A legdinamikusabban fejlődő. A legnagyobb költők. A legelőremutatóbb hirdetők. A legizgalmasabb piac. A legnagyobb csaták. Évekig ezek a jelzők írták le a mobilkommnikációs cégek piacért folytatott csatáit. A két vezető és a feltörekvő harmadik, valóban ádáz csatát vívott először az újonnan megszerezhető, majd később a másiktól elcsábítandó ügyfelekért. A „az öltönyös úriember”, a „a megbízható társ” és a magának mindenáron helyet követelő „fiatal menedzser” képében olyan karakternek bizonyultak, akik képesek a helyüket megtalálni a piacon.
Kihívó a vörös sarokban
A piacnyerésnek pedig úgy tűnt, két erős lábra kellett támaszkodnia. Egy erős és megingathatatlan márkára, és a minél bátrabb ajánlatra. Ebben pedig – valljuk be – a Vodafone nagyon erős volt – és büszkén hirdette: „Ferrarit – olcsón!”. A fogyasztók fejében pedig egyáltalán nem a harmadikként él, hanem igazán nagy szolgáltatónak definiálják. A részesedésüket féltők közül, a Westel minden idők legnagyobb költésével T-Mobile-ra brandelte magát, behozva ezzel Magyarországra azt a világmárkát, amit nagyon alapos munkával alapozott meg a svájci Interbrand évekkel ezelőtt. A Pannon pedig itt maradt egy kvázi magyar márkának, minden olyan segítség nélkül, amit egy nagy nemzetközi márka adhat (nemzetközi sztárok, szponzorációk, esettanulmányok). Ennek ellenére sikerült megállítania a részesedésében folyamatosan bekövetkező eróziót, nem utolsósorban a Djuice-nak köszönhetően.
Iszapbirkózás
A helyzet mostanra vált érdekessé igazán. A három nagy cég közül mindnek megvan a maga problémája. A T-Mobile (a Magyar Telekommal karöltve) annyira túlköltötte magát, hogy kampányaik a megkülönböztethetetlenségig összekeverhetőek, a fogyasztóik számára semmiképp nem hatnak újnak. Bár érdekes lenne elemezni, hogy az egymás után sorjázó árkommunikációk milyen hatással lehetnek a piacra. A Vodafone–Ferrari szponzoráció is már jó néhány éve nem igazán mond újat, ráadásul a „Hofi-villámtréfákat” is le kellett cserélni (lásd: Klónfalva), mert mint minden bohócot, őt is megunta a jónép, és már nem hozott új halakat a Vodafone hálójába. A Pannon pedig újra és újra keresi önmagát több-kevesebb sikerrel.
Márpedig most tényleg a célegyenesre fordulnak rá a szolgáltatók, az utolsó bázis, a földi vonalak cserélése mobilra. Aki itt még tud újat, az javíthat valamit a százalékokon, bár az mindig kérdés, hogy a százalékok mögött milyen minőségű bázis áll, és ezzel a Vodafone-nak mindig is problémái voltak-vannak. Ám nevető harmadikként még jól is jöhet ki a „stabilok” (T-com – Tele2) harcából a legújabban bevezetett helyhez kötött kedvezményes mobilszolgáltatásával.
Rés(piac) a pajzson
Az új veszély azonban már itt kopogtat az ajtón az MVNO (Mobile Virtual Network Operator) a saját hálózat nélküli szolgáltatók képében. Ilyen például a Tesco Mobile, vagy a Virgin Mobile az Egyesült Királyságban. Komoly piacátrendező hatásuk volt mindenhol a világban, hiszen az árverseny élharcosai ők. Minden adott hozzá, hogy Magyarországon is felbukkanjon az MVNO modell: van igény az alacsonyabb percdíjakra, szabad perckontingensek állnak rendelkezésre a piacon és a legfontosabb: harcban edzett jó szakemberek jelentek meg. Mindenkinek ajánlott hát átgondolni a márkastratégiáját (már aki teheti), hogy ezt a csatát győztesen tudja megvívni. Hajrá!
Tényleg hasznosabb játékos volt a mezőnyben Torghelle Sándor, mint Erling Haaland?
A korábbi 42-szeres válogatott futballista egy interjúban azt mondta, szerinte ő mezőnyben hasznosabb támadó volt, mint a norvég csatár. Vajon igaza van-e a Spíler TV-n szakértőként foglalkoztatott exjátékosnak?
