Szerencséje volt bankjával Csongrádi Lászlónak, a Globe Print Kft. ügyvezetőjének, amikor egy napon tulajdonostársa váratlanul úgy döntött, hogy kiszáll az üzletből. Az eladó üzletrész megvásárlásához mozgósítania kellett valamennyi szabad forrását, ezért arra kényszerült, hogy banki forráshoz folyamodjon. Mint mondja, olyan bankot kellett találnia, amely rugalmas és gyorsan reagál hiteligényére, valamint nem számít fel magas költségeket. Végül a Citibanknál kért és kapott forgóeszközhitelt, amelynek fedezetéül egy nyomdagép szolgált. A Globe Print egyike azon kis nyomdáknak, akiknek meg kell dolgozniuk minden egyes megrendelésért, a vevők bizalmának megszerzéséért, de főképp megtartásáért. Csongrádi László a kedvezőtlen gazdasági helyzetben az előremenekülés stratégiáját választotta, új telephelyre költöztette a céget, modernizálta a gépeit és bevezette az ISO rendszert, amelynek tanúsítványa egy éve lóg a szobája falán. A bevezetést akkor határozta el, amikor azért vesztett ügyfelet, mert a cég nem rendelkezett az ISO tanúsítvánnyal. 
Csongrádi László
Úgy véli, a minősítés kifejezetten jót tett a cégnek, hiszen a felkészülés során kiderült, hogy a cégnek van néhány olyan területe, amelyre korábban kevesebb figyelem jutott, így most azok rendbetételére, átszervezésére is sor került. Úgy véli, hogy a tanúsítás azt is magával hozta, hogy ő maga, mint cégvezető is sokkal tudatosabban irányítja a vállalkozást. A gépcsere kapcsán ismét a bankhoz kellet fordulnia és az új nyomdai eszközre forgóeszközhitelt kérnie. Ezúttal saját házát ajánlotta fedezetként, de mint mondja, nincs ezzel semmi problémája. Egy hitelkeretet kapott a banktól, amelyből annyit hívhat le, amennyi pénzre éppen szüksége van, amikor pedig nagyobb bevételhez jut, azonnal törleszthet, hiszen átjárás van a hitelkeret számla és a vállalkozás üzleti folyószámlája között. A bank a hitel futamideje alatt folyamatosan ellenőzi a cég gazdasági helyzetét, negyedévente küldi be a főkönyvi kivonatát, de mint mondja, ez nem jelent külön problémát. Évenként újraminősítik a hitelkeret szerződést, ami fedezet oldalról érdekes, valamint elvárják, hogy a cég számlaforgalmának 60–70 százaléka rajtuk keresztül bonyolódjon le. Csongrádi László elmondja, természetesen az újabb forgóeszköz-hitel előtt is alaposan körülnézett a piacon és megállapította, hogy a hiedelemmel ellentétben korántsem a Citibank kínálja a legdrágább konstrukciókat. Mint elmondta, számára meglepő volt, hogy az OTP Bank az ő esetében jóval kedvezőtlenebb feltételekkel nyújtotta volna a hitelt. A Citibanknak az az előnye is megvan, hogy ismeri a cége előéletét, kölcsönös a bizalom és kedvezőek a költség és kamatkondíciók.
Nem volt viszont szerencséje annak az 1,5 milliárd forint árbevételű középvállalkozásnak, amelynek lejáró hitelét a bank az utolsó pillanatban mégsem hosszabbította meg. Az áramszolgáltató cégek minősített beszállítójaként működő cég igazgatója név nélkül mesélte el a történteket. Az építőipari vállalkozás tevékenységéből adódóan a bevételei nem egyenletesen áramlanak a naptári év folyamán, hanem a gyengébb évkezdetet követően az év második felében jelentősen javul a helyzet. Van tehát néhány olyan hónap, amit csak banki források igénybevételével tudnak túlélni. Ez a cég is felvett egyéves lejáratú hitelt, amit meg is kapott, bankja a hitelfelvételkor nagyon gyorsan és kedvezően bírálta el a cég hitelképességét. Ez évben a hitel meghosszabbításakor azonban – a lejárat előtti utolsó pillanatban, amikor már a hitelminősítéseken is túlestek és beküldték a hitelmonitoringhoz szükséges iratokat – kiderült, hogy a bank anyavállalata úgy döntött, hogy ki kell vonulni az építőipar finanszírozásából, ezért az ehhez az ágazathoz tartozó cégekkel már nem hosszabbíthatják meg a hitelszerződéseket.
Május elején született a döntés, a hitel pedig június végén járt le. A cég most tart ott, hogy már vannak komoly ajánlatai más bankoktól, de még közel sem tartanak a szerződéskötésnél. A hitelező bank felajánlotta, hogy kössenek egy háromoldalú megállapodást, amelyben egy átvevő bank átveszi a céget a hitellel együtt. Ezt – mint az ügyvezető elmondta – azért nem akarták, mert ha már új bankot kellett választani, akkor körül akartak nézni a piacon. Éppen ezért úgynevezett technikai módosítást kértek a banktól arra az időre, amíg megtalálják az új finanszírozó pénzintézetet és levezényeljék a bankváltást.
Az ügyvezető hangsúlyozza, hogy az ő esetükben nem egy kis cégről van szó, hanem hazai viszonylatban közepes vállalkozásról, amely jelentős állandó vevőkörrel rendelkezik. Mégsem egyszerű kiszámlázni az elvégzett munkát, az ellenértékre pedig – éppen az állandó vevőkör miatt – sokszor hónapokat kell várni. S miközben az elvégzett munka pénzügyi háttere még nem rendeződött, már el kell kezdeni a következő munkát. Ebben a helyzetben, amikor a vállalkozás árbevételének 10 százaléka hitel, ha a bank felmondja a finanszírozási szerződést, az a cég életébe kerülhet. Márpedig ha a cég megbillen, akkor a teljes, addig kiépített piacát is elbukja. Az ügyvezető úgy érzi kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen habár mutatóik jók, nincsenek lejárt hiteleik, mégis dönthet úgy finanszírozó bankjuk, hogy nem hitelezi őket tovább.
