Induljunk ki abból, hogy mit tud egy jól menő webkettes szolgáltatás: egy közösségi site (MySpace, iWiW) vagy egy blogszolgáltatás (Blogger, Blogter). Először is (általában) jól használható eszközöket és ingyenes felületet ad annak a rengeteg közlésvágytól fűtött embernek, aki a monitor előtt ül, szerte a világban; és nyújt még tárhelyet, hogy teret adjon nekik (egy videómegosztó alkalmazás esetén ezen van a hangsúly). Mást nem nagyon tud. A lényeget, a tartalmat a felhasználók adják: képeiket, videóikat, szövegeiket, születési adataikat. Ezek talán külön nem izgalmasak, de magasabb minőséget hoznak létre, amivel forgalmat generálnak.
Nem is akármilyet. A magyar hálón az iWiW jelenleg napi átlag félmilliós látogatószámával stabil dobogós helyezett a Medián adatai szerint. A jól pörgő webkettes alkalmazások látogatottsága úgy versenyez a portálokkal, hogy nem kell szerkesztőséget fenntartani, újságíróknak fizetni és címlapot szerkeszteni, mert ezt ingyen és lelkesen megteszi a közösség. Pécsi Ferenc, a Médiablog szerkesztője szerint itthon ugyan még csak a közösségi szolgáltatás emelkedik ki a mezőnyből, de angol nyelvterületen egyes hírblogok látogatottsága versenyben van az online újságokéval.
A magyar webegyesek eleinte némi gyanakvással fogadták az új jövevényeket, elsősorban a blogoszférát. A hagyományos online újság esetén az olvasó véleménye vagy eljutott az újságíróig (fórumokon, e-maileken), vagy nem, míg blogok és a bejegyzésekhez kapcsolódó kommentárok esetén ez a visszacsatolás azonnali, szem előtt van, és egyfajta kollektív intelligenciaként jelenik meg.
Hivatásos és civil postolók
Véleményem szerint a Web2 csupán egy helyzet, státus mind a technológiát, mind pedig a felhasználók internetes intellektuális felkészültségét tekintve. Egyelőre úgy érzem, hogy Magyarországon a Web2 „hype” csak újabb ok arra, hogy szegmentálja a piacot, és egy buzzword ernyője alá vonva toljon meg termékeket. Pr-nek jó, de nem egy korrekt folyamat.
A HotDog valójában hozza azokat az értékeket, eszközöket, amiről a Web2 helyzetében beszélni lehet. Tartalmát friss technológiai megoldásokkal a fiatalok állítják elő, önmaguk igényei szerint, saját fogyasztásukra. A HotDog már több, fiataloknak szóló, szerkesztett portált maga mögé utasít.
A community szolgáltatások gazdaságosságával nem lehet probléma, ha azok kidolgozásánál már figyelembe veszik az üzleti modellt. Erre a legjobb példa az évek óta nyereséges Startlap és az egész Lap.hu-mozgalom, melynek keretein belül lelkes önkéntes szerkesztők több ezer katalógusoldalt hoztak létre, méghozzá egy jól átgondolt Web2-es toollal.
Vidó Viktor főszerkesztő, HotDog.hu
Hasonlóak a gondok a webkettesekkel kapcsolatban, például pénzt egyelőre nehéz csinálni belőlük. Uj Péter, az Index főszerkesztője szerint semmi értelme szembeállítani az online újságírást és a blogokat egy olyan időszakban, amikor már minden portálnál van blogszolgáltatás, bloghálózat. Uj, aki maga is rendszeresen postol, nem lát új webet ott, ahol a webkettő prófétái. Szerinte inkább az történik, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően magának a médiának az eredeti koncepciója teljesülhet ki a felhasználói igények változásával. Szerinte az online sajtó működésére hatással van a blogoszféra és viszont, online újságok tértek át a cool, trendi blogformátumra, ami néha nem más, mint a publicisztika rovat átnevezése.
Az Index háza táján körülnézve azt láthatjuk, hogy erre is, arra is van példa. Blogjaikat vagy blogformátumú rovataikat újságíróik szerkesztik, nagy részüknél a tartalmat is ők állítják elő. Legnépszerűbb blogjuk, a Tékozló homár Uj elmondása szerint napi 50–70 ezer letöltést produkál, ami egy öt–hat fős teljes rovat eredményével van egy súlycsoportban, átlagosan másfél újságíró közreműködésével. A szélesen értelmezett fogyasztóvédelmi magazin tematikával működő blog részben beküldött, részben szerkesztett tartalmakat hoz, és műfajából eredően erős körülötte a kommentelő közösség.
Munka és szórakozás a tartalomgyárakban
A web 2.0 egyik hozadéka, hogy egy aktív közösséget tart fenn saját terében, ők már nemcsak olvassák a tartalmat, hanem megjegyzések, beküldött anyagok formájában elő is állítják. Uj Péter szavaival: „a blog mint technológia pontosan azt tudja, hogy azt a felhasználói tartalmat, amely korábban levelezőlistákon, fórumokban teljesen strukturálatlanul, használhatatlan formában állt elő, remekül megszervezi, kínálja a többi felhasználónak, és mint minden jó, felhasználóbarát technológia, ösztönzi is őket arra, hogy vegyenek részt a dologban”. Erre példa a Totalcar Népítélet rovata, ahova már több mint tizenhétezer olvasó küldte be véleményét saját autójáról, jelentős forgalmat generálva az anyasite-nak.
A vásárlásokkal, úgy tűnik, nincs szerencséje az Indexnek, legnagyobb konkurense, az Origo is más irányba indult el. Az iWiW és a saját blogszolgáltató mellett van már saját webkettes (kishirdetőket célzó) reklámvállalkozása, tartalomszolgáltatása, mindez a címlapon azonban nem nagyon jelenik meg, legfeljebb egy-egy link erejéig. Erről Weyer Balázs, az Origo főszerkesztője azt mondta az egy hónappal ezelőtti web 2.0 szimpóziumon, hogy a két forma más, ezért nem tartja szükségesnek, hogy az inkább véleménytartalmú blog keveredjen a portál anyagaival. Amennyiben ehhez tartja magát, a Blogter naplóíróinak nincs esélyük náluk a vezető anyagok közé kerülni, legfeljebb linkként, ahogy az Origo szolgáltatásai náluk megjelennek címlapon.
A közösségi tartalmak médiába engedése angol nyelvterületen néhány évvel korábban kezdődött, mint itthon. Míg egy menő amerikai blogger árát maguk az újságok verik fel, akik licitálnak rá, hogy náluk dolgozzon, nálunk csak néhány példa van hivatásos postolókra. Arra, hogy a magyar média milyen irányban haladhat, Pécsi Ferenc a Guardian példáját említi. Az újság szerkesztősége a webes tartalom előállításával foglalkozik, ebből születik a negyedóránként letölthető digitális formátum, mely olvasható hazafelé a laptopon, vagy kinyomtatva, természetesen ennek a hírfolyamnak a legfontosabb elemeiből áll össze a nyomtatott napilap is. Az online verzió egyik legerősebb rovata a comment is free, mely blogbejegyzések és hozzászólások halmaza, amiből természetesen kerülhet tartalom a papírra is.
És mennyi lesz egy meg kettő?
A webkettes fejlesztések egy részének legnagyobb korlátja az, hogy még nem született meg mögöttük az életképes üzleti modell. Nemcsak a magyar blogszolgáltatók törik a fejüket azon, hogyan lehetne pénzt csinálni a munkájukból, hanem a hihetetlen látogatószámokat produkáló YouTube jövedelmezősége is kérdőjeles. Lehet, hogy ez lesz az oka web 1.0 és web 2.0 találkozásának – az egyik oldalról reklámozók, pénz, üzleti modell érkezik, a másikról egy új felhasználói hozzáállás, közösség, tartalomgyártás.
Hogy az új média (vagy a folyamatosan változó média következő verziója) milyen lesz, azt még senki sem tudja megmondani, legfeljebb bizonyos trendek látszanak. Az alapvető változások, mint a tartalom előállításának, eredetiségének kérdése, a nyelvezet, a gyorsaság, a témaválasztás változásai mögött legfeljebb sejteni lehet az irányokat. A nagy portálok sem stratégia alapján változnak, hanem követik a trendeket, ahogy Uj Péter mondja: „ez ma is gyorsan változó, rettenetesen dinamikus üzleti környezet és médiatér. Azon vagyunk, hogy másoknál jobban sejtsük ma, mi lesz egy-két év múlva”.
