethelyiségek megjelenése és berendezése már ki van alakítva.
Az átadó nemcsak képzést ad franchise-partnerének, hanem folyamatos segítséget is.
Egy franchise-hálózat tagjai élvezhetik a rendszergazda által bevezetett újdonságokat, kutatási eredményeket, szolgáltatásokat.
Webajánló
www.franchise.hu
franchise.lap.hu
www.franchiseportal.hu
Szerződéses viszonyról lévén szó, elengedhetetlen feltétel, hogy a franchise előírás egzakt módon megfogalmazható legyen. Erre nálunk a know-how-ra vonatkozó jogi szabályozás az irányadó. Vagyis olyan tudásról van szó, melyet szabadalmi oltalom ugyan nem véd, mégis üzleti titkot tartalmaz, és adásvétel vagy apport tárgya lehet.
A franchise működését az átadó felől vizsgálva nyilvánvaló, hogy a rendszergazdának a jogok és jogosítványok viszonylag széles körét kell létrehoznia. Így elsősorban is egy logót, hiszen nem képzelhető el franchise cégér nélkül, s az sem baj, sőt kifejezetten hasznos, ha a cégér egyúttal védjegy és márkajegy is, vagyis mint ilyen, ipari mintahatalommal védett. A logóhoz (vagy cégérhez) kapcsolódóan kell aztán kiépíteni az arculatot, amely az átvevők üzleteiben is megvalósítható, s az egész hálózatban egységesen jelen van.
Itt van aztán a már említett üzleti elgondolás. Nem elég kifejleszteni és sikeresen kipróbálni, de egy olyan komoly dokumentációra, betanítási eljárásra is szükség van, amelyet franchise-csomagnak nevezünk, s nemcsak az átvevők kiképzését teszi lehetővé, hanem folyamatos támogatásukat, fejlesztésüket is.
Fontos momentum a franchise tényleges használatba adása is, hiszen a rendszergazda alapvető érdeke, hogy a legmegfelelőbb vevőt, átvevőt tudja kiválasztani.
Mindezt a másik oldalról nézve, vagyis az átvevő felől vizsgálódva azt látjuk, hogy ő tulajdonképpen jogokat vesz át, és ezért díjakat fizet. A franchise-gyakorlat kétféle díjat ismer: az egyszeri belépési díjat és rendszeresen fizetendő jutalékot. Az utóbbinak többféle meghatározása is elterjedt: vannak fix és változó díjak. Ilyen például a forgalomarányos jutalékszámítás. Emellett vannak még olyan rendszeresen fizetendő díjak, melyek a rendszer működési költségeit fedezik, ilyen például a hirdetési hozzájárulás.
Tulaj a pultnál
A franchise működési kézikönyveinek előírásai nagyon különbözőek. Abban persze nagy a hasonlóság, hogy szinte minden esetben vaskos, alkönyvekkel kiegészített arculati és a működési leírásokról van szó. Mégis vannak lazább és katonásabb leírások.
Így például sok esetben, nem csak a tulajdonképpeni cégért és a hozzá kapcsolódó megjelenést szabályozzák, hanem a dolgozók öltözékét és viselkedésmódját is. Emellett gyakran fontos része a franchise-leírásnak az ellenőrzések előre meghatározott és szerződésben rögzített folyamata.
Az olyan franchise-rendszerek sem ritkák, ahol személyes részvételt írnak elő. Így, többek közt a Mc Donald’s-nál, elképzelhetetlen, hogy olyannal szerződjenek, aki a valóságban nem áll be a pult mögé, és nem személyesen irányítja a vállalkozást.
Ez a korántsem ritka kikötés a franchise egyik erényére világít rá. Arra tudniillik, hogy a piacon tért nyerő hálózatok üzleti végpontjain nem alkalmazottak állnak, hanem olyan kistulajdonosok, akik teljes körű érdekeltségük és nagyfokú személyes kockázatvállalásuk okán teljes mellszélességgel kiállnak az üzletpolitika mellett.
Kevesebb a bukás
A franchise előnyeit viszonylag könnyű nemzetközi felmérésekkel alátámasztani. Ahol hagyománya van, óriási megtartó erőt jelentenek a kis- és családi vállalkozások számára a nagy rendszerek. A tengerentúli tapasztalatok azt mutatják, hogy miközben az induló vállalkozások 70 százaléka megbukik az első öt évben, a franchise-átvevők körében 10 százalék alatt marad a bukási index. Magyar adatokról sajnos nem nagyon lehet beszámolni. Dr. Kiss István, a Magyar Franchise Szövetség főtitkára úgy fogalmaz: sem bank, sem minisztérium nem finanszírozott komoly felmérést a honi franchise-szférára vonatkozóan.
Ha honi felmérés nincs is, a nemzetközi tapasztalatokon nyugvó előnyök azért megfogalmazhatók. Klasszikus franchise-szituáció az, amikor egy vállalkozónak vagy kisebb cégnek van egy jó üzleti elgondolása, melynek teret is nyit a piac, de az ötletgazda tőkehiányos, és nem tud olyan gyorsan növekedni, ahogy a piaci expanzió megkívánná. A franchise-hálózat kiépítése tulajdonképpen egyfajta tőkebevonás. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lehet pusztán a beszedett díjakra alapozni a rendszert.
A hazai franchise terjedésének egyik akadálya, hogy a kifejezetten erre irányuló finanszírozás egyelőre gyerekcipőben jár. Vannak úgynevezett franchise-csomagok, de ezek nálunk jobbára alig különböznek az ingatlanfinanszírozási csomagoktól, s általában nincsenek kihegyezve a franchise olyan speciális tulajdonságaira, mint például az erőteljes marketingigény.
Amíg az átadó tőkéhez jut, addig a franchise átvevője megspórolja a védjegy piaci bevezetésének hosszadalmas foylamatát, s az üzleti elgondolás kockázatos kipróbálását. Jól kiszámítható költségek mellett kockázatmentesen jut a piacon már bejáratott ismeretekhez.
A franchise bevezetésének sajátos „öszvér” megoldását jelenti, amikor nem is ötletgazda a cég, de nem is egyszerű átvevő, hanem egy, a nemzetközi piacon már bejáratott hálózat alhálózatának hazai „importőre”. Ilyenkor a cég egy franchise-rendszer területi értékesítésére jön létre, s gyakorlatilag ennek előfeltételeként licencet vásárol.
