Elfelejtette a születésnapomat. Küldtem neki aznap egy képet célzásképp a páromtól kapott tortáról, de csak a képre reagált. Először azt hittem, hogy elfeledkezett rólam, de már látom, hogy ez volt a demencia egyik első jele nála. Egy ponton megbeszéltük apuval, hogy ezt ki kéne vizsgáltatni, és sajnos megkaptuk a diagnózist. Ma már sokszor nem ismer meg
– kezdi történetüket Szabó Petra Boglárka.
Az édesapa 4 éve kapta meg a kezdő stádiumú Alzheimer-demencia diagnózisát. Állapota gyorsan romlott, ahogy teltek az évek. Bogiék sokat képezték magukat cikkek, szakkönyvek tanulmányozásával és internetes csoportokon keresztül az esetleges tünetekről, az elkövetkező nehéz időszakról.
Amikor az édesapa hallucinálni kezdett (ami az Alzheimer-kór egyik jellegzetes tünete lehet), és összeesküvés-elméleteket gyártott, a család érezte, hogy nem maradhat tovább egyedül.
A végén már olyanokat mondott, hogy elrabolta a rendőrség, és csak suttogva lehetett vele beszélni, mert szerinte »lehallgatják«. Az volt igazán ijesztő, hogy milyen gyorsan történt ez az egész.
Bogi és párja, Pataca Ricardo Hilario hamar meghozták az anyagilag és lelkileg is megterhelő döntést: az édesapa mellé 24 órás gondozót kellett fogadni (hogy ez a keresés önmagában mekkora kihívást jelenthet, arról ebben a cikkünkben írtunk részletesen).
A kritikus nap
A 75 éves férfi idén májusban mutatta először a verbális agresszió jeleit a gondozója felé. Bogi és a párja – mindketten fodrászok – ekkor Győrben dolgoztak. Munka közben érkezett a telefon az édesapa mellé fogadott gondozótól, miszerint az apuka agresszívan, zavartan viselkedik – a gondozó egyúttal jelezte, hogy nem tudja tovább vállalni az apa gondviselését, Bogiék ezt követően hívtak mentőt hozzá.
Sajnos a gondozónő teljesen inkompetens volt. Visszanéztem kamerán az aznap történteket, és a gondozó arrogánsan lépett fel ellene, nem tudta szakmailag helyén kezelni apu zavartságát, amitől egy demens ember csak még jobban megrémül. Nem bántotta, csak verbálisan volt agresszív.
A család szerint a mentő a helyszínen magas vérnyomást igazolt, és indokoltnak tartotta a kórházi felvételt – majd a budapesti Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet gerontopszichiátriai osztályára szállította Bogi apukáját.
A kórházból telefonon tudtak beszélni a főorvossal, akinek Bogi jelezte: az apukája egész nap agresszív volt, a gyógyszerei nem hatottak, nagyon fájt a feje, nem fogadta el a folyadékot, ami „a kiszáradás veszélyét eredményezte”.
Bogi állítása szerint hiába beszélt az osztály főorvosával – akitől csupán annyi tájékoztatást kapott, hogy az édesapja jól van, „lehet hazavinni” –, a konkrét kérdéseire nem kapott választ. A főorvos állítólag arrogáns, lekezelő stílusban beszélt a családdal az apa állapotáról.
Nem értem, hogy volt képes rámtenni a telefont tájékoztatás nélkül annyival, hogy semmi baja, hiszen tudtam, hogy ez nem igaz. Bezzeg a szülőtörvény szerinti kötelességeimet képes volt elmondani, meg azt, hogy a demencia nem betegség, hanem állapot
– emlékszik vissza Bogi a történtekre.
A kórház főigazgatója, Dr. Dobosi Zsolt megkeresésünkre a következőképp nyilatkozott az esetről:
