Igencsak meglepődhetett, aki augusztus utolsó napjaiban, mit sem tudva a változásokról, betért egy bankfiókba, szokásos banki ügyeit intézendő. A hosszú sorokban álldogáló, gyakran több órát várakozó tömeg már-már a késő ’80-as évek OTP fiókjainak adófizetési határnap előtti hangulatát idézte.
A sorállás okozója közvetve most is az állam volt, hiszen a banki kamatadó bevezetése késztette cselekvésre a pénzintézeteket és a banki ügyfeleket. Mivel a szeptember elseje után befektetett pénzek hozamából az állam 20 százalékot lecsíp, minden banki ügyfélnek evidens érdeke lett, hogy pénzét még augusztusban minél hosszabb futamidőre fektesse be.
A bankok egymást gerjesztő kommunikációs költésbe kezdtek, felismerve, hogy új ügyfeleket is szerezhetnek – főként egymástól. Erre van is esély, mutatja a témával foglalkozó, Kampánydömping a bankszektorban című írásunk. A 18. oldalon található felmérés szerint a bankválasztás spontán okai között a „lakhely közelében”, „hagyomány miatt” kategóriákat a megkérdezettek 34, illetve 32 százaléka említette, míg a „vonzó ajánlat”, „jobb kondíciók” válaszokat csak a megkérdezettek 18, illetve 10 százaléka.
A médiacégek és az ügynökségek mindenesetre dörzsölhették a markukat, hiszen augusztusi bevételeikkel sikerült a tervek felett teljesíteni. Összességében azonban inkább a kommunikációs büdzsék időbeli átcsoportosítása történhetett, azaz amennyivel többet költöttek most a bankok, annyival kevesebbet költenek majd az év hátralévő részében.
A lakosság számára először szeptembertől, de kézzelfoghatóbban jövő januártól érezhető megszorítások miatt várhatóan csökken a megtakarítási hajlandóság. A következő két évben a pénzintézeteknek új helyzetben kell helytállniuk. A növekedési ütem erőteljes csökkenése miatt sokkal inkább csak egymás rovására terjeszkedhetnek, a piac bővüléséből már alig-alig tudnak majd profitálni. Ez pedig át kell, hogy alakítsa marketingkommunikációjukat is. Ahhoz képest a banki kamatadó bevezetésére időzített kommunikációs verseny csak edzőmeccsnek minősíthető.
