Tudományosan megfogalmazva ez úgy hangzik, hogy a tetszés és az ismertség közötti korreláció alig 0,1. Provokatív állítás? A kutató – saját bevallása szerint – éppen erre készült. „A köztéri médiumokra készült munkák többsége csapnivaló, a kreatívok nem „plakátban”, hanem többnyire filmben gondolkodnak, és ehhez készítenek illusztrációkat.” De az ügyfelek is megkapták a magukét: ők meg csak azt nézik, hogy a termékük jó nagy méretben legyen látható.
A fenti állítások csak bevezetőt jelentettek ahhoz a kedélyes szakmai beszélgetéshez, amelynek a Magyar Közterületi Reklám Szövetség júniusi Plakát Caféjának résztvevői lehettek szem- és fültanúi a MOM Park Paulaner sörözőjében. A szervezők ezúttal arra kértek fel három személyiséget, hogy különböző – kutatói, kreatív és médiatervezői szemszögből – tartsanak vitaindítót abban a témában, hogy mitől is figyelemfelkeltő és jó egy plakát.
A sort a fentebb már idézett Becker György kezdte, aki többek közt elmondta, hogy sajnálatos módon nincsen olyan kutatás, amely a reklámplakátok hatását önmagában vizsgálná. Ehhez kvalitatív módszerekre lenne szükség – amelyekre sohasem szánnak erőforrásokat.
A plakát attól jó, ha emberek vannak rajta, nem tárgyak – vélte Becker. Ehhez pedig szerinte nem „szép”, hanem karakteres arcokra van szükség. Véleménye szerint a jó plakát ismérvei: egyszerű, emlékezetes, releváns és kampányolható. Ha ezek az elemek hiányoznak, a hirdetés nem fog igazán jól hatni. A kutató azt is elmondta, hogy mi nem alkalmas plakátnak: szójáték és vicces fotó.
„Mi, kreatívok gúzsba kötve táncolunk” említette a másodikként szóló Tóth Andrea a Saatchi&Saatchi Reklámügynökségtől. A reklámügynökségek képviseletében azt emelte ki: a szakmában sokszor elfelejtik, hogy nem egymásnak készítenek reklámokat, hanem végső soron a fogyasztóknak. A tervezés során nem szabadna egysíkúan gondolkodni, nem szabad csak óriásplakátot vagy city-lightot tervezni, hanem izgalmas, szórakoztató anyagokra lenne szükség.
„Az emberek nem azért mennek az utcára, hogy reklámokat nézzenek, sőt, egyenesen utálják őket” – mondta Tóth Andrea. Ezért a kreatív megfogalmazásnak törekednie kell arra, hogy az üzenet szórakoztató, újszerű legyen. Ehhez a Saatchi&Saatchi képviselője néhány példát is bemutatott – sajnos egyikük sem Magyarországról származott.
A magyarok 16 és 17 óra között sokkal többen nézik a tévét, mint bárhol a világon – elemezte a köztér mellett felhasználható további médiumokat Tóth Szilárd, a MindShare Médiaügynökség ügyfélkapcsolati igazgatója. A megyei lapok elérése néhány helyen akár 70 százalék is lehet – ebbe a környezetbe kell elhelyezni a köztéri reklámokat. „Akkor érdemes használni, ha olcsón szeretnénk sok embert elérni. Igen jó példa erre a legutóbbi választási kampány, amikor szinte minden párt használt óriásplakátot” – mondta Tóth Szilárd.
A vitaindítókat követően érdekes szakmai beszélgetés bontakozott ki, amely oda lyukadt ki, hogy a jelenlévők mindegyike szeretne és tudna is nagyobb szerepet szánni a köztéri reklámnak a kampányokban. Ugyanakkor kiderült, hogy ennek legtöbbször a megrendelők kívánsága az akadálya – bár erről a megrendelők képviselői nem nyilatkoztak. Abban mindenesetre sikerült egyetértést elérni, hogy a legközelebbi Plakát Caféra őket is szeretettel várjuk, mert véleményük nélkül nehéz közös szakmai álláspontra jutni.
Magyar Péter: Orbánnak, Pintérnek és az összes politikai felelősnek le kell mondania
A Belügyminisztérium előtt tartott tüntetést Magyar Péter és a Tisza Párt a gyermekvédelemért, és a kormány lemondásáért.
