Forintok, fedezékbe!

Nincs felkészülve a hazai kis- és középvállalkozók (kkv) többsége a forint árfolyam-ingadozásának kezelésére: mérlegfőösszegük szerint mindössze négy százalékuk alkalmaz fedezeti eszközöket a rizikó kivédésére. Különösen a belföldi devizaadósok, köztük az itthoni banki devizahitelt felvevők kockáztatnak sokat. A magyar kkv-k exportbevételének aránya ugyanis kicsi, így devizaforrásokkal nem tudják ellensúlyozni ugyanilyen hazai adósságukat – állapította meg egy májusi tanulmányában a Magyar Nemzeti Bank (MNB).

Pedig akkor még hátravolt a feketeleves: a hazai fizetőeszköz (amelynek árfolyama márciustól kezdett gyengélkedni) július eleji mélypontjáig még további 20 forintot zuhant az euróhoz képest. Egy év alatt összességében 13 százaléknyi mozgást lehetett regisztrálni a két pénznem között, ami – mint utólag bevallották – még a bankok e területtel foglalkozó treasury szakembereit is készületlenül érte.

Még nehezebb helyzetbe kerülhettek azok a devizahiteles kkv-k (összességében mintegy 7500 vállalkozás), amelyeknek a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) adatai szerint bő 316 milliárd forintnyi devizakölcsönük volt ebben az időszakban. De még azok is, akik egyszerűen csak meghatározott árfolyamú euróval kalkuláltak éves üzleti tervükben.

Kisebb kockázat

A gyenge forint az alapanyagaikat devizában beszerző vagy egyéb importőröket sújtja. Közülük azért volt, aki időben lépett: több banknál a nyárelőn kiemelkedően nagy volt az ügyfelek érdeklődése, sőt a cégek egy része spekulációra is vállalkozott. Májusban több vállalkozás vásárolt az akkoriban gyenge dollárból, egy hónapra rá 20 forintos haszonnal tudtak rajta túladni. Augusztusban aztán ismét vehettek az újra kedvező árú amerikai devizából – idézte fel Puskás Tamás, a Commerzbank treasury vezetője.

Baj esetén akadnak devizafizető importőrök, akik – átmenetinek vélvén a forintgyengüléseket, és bízva az erősödésben – legegyszerűbb megoldásként megpróbálják halasztani újabb szerződéskötéseiket. Akinek devizakiadásuk és -bevételük is van, megpróbálhatják időben harmonizálni a kétféle pénzmozgást, vagy olyan pénznemben vesznek fel bankhitelt, amiben bevételt várnak. Esetleg alkalmazható módszer az árfolyamkockázat továbbhárítása az üzleti partnerekre (például a szerződésben meghatározott devizaárfolyamot kikötve).

Biztonságosabb, ha a kisvállalkozás banki vagy tőzsdei határidős (forward), esetleg opciós ügyletekkel küszöböli ki a kockázatot. Ezek általában a banki vállalati kapcsolattartó közvetítésével igényelhetők a treasuryknél, külön szerződést is kell kötni. Ez már csak azért is szükséges, mert az üzletkötések gyakorta telefonon történnek, utólagos írásbeli megerősítéssel.

Határidős ügyletnél az ügyfél arra vállalkozik, hogy egy konkrét időpontban meghatározott árfolyamon vesz vagy elad egy devizát. Az importőr így az időközben megdrágult devizához is a korábban fixált árfolyamon jut hozzá, az exportőr pedig több forintot kap külhoni pénzéért, még akkor is, ha közben esetleg megerősödne a magyar fizetőeszköz. Devizacsere-ügyletnek (swap) nevezik, ha valaki egyszerre hajt végre azonnali ügyletet (például 2 napon belül devizát elad) és határidős tranzakciót (például 3 hónap múlva egy másik devizanemben vásárolni fog ugyanakkora értékben). Így a vállalkozás az egyik devizában meglévő eszközről időlegesen lemond, hogy a másik devizában időszakosan fellépő finanszírozási igényét árfolyamkockázat nélkül teljesíthesse.

Letét, költségek

A pénzintézetek általában éven belüli forward ügyletet kötnek, esetenként vannak hosszabb futamidők: a HVB Banknál például 2 év a maximum. A választott időpontra a bankok úgy kalkulálják ki a határidős árfolyamot, hogy a kötésnapi (spot) kurzust, illetve a kétféle pénz futamidőre szóló kamatainak különbözetét – például 90 napra szóló euró/forint ügyletnél tehát a 3 havi budapesti (Bubor) és európai (Euribor) kamatok különbségének mértékét – veszik alapul. Kisebb súllyal latba esik a lefedezett összeg nagysága is.

A határidős ügylet díjmentes, a bankok haszna az árfolyammarzsból származik. Viszont a cégnek olykor az összeg meghatározott hányadát (általában 3 havi futamideig 5, a fölött 10 százalékát) el kell helyeznie letétként (esetleg banki hitelkeret is helyettesítheti). Úgynevezett változó letétet kérnek például a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) az ott végzett határidős ügyleteknél. Ez azt jelenti, hogy azonnal kérhetnek pótbefizetést az ügyfél pozíciójának erőteljes romlása esetén, tehát ha a várthoz képest ellenirányú mozgás van, s az addig betett letét sem látszik elegendőnek a fellépő veszteségek fedezésére.

A bankok a bevizsgált ügyfélcég bonitása, árbevétele, illetve a határidős ügylet futamideje és az adott devizája árfolyam-ingadozásának jellemzői alapján olykor nem ténylegesen befizetendő letéteket, csak limiteket állapítanak meg a vállalkozásokra. Míg a BÉT-en akár pár ezer euróval lehet forwardolni (szintén bankok vagy értékpapír-kereskedő cégek közreműködésével), maguknál a hitelintézeteknél ez csak jóval nagyobb összeggel lehetséges. A Budapest Banknál (BB), a CIB Banknál, a Commerzbanknál, a Kereskedelmi és Hitelbanknál (K&H) például legalább 50-50 ezer euró, másutt 100 ezer euró a belépési küszöb a határidős ügyletnél. Utóbbi mérték érvényes a BB-nél is svájcifrank- vagy angolfont-alapú ügyletnél.

A határidős szerződés másik bökkenője, hogy a futamidő lejártakor – de ha az ügyfél úgy látja jónak, akár korábban is – az ügyletet akkor is realizálni kell, ha azon az ügyfél veszteséget szenved el. A siker íze persze édesebb. Júliusban több exportőr cégünk 283–285 forintos árfolyammal fixálta be euróeladását október–novemberre. Akad, aki mostanában zárta pozícióját 13–14 forintos haszonnal, s van, aki kivár őszig – említett egy példát Tóth Zoltán, a CIB treasury vezetője.

Nagyobb költsége és általában minimum 100 ezer eurós elvárt összege miatt a kkv-k csak elvétve kötnek opciós ügyleteket. Ezeknek az az előnyük, hogy az ügyfél csak jogot (tehát a határidős konstrukcióval szemben nem kötelezettséget) szerez az ügylet lehívására. Ha az árfolyam kedvezőtlenül alakul, nem kell megvennie vagy eladnia az adott devizamennyiséget. Csakhogy a határidős ügylet „ingyenességével” szemben itt (függetlenül az árfolyam majdani alakulásától) alapesetben prémiumnak nevezett díjat kell fizetnie. „Vételi és eladási opciók kombinálásával, azaz opciós stratégia kialakításával, egyfajta kedvező árfolyamsáv kialakításával ugyanakkor az ügyfél zéró költségű struktúrát is kialakíthat” – mondja Szemán Ábel, a K&H Bank treasury értékesítési munkatársa.

Bizonytalan várakozások

A vállalati hitelpiacon egyelőre nincsenek árfolyam-garanciás hitelek, noha a lakossági ágban néhány bank már megpróbálkozott ezzel (Inter-Európa Bank, OTP Bank). Ennek lényege, hogy bizonyos mértékű árfolyamelmozduláson túl a hitelintézet, amely persze lefedezteti magát anyabankjánál, magára vállalná a megnövekedett törlesztőrészlet limit feletti részét. „A megoldás elképzelhető, csakhogy többletköltséggel járna, márpedig a kisvállalatok rendkívül érzékenyek a hitelek költségeinél, így aligha igényelnék tömegesen” – véli Tóth Zoltán.

Egy másik lakossági lehetőség, hogy az ügyfélnek az árfolyam alakulásától függetlenül mindig fix összegű havi törlesztést kell fizetnie, s az ingadozás miatti esetleges tartozását a futamidő megnyújtásával rendezik. „A vállalati üzletágban a közeljövőben elsőként a BB jelenik meg ilyen konstrukcióval” – jelezte Thaly Csaba, a hitelintézet vállalati treasury üzletkötője.

Ami a jövőt illeti, az elemzők többsége a forint óvatos erősödésére számít, de sok a bizonytalansági tényező. A dollár tovább várható gyengülése és a (korábban a régiót megrengető) török líra stabilizálódása kedvező Közép-Európára nézve. Bizonytalanságot okoz viszont a magas hazai államháztartási hiány, s nem tudni, hogyan fogadja majd ősszel az Európai Unió a magyar konvergenciaprogramot. A külföldi befektetők kivárnak, ezt jelzik a BÉT kisebb hullámvölgyei és az, hogy a hazai állampapír-aukciókon nem mindig jegyzik le a teljes felkínált mennyiséget.