Üzleti tippek

GPS: Hol vagyunk?

A műholdas helyzetmeghatározó rendszer (GPS) sok millió ember és számos iparág számára életfontosságúvá vált. Ezért nem haszontalan felidézni, hogy a 24 műholdat és a kapcsolt technológiát az Amerikai Egyesült Államok Hadügyminisztériuma hozta létre és tartja fenn ma is.

Nem akarunk riogatni senkit, és feltehetőleg a Department of Defense (DoD) tudatában van annak a globális felelősségnek, amit a GPS jelent. Talán éppen ezért tették elérhetővé a civil szféra számára mintegy 12 évvel ezelőtt.

Az intézkedés eredményeképpen a földrajzi helymeghatározás bonyolult műszer- és tudáskövetelménye úgy szűnt meg, ahogy a fejben számolás a zsebkalkulátor miatt a múlt század 70-es éveiben. Ezen állítás nyilvánvaló igazsága mellett nem árt néhány olyan egyszerű tényt ismerni, mint amilyen az, hogy a kerékpározáshoz egyensúlyozni kell.

A GPS műholdakon és rádióhullámú kommunikáción alapul. Ehhez a vevőegységnek, legyen akár kézben, vagy egy járműbe (autóba, hajóba) beépítve, „rá kell látnia” legalább 4 műholdra. Ha ez a feltétel nem áll fenn, akkor nincs helyzetmeghatározás. Tehát alagutakban, aluljárókban, bármilyen épületen belül a GPS nem működik, bármit is mutassanak a kalandfilmek. (A GPS 24 műholdja összességében a Föld felületének legnagyobb részét „lefedi”, de természetesen nem egyidőben. Épületen belüli helyzetmeghatározáshoz viszont épületen belüli rendszer szükséges.)

Tapasztalat szerint kapcsolati problémát okoznak a magas házak közötti szűkebb utcák és a már közepesen sűrű erdők is. A GPS-kapcsolatot, mint bármilyen rádióhullámú kommunikációt, meg lehet zavarni – amit a hadviselő felek manapság kötelességszerűen meg is tesznek, ezért a fejlettebb hadseregek digitális, az adott operációhoz rendelt, sajátos helyzetmeghatározó és vezetési rendszereket alkalmaznak.

A másik alapprobléma, hogy a nyers geográfiai helyzet (három ismert mértékegységű adat) ismerete önmagában semmit sem ér. Mindig szükség van egy digitális térképre (a Föld adott részének megfelelő minőségű és részletességű digitális modelljére), amelyhez viszonyítva válik értelmezhetővé a helyzetünk. Nos, a digitális térképek a GPS civillé válása óta közönséges piaci termékekké lettek. Tehát több térkép van, mint ahány eredeti térkép-előállító. Az eredeti térkép-előállítók nem egyformák.

Ha kicsit is elgondolkozunk azon, hogy mi is egy térkép, akkor rájövünk, hogy a fogalom nem ír körül egy meghatározott dolgot: minden térkép egy „műalkotás”, amelynek tulajdonságait a felhasználási cél mellett az alkotó szándéka és tehetsége szabja meg. Nincsenek szabályok arra, hogy egy térképen egy hídnak hogyan „kell” kinézni. Nincsenek szabályok arra, hogy a domborzatot fel kell-e tüntetni egy nem domborzati térképen, és ha igen, hogyan nézzen ki?

Az is érdekes, hogy a GPS-térképet hogyan tartják karban. Ahhoz a vonzó szolgáltatáshoz, hogy a digitális navigátor behízelgő női hangja figyelmeztethessen: „Forduljon jobbra 400 méter múlva!”, rendszeresen ellenőrizni kell a közlekedést befolyásoló tereptárgyak meglétét, keletkezését, elmúlását. (Rejtély, hogy a GPS-bemondó miért nő az esetek messze túlnyomó részében. Talán azért, mert a női hang megnyugtatóbb a stresszes helyzetekben, továbbá talán kevésbé bosszantó, ha téved, hibázik…)

Magyarországon két nagy térképes „csapat” működik. Mindkettőhöz tartozik lelkes segítőgárda, akik napi rendszerességgel figyelik az utakat, objektumokat. Maguk a cégek is szerveznek bejárásokat, hogy a termékük részletességét, pontosságát növeljék. Csak egy példa: figyelni kell a vizek partvonalának természetes vagy mesterséges változására. Ha ezek és az utak nyomvonalának adatait nem hangolják össze, akkor előfordul, hogy az autó jelképe a berendezés képernyőjén a vízen halad át. Autóban ez csak esztétikai hiba, de a hajózó berendezések riasztanak az akadályok miatt, és egy-egy vízben vezető út fölösleges bonyodalmakat okozhat.

A személyi használatú járműbe épített digitális térkép egyben reklámhordozó is. De nem könnyű kikalkulálni, mennyit is ér, hogy az étterem szerepeljen valamely bizonytalan számban értékesített berendezéshez tartozó térképen.

Azért az összes fenti aggodalom ellenére a GPS jól működik. Sok százezer autóba építették már be, sok szállítmányozó szerte a világon nagy hatékonysággal használja fuvar- és járműszervezésre, és a vezetők milliói találják meg az úticéljukhoz vezető legrövidebb utat nap mint nap – s akkor még nem beszéltünk a GPS-es riasztóval felszerelt autók ellopás utáni magas megtalálási arányáról.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik