Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Der Spiegel története a háború utáni, a brit megszállási övezethez tartozó Hannoverben kezdődött, amikor három egykori brit haditudósító, John Chaloner, Henry Ormond és Harry Bohrer 1946-ban elhatározta, hogy az akkor még erősen jobboldali gondolkodású, nemzeti szocialista befolyásoltságú németeket új sajtókiadványokkal, köztük egy hírmagazinnal a demokrácia útjára téríti. A Diese Woche meg is jelent, de a britek öt szám után átpasszolták a politikai szempontból sok gonddal járó lapot a németeknek, amelyet a továbbiakban az egyik munkatárs, az akkor 23 éves Rudolf Augstein szerkesztett. Az 1947-től már Der Spiegel címmel megjelent kiadvány 15 000 példányban fogyott, 1 birodalmi márkás áron. Példányszáma az év végére sokszorosára nőtt, a nyereség pedig megközelítette a 300 ezer márkát.
Az addig regionális lap 1950-ben az NSZK fővárosának Bonnba költöztetése körül kirobbant politikai botrány megszellőztetése után lett országosan ismertté. További sikereiben nagy szerepet játszott Hans Detlev Becker főszerkesztő és kiadói igazgató, aki az ötvenes években nagyban hozzájárult a későbbi Spiegel-formátum, stílus és nyelvezet megteremtéséhez. Példányszám ekkor már 87 ezer körül alakult.
Töretlen felívelés
A Der Spiegel tavaly 160 országban csaknem 1,1 millió példányban jelent meg. A kiadvány készítésében a 270 munkatárs mellett további 100 dokumentarista is részt vett.
A lap kritikusai szerint a Der Spiegel ugyan „életszerűen” és ügyesen reagált ezekre a kihívásokra, amikor a tényfeltáró, illetve véleményformáló újságírás felől az oldottabb társasági újságírás felé haladt, ami azzal is járt, hogy a „bulvárosodás” útjára lépett. Megindult a sajtókiadó médiakonszernné alakítása is. A mai főszerkesztő, Stefan Aust irányításával előbb elindították a sikeres Spiegel TV magazint, s ma már a talk-show-tól a tv-játékig számos produkcióval jelen van a vállalat az elektronikus médiában. Ugyancsak azonnal reagáltak az internet kihívására, a Spiegel online ma az egyik leglátogatottabb weboldal az elektronikus sajtóban.
Bírálói szerint azonban a Der Spiegel napjainkban korántsem az a zászlóshajó, mint volt a hatvanas-hetvenes években. Ezzel tisztában van a mostani főszerkesztő is, aki a konkurenciaharcban szövetségeseket keresett, s talált a Bild Zeitungot jegyző Kai Dieckman és a Frankfurter Allgemeine Zeitungot jegyző Frank Schirrmacher személyében.
A mítosz él
A születésnapi ünneplés és a vele járó köszöntések bizonyították, hogy a mítosz él, de a statisztikák figyelmeztetnek, a példányszám tizenhét éve nem emelkedik. A Spiegel 1990-ben elérte a csúcsot, s ma már komoly dicséretként hat, hogy alkalmazkodva a piaci változásaihoz, ott is tudott maradni. Van, aki szerint ez a stagnálást, mások szerint a folyamatos megújulási képességet jelent. Hogy kinek van igaza, döntse el az olvasó!
